https://kolorline.hu/Csak a szépre emlékezem

Csak a szépre emlékezem

Szerző:

Szűcs Krisztina

Publikálva:

Utolsó frissítés:

Kategória:

Életmód

Egy ország szereti, nagymamák és unokák egyaránt dúdolják dalait. A hazai zene korszakváltó pillanatában robbant be a köztudatba azon a feledhetetlen első Táncdalfesztiválon, amikor a majdani neves beatnemzedék tagjai a szárnyaikat bontogatták, és létrejött a „nagy generáció”, mely nemzedékek könnyűzenei felfogását alakította. Szokatlan hangzású dala, a „Nem leszek a játékszered” a képzeletbeli dobogó legfelső fokára repítette. Ebből a rövid előszóból nyilván máris kitalálták, hogy e heti beszélgetőpartnerem Kovács Kati, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő volt.


Fotók: Kovács Loretta

Amikor felhívtam, szabadkozott, hogy csupán néhány perces interjút szeretne. Nem árulok el titkot, ha elmondom, jóval hosszabb beszélgetés kerekedett ki belőle. Kedves, közvetlen személyisége lenyűgözött. Olvassák olyan szeretettel ezt a riportot, amilyen szeretettel a művésznő osztotta meg velem gondolatait egy nem mindennapi életút szépségeiről, kollégáiról és kedvenc hobbijáról.

A fent említett Táncdalfesztivál óta ötvenhárom év telt el. Hogyan lehet öt évtizedet motiváltan, ugyanolyan energiával végigdolgozni a színpadon?

Viccesen szoktam mondani: olyan, mintha erre találtak volna ki. Ehhez a szakmához illő, szerencsés természettel áldott meg a sors. Szeretek jönni-menni, a változatosságot kedvelem, az állandóság nem nekem való. Éppen ezért egy színházhoz való kötődést nem vállaltam volna, de a lehetőség, hogy az egyik nap Kazincbarcikán, a következő nap Szombathelyen állhatok közönség elé, folyamatosan inspirál. Nagyon szeretem az embereket, imádom a zenét. Zene nélkül nincs élet, s boldog vagyok, mert mindig azt csináltam, amit szerettem. Tulajdonképpen szórakozásból indult az egész. Szerettünk énekelni, mert szórakoztatott. Ám, ha másokat szórakoztatunk vele, az dupla öröm. Nem vagyok álszent sem, vannak nehéz dolgok a szakmánkban, de azon túl kell lenni, bele kell törődni. Egy biztos, erős kompromisszumkészséggel kell rendelkezni.

Ha már szó került a színpadról, prózai szerepben sem járatlan, sőt, a filmezés szintén nem áll távol Öntől.

Színházi darabban szerepeltem, de nem az én világom. Szólista alkat vagyok, nem szeretek függeni a következő színészkolléga mondatától. Filmben viszont sokszor játszottam, 1968-ban pedig az év filmszínésznőjének választottak. Számos kedves kollégával dolgoztam együtt. Kitörölhetetlen emlékként él bennem Törőcsik Mari, Pécsi Sándor, Haumann Péter, Latinovits Zoltán, Bujtor István, Sztankay István időtálló személyisége, partnersége. Mindenki jóindulatú volt velem. Tudták, hogy énekes akarok maradni.

Számtalan kiadott lemez és dal fémjelzi a munkásságát. Számon tartja, eddig mennyi született?

Áh, nem tartom számon ezeket. Soha nem szoktam összegezni, mert nem vagyok egy múltban kirándulgató alkat. Inkább a jelenben szeretek élni és szeretnék a jövőben létezni, ameddig csak lehet. Majdnem mindenre emlékszem, de sosem tekintek hátra. Ez talán azért van, mert a családban sok a gyerek és szeretem nézni, ahogy fejlődnek és változnak. A gyerekek mellett az ember inkább előre néz, de ha azt mondanák, hogy 500 év múlva élhetnék, nagyon boldog lennék!

Ön Egerből származik. Manapság is jár Egerbe? Élnek ott családtagok?

Természetesen. Az a környék az én szűkebb hazám. Verpeléten születtem, de igazi egrinek vallom magam. Néhány hónapig éltünk ott, egyébként a családom minden tagja Egerben látta meg a napvilágot.

A közelmúltban a közönség találkozhatott Önnel Kazincbarcikán, hiszen az idősek hónapja alkalmából október 2-án adott koncertet a Don Bosco Sportcsarnokban. Korábban járt már a városban?

A tavalyi esztendő kivételével szinte minden évben voltunk Barcikán. Szabadtéri színpadon vagy rendezvényen léptünk fel.

Akkor talán volt lehetősége megismerni a várost...

Bevallom, erre nem nagyon jutott időm. Nem mindig tőlem függ ez. A legtöbb esetben többen utazunk egy autóban a kollégákkal. Legutóbb Kiskőrösön voltunk, és még maradt annyi időnk, hogy megnézzem Petőfi szülőházát. Azt is csak azért, mert közvetlenül a színpad mellett volt, de azt ritkán tudom megtenni, hogy bemenjek egy városba és megcsodáljam. Sajnos mostanában nem láttam Kazincbarcikát, de remélem, bepótoljuk.

Én is remélem, hiszen látványosan fejlődik a város. Rengeteg beruházás történt eddig, jelenleg is nagyszabású projektek zajlanak.

Jómagam is így érzem, amikor hazamegyek Egerbe. Mindig megdöbbenek, hogy az utóbbi tíz évben milyen sokat fejlődött, épült, szépült a város. Nagyon hálás vagyok az ottani embereknek, akik ennyire törődnek a településsel, és gondolom, Kazincbarcika ugyanígy változott.

Pályafutása alatt Ön nem csupán Magyarországon, hanem szinte az egész világon fellépett már. Minden kontinensen járt?

Nagyjából igen. Voltak azért helyek, ahová nem sikerült elmennem, bár lett volna rá lehetőségem, csak az időm nem engedte. Többek között Egyiptomba nem sikerült eljutnom, de Franciaországtól kezdve Svájcig, Bulgáriától Romániáig, Lengyelországon át az egykori két német területig mindenütt koncerteztünk. Énekeltünk Tunéziában, az USA-ban, Írországban fesztiváloztunk és turnéztunk Ausztráliában. Ez utóbbihoz fűződik az egyik legkedvesebb emlékem. Sydneyben, az ottani szervező restelkedve fordult hozzám: Kati, ne haragudjon, de magát itt nem nagyon ismerik, csak kis közönség lesz. Nemhogy kevesen voltak, de az emberek otthonról hoztak székeket, olyan zsúfolt, telt ház volt, hogy másfél órát kellett várnunk, míg a közönség a helyére került. Az ottani magyarok már vitték a hírünket és nagyon jó előadásokat sikerült lebonyolítanunk. Ez annyira pozitív hatással volt rám, hiszen volt olyan ausztrál házaspár, akik a turné minden állomására repülővel jöttek utánunk, annyira érdekelte őket, hogyan dolgozik egy magyar énekes. Aztán Melbourne-ben kipróbáltam azt a teniszpályát, ahol a kedvencem, Roger Federer teniszezett.

Megelőzött a kérdésben. Valahol olvastam, hogy teniszezik és mindenképp szerettem volna érinteni a témát. Mit jelent Önnek, kikapcsolódást, sportot, vagy a kettőt együtt?

Nem azzal a célzatossággal játszom, hogy sportoljak, hanem szórakozásként. Futkározunk, napozunk, még 40 fokos melegben is játszottunk délben az Elektromoson.

Kollégákkal, vagy baráti társasággal?

Is-is. Meglepően sok orvossal teniszeztünk. Valószínűleg a két rendelés között jobban ráértek, vagy szerettek teniszezni. Sok amatőr teniszversenyen is részt vettünk a teniszpárommal. Jó néhány kollégát próbáltam rábeszélni annak idején, a Hofi Gézát, az Express zenekar tagjait, Szűcs Jutkát, Eszményi Vikit. Mindenki szerette, de a kitartásukról nem tudok beszámolni, azt már nem követtem nyomon.

A sportban miért Federer a kedvence?

Mert olyan zseni, mint a Messi. Ő a másik kedvencem. Annyival különlegesebb, mint a többiek. Szinte a szívem fáj, ha rágondolok, hogy egyszer a Federer is visszavonul. Olyan, mint Michelangelo, vagy Leonardo da Vinci volt a művészetben, a maguk korában, kiemelkedtek a többiektől. Ők ketten a példaképek, még akkor is, ha fiatalabbak, mint én.

Ön karrierje során a magyar előadó-művészet színe-javával dolgozott együtt. Mennyire volt meghatározó ez a szakmai kapcsolat?

Eleinte, a pályafutásom elején mindannyian egy műsorban dolgoztunk, például Zoránnal, Hofival, Koóssal. Később elkülönültünk, de felléptem a Metróval, az Omegával, a V’Moto-Rockkal. Két lemez készült az LGT-vel és Demjén Ferivel is a V’Moto-Rock idejéből. Koncz Tibor a mai napig sokszor kísér engem. A legtöbb kollégámat szeretem, alig van egy-kettő, akivel nem szoktunk beszélgetni. Azért örülök egy-egy televíziós produkciónak, mint a múltkori Jakupcsek műsor, vagy a Hogy volt?, mert találkozom a pályatársakkal, és ez olyan jó érzés. Nagyon elszomorít, hogy Koós Jani már nincs köztünk, úgy érzem, mintha most is itt lenne.

A 60-as, 70-es évekhez képest mennyit változott a magyar könnyűzenei élet?

Csak technikailag változott, de én sosem voltam kifejezetten táncdalénekes. Valójában a Nem leszek a játékszered sem számított a táncdal kategóriába, aztán pedig a jazz vonzott inkább. A bonyolultabb dalokat szerettem. Az Ave Maria-t és az Adagio-t azért énekeltem, mert az édesanyám és a húgom kedvencei voltak. Kilógtam a sorból, mert sokféle zenei irányzatot képviseltem, nem álltam meg a táncdalnál.

A két utóbbi dal eredeti televíziós felvételére emlékszem, csak nem igazán tudom dátumhoz kötni…

Ezt nem tudom megmondani. Nekem az idő ilyen értelemben összemosódik. Olyan sokat dolgoztam, utaztam, hogy úgy érzem, mintha egy-két éve dolgoznék ezen a pályán. Hihetetlenül gyorsan repült az idő. Csak a szépre emlékezem és a kedves kollégákra.

 

 

További híreink

Beszédes csend

Dátum: 2019. nov 19. 12:29

Interjú Hegyaljai Béla Lászlónéval, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége – Kazincbarcikai Helyi Szervezetének elnökével és dr. Szunyogh Szabolccsal, a SINOSZ B.-A.-Z. Megyei Szervezetének elnökével

LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ - BorsodChem Zrt. Nyílt Nap

Dátum: 2019. nov 18. 11:58

Tájékoztatjuk városunk lakosságát, hogy BorsodChem Zrt. Nyílt Napot szervez, melyre tisztelettel meghív minden érdeklődőt – elsősorban – kazincbarcikai és berentei lakost.

Kabán remekeltek ifjú birkózóink

Dátum: 2019. nov 18. 09:46

Kabán a Sári Gusztáv Általános Iskola tornatermében   15 egyesület 100 versenyzőjének részvételével került sor a hagyományos Antal Imre birkózóversenyre. Kazincbarcikát itt 5 versenyző képviselte, akik 4 aranyéremmel és 1 bronzéremmel remek teljesítmény nyújtottak.

Még öt napig várjuk a mézeskalácsokat a kazincbarcikai rekordhoz!

Dátum: 2019. nov 17. 16:24

Idén is megpróbáljuk a lehetetlent, elkészítjük Magyarország legnagyobb mézeskalács faluját! Legyen részese Ön is Kazincbarcika legújabb rekordkísérletének!

Programajánló

Rajzműhely

Gyermekek Háza - Kézművesház - Kazincbarcika, Rákóczi tér 9.

Kézműves kuckó

Gyermekek Háza - Kézművesház - Kazincbarcika, Rákóczi tér 9.

Barkács műhely

Gyermekek Háza - Kézművesház - Kazincbarcika, Rákóczi tér 9.

Modellező műhely

Gyermekek Háza - Kézművesház - Kazincbarcika, Rákóczi tér 9.

Új időpontban a Koncz Zsuzsa koncert

Kazincbarcika

Legfrissebb galéria

Legfrissebb videók

Facebook

Szurkoljunk