Lelkem gyöngyei

„Elgondolkodtam az este, fontos vagyok e a világban, Ki vagy mi vagyok tulajdonképpen eme kicsi országban.” Ez az önmagunknak gyakran feltett költői kérdés Deák László Sándor poéta tollából származik, aki Kazincbarcikán él és alkot. Műveiben összetett gondolatokat fogalmaz meg, érzéseket ad át és ébreszt az olvasóban. Szerkesztőségünk vendégeként a produktív munkásságáról és a hétköznapi lét anomáliáiról faggattuk.

Fotó: Zele Tímea

Mi inspirálta az írásra és hogyan alakult a költői pályafutása?

Tizenkét éves koromtól alkotok. Egy szörnyű tragédia váltotta ki belőlem a költészet iránti elköteleződést. Egészen kisgyermekkoromtól szerettem a verseket, de kiskamaszként meggyilkolták a gyermekkori szerelmemet. A trauma feldolgozásaként írtam meg életem első ötsoros versikéjét. Ez utat nyitott előttem, folyamatosan törekedtem a stílusom csiszolására.

Nagyon kedves ajánlás van az egyik könyve elején. Rímfaragónak hívja magát. Miért?

Az Égkék szívzuhatag című, magánkiadású könyvemre gondol, mely 2014-ben jelent meg. Akkor még valóban csak rímfaragónak vallottam magam. A költészetre mindig is úgy tekintettem, mint nagyon magasztos dologra és egyáltalán nem tartottam magam költőnek. Úgy gondoltam, csupán írogatok, rímeket faragok, semmi több. Aztán alapító tagja lettem az újjászerveződő Kazinci Klubnak, megmutattam magam az alkotótársaknak, ki vagyok, mit csinálok. Hidvári Imre, a klub vezetője öntött lelket belém, amikor kifejezte, hogy szó sincs rímfaragásról, vegyem tudomásul, én egy nagyon komoly költő vagyok.

A verseken kívül próbálkozott prózai művekkel is?

Igen, akad egy-kettő, de nem áll közel hozzám, inkább a költészetet respektálom. A legterjedelmesebb prózai írásom mindössze tizenegynéhány laposra sikerült, abból alakult ki a leghosszabb versem, ami 220 versszakos. Aztán jöttek a kritikák, hogy túl bőbeszédű vagyok, hosszúak a versszakok, a sorok, nehezen lehet értelmezni. Így lett a 220 versszakosból, 440 versszak.

Az nem csekély terjedelmű. Miről szól?

Természetesen a szerelemről.  Sorkatonai szolgálatom alatt született, egy rövid, de feledhetetlen románc története.

Mennyi verset írt eddig?

Számon tartom, sorszámozva vannak, az ifjúkori költeményeim átiratával a mai napig 1847 darab született. 

Nagyon termékeny, milyen stílusú költeményei vannak?

Elsősorban lírák, a sóvárgó, a sirató, a boldogság után vágyódó szerelmes poémák. Nagyon foglalkoztat az évszakok változása, a természet szépsége, mindenhatósága.  Vannak úgynevezett hazafias verseim.  Van benne olyan, ami a magyar zászlóról szól, van, amiben augusztus 20-át magasztalom, de írtam március 15-ről is. Egy ilyen verssel fordult elő, hogy fel akartam tenni internetes portálra és azt mondták, hogy túl lázító.

Foglalkozik politikával?

Most már nem. Valamikor többet foglalkoztam vele, ma már nem szólok hozzá egyetlen platformon sem semmihez, de azért néha megírom a véleményemet.

Az életérzéseit kifejezi a verseiben?

Nem igazán. Benne van egy-kettőben, de mert ez társadalomkritika egyben, ilyet nem írok. Ha már publikálok, a szerelmes verseimet szoktam.  Furcsa mód azonban ezekben is megnyilvánulnak a társadalmi hangulat változásai. Míg régen, ha olyan líra látott napvilágot, melyben valaki iránti érzelmeimet fejeztem ki, hangos sikert aratott. Ma már a szomorú csengésű, sirató írásokért őrülnek meg az emberek.     

A versszerkezetet tekintve milyen típusba sorolná a költeményeit?

A szabad verselés híve vagyok. Nem mondom, hogy nincsen szótagszám, vagy ritmusszám követő versem, mert van, de jobban szeretem, ha szabadjára engedhetem a gondolataimat. Lehet, hogy az egyik sor nyolc, a másik hétszótagos, dallamában van egy kis bicsaklás, de én ezt a mondanivalóval köszörülöm ki. Legyen négy, hat versszakos, négy, hat, akár nyolc soros, csengjen össze a vége, legyen értelmes mondanivalója. Ne bugyoláljam úgy be az elképzeléseimet, hogy másnak gondolkodni kelljen, mit is akarok mondani. Azért is szeretik a verseimet, mert szókimondó vagyok, nem rejtem véka alá a mondanivalómat.

Mik a jövőbeni tervei?

Több tervem is van, most a Sziporka Alapítvány segítségével fog megjelenni egy könyvem, Erotika album címmel. Bízom benne, hogy még az éven, ugyanis volt arról szó, hogy Valentin napra a könyvesboltok polcaira kerül, mivel a szerelem témáját járja körbe, de sajnos nem sikerült a kiadás. Nagyjából 100 - 130 verset tartalmaz, az illusztrációkat költőtársam, barátom Gór Mihály készítette. Az első olyan munkám, ami kiadóval készül, több száz példányban. Aztán újabb kiadásokon is töröm a fejem, a már említett 440 versszakos költeményemet szeretném egyben megjelentetni, igaz kissé átdolgozva. Több rövidebb versre bontva, melyek önmagukban és egészben szintén értelmezhetők.

Mikor volt a legboldogabb?

Nagyon összetett kérdés. Amennyiben a szerelemről beszélünk, most érzem magam a legboldogabbnak, az életkörülmény tekintetében 10 és 20 éves korom között voltam felhőtlenül életvidám.