Áll az alku?
Fél kettő. Várakozom… Ajtó nyílik és belép a riportom alanya. A kézfogás és bemutatkozás helyett egy régi arcot pillantok meg, amit ezer éve nem láttam. Bolacsek Lászlóval készítem a szokványosnak egyáltalán nem mondható riportom. Ő az, akit egy nagy televízió csatornájának elhíresült játékában az „Áll az alkuban” láthattunk játszani és nyerni is!
Fotó: Kovács Loretta
Képen: Bolacsek László
Bevallom elfogult vagyok hiszen gyerekkorom régi emlékei elevenednek meg ahogy meglátom őt. Beszélgetni kezdünk, és dőlnek a szavak, a gondolatok az elmúlt időszakról, és arról, hogy kerül Kazincbarcikáról egy sokak által ismert gimnáziumi tanár és vőfély, egy televíziós kvízjáték showba. Forog a diktafon, és könnyen szakadnak fel belőlem a kérdések.
Hogy jött az a gondolat, hogy egy televíziós játékba jelentkezz?
Már fiatal koromban is nagyon szerettem a kvízjátékokat a műveltségi vetélkedőket, alapvetően egy olyan ember vagyok, aki szeret játszani főleg társasjátékot, és azon belül is a kvízjátékokat. Az ember ahogy nézi a műsort, önkéntelenül is részt vesz ezekben a játékokban, és engem már évtizedek óta próbáltak az ismerősök rábeszélni arra, hogy próbáljam ki magam ebben a műfajban.
Miért vártál ennyi ideig?
Soha nem mertem jelentkezni, mert féltem attól, hogy adott esetben vagy egy műveltségi területen nem tudok majd választ adni, főleg, ha az a szakmámba vág. Ez nekem nagyon kellemetlen lett volna. Sikerült ezt a félelmemet legyőznöm, és jelentkeztem a játékba.
Több televíziós játékot is játszottál. Mik voltak ezek, és kik voltak a kvízmesterek?
2010 - ben Vágó István műsora volt az első, ahol részt vettem, és annyira megtetszett ez a miliő és a műfaj, hogy tudatosan kerestem a lehetőségeket további játékokra.
Milyen játékokban láthattak eddig téged a televíziónézők?
Több olyan játék is volt, amik az én értékemnek megfelelőek voltak. Játszottam Gundel Takács Gáborral három alkalommal is, egyszer a „Maradj talpon” című játékban, majd az „A következő” címűben és most az „Áll az alkuban.” A Maradj talpon című produkcióban kétszer is játszottam, de a másodikat Héder Barnával. Egyikben sem nyertem, de amelyik játékba jelentkeztem, mindegyikbe be is kerültem. Az „Áll az alku” című műsor, az ötödik tévés szereplésem volt.
Miért épp az „Áll az alkut” láthatták az ismerősid és barátaid a közösségi internetes oldaladon. A többit mért nem?
Korábban nem láttam el nagy hírveréssel ezeket a műsorokat, nem akartam jelezni, hogy ezekben szerepeltem, mindig azt gondoltam, hogy a nézők a játék öröméért üljenek le a televízió elé, ne azért mert én szerepelek benne. Az „Áll az alku” vetélkedőről soha nem gondoltam volna, hogy olyan hatással lesz rám, hogy 180 fokban másképp fogok dolgokra gondolni. Ezért is ezt osztottam meg az ismerőseimmel.
Mennyi jelentkező volt erre a játékra?
Több mint tizenegyezer jelentkező közül száz embert választottak ki, ebben benne voltam én is. Életem legjobb castingja volt, viszont azt gondoltam túl nagy meglepetések nem fognak érni a bemutatkozón. Bevallom, kicsit félvállról vettem az egészet, és épp ez volt a szerencsém! Pont annyira laza tudtam maradni, hogy ne izguljak és közben önmagam is megmaradjak, így bejutottam.
Hogy telt egy forgatási nap, mennyi időt vett igénybe?
Éjjel-nappal együtt voltunk a játékosokkal, és egy nap három forgatást készítettek el. Együtt lélegzett az egész társaság, a vidékiek pedig a szálláson is együtt töltötték minden percüket. Egyébként egy hónap alatt rögzítették.
Hány napot voltál egyhuzamban a forgatáson?
Összesen tíz napot.
Milyen érzések kavarogtak benned játék közben?
Az egyik szemem sírt a másik nevetett. Igazából mikor nekem kellett táskákat nyitni, aznap egyáltalán nem akartam játszani, nem akartam bekerülni, mert annyira jó volt ott lenni. Más világ más aura, más inger, impulzus halmaz, nem akartam, hogy véget érjen de a sors másképp akarta.
Mitől vált különlegessé számodra épp ez a játék?
Ez egy olyan vetélkedő, ahol a játékosok nem ellenfelek. Nem konkurensek, ezért az embereket ez nagyon hamar összekovácsolja. Az ellenfél itt az igazgató úr. Az érzelmek hitelesek nem rendezői utasításra történnek, nem gondoltam volna én sem, ha nem élem át.
A műsorban szereplő igazgató úr valós személy?
Teljesen! Gundel Takács Gábor valóban beszélgetést folytat az igazgató úrral, de nem tudjuk pontosan kivel. Olyan, mint Colombo felesége. Mindenki tudja, hogy van, de még senki sem látta.
Gundel Takács Gáborral három játékban is játszottál. Megismert téged?
Természetesen. Emlékezett rá hol és mikor találkoztunk. A szakmájának a csúcsát képviseli. Sokat segített nekem a játék során.
Volt egy malac is a játékban, amihez van némi közöd.
Igen, én lettem a névadója, Döfinek neveztem el, így megörököltem a keresztapaságot egy másik játékostársammal együtt.
A játékban láthattunk nálad egy gitárpengetőt mint kabalát. Miért épp ezt vitted magaddal?
Nem vagyok egy olyan ember, aki kabalákat gyűjt, de sok tárgy fontos az életemben. Jött egy hirtelen gondolat és a pengetőt magammal vittem, aminek nagyon kultikus a jelentése. Egy Slash koncertről való. Ahogy bedobta a tömegbe nálam landolt, és azt gondoltam, ha az szerencse volt, akkor most is szerencsét hozhat másoknak és nekem is. Ezzel nyitogattam a táskákat.
Elégedett vagy a nyert összeggel?
A legjobbkor álltam meg és a legjobbat hoztam ki megmaradt lehetőségből, elégedetten jöttem haza.
Mire fogod költeni a nyereményt?
A Mokka című műsorban elhangzott, hogy költhetném külföldi útra de mivel mindig prioritást állítok fel, ezért autóvásárlásban gondolkodom, mert a vőfély munkámhoz szükségem van rá.
Mi a következő játék, amiben játszanál?
A Honfoglaló című játék, amit az interneten is játszom, de egy biztos, bármilyen játékot is játszik az ember olyan élményekhez jut, hogy a nyeremény csak ráadás.
