A magyar James Bond

A kazincbarcikai színházi évad egyik kiemelkedő előadása volt a Marcel Achard írásából készült „Bolond lány” című krimi–vígjáték, a Körúti Színház művészeinek a tolmácsolásában. A poénokban bővelkedő darab garantált kikapcsolódást jelentett a közönségnek. A színészek játéka professzionális szintre emelte a produkciót. Az egyik legsármosabb magyar színész, Kautzky Armand játszotta Camille Sévigné, vizsgálóbíró szerepét. Stábunk a fellépés előtt interjúvolta meg a közkedvelt művészt.

 Színművész szülők gyermekeként született. Volt ráhatása a szüleinek abban, hogy ezt a hivatást választotta?

Fotók: Zele Tímea

Elég meglepő lenne, ha azt mondanám, hogy nem volt. Szinte beleszülettem a színházba, hiszen nemcsak a szüleim voltak színházi emberek, hanem az édesapám testvére is. A családban mindig színházról volt szó és mindig színházban voltam. Valamelyik rokonomat néztem, vagy hallgattam a sztorikat, azokról a rokonokról, akik már nem éltek. Úgy gondolom, természetes volt a színpad iránti vonzalmam, bár, aki ismert engem pici gyermekéveimben, nem hitte volna, hogy színész leszek. Csendes, visszahúzódó, szemüveges kisfiú voltam. Valamikor 12-13 éves koromban jött a szikra, akkor nyíltam ki a világra és vált egyértelművé, hogy a színpadon fogok dolgozni, ott érzem magam a legjobban.

A Madách Színház és a Körúti Színház társulatának a tagja. Rengeteg, különféle szerep megtalálta. Ki az a szerző, akinek a műveiben szívesen vállal szerepet?

 A magyarok közül mindenképpen Pozsgai Zsoltot kell említenem, aki nagyon kedves barátom. Rengeteg darabját játszottam az elmúlt húsz évben, és az a megtiszteltetés ért, hogy a darabjai között van olyan, amit kifejezetten nekem írt. Nagyon sok előadást játszhattam belőle. Külföldiek közül Neil Simon áll hozzám a legközelebb, hiszen három nagy darabjában, a „Furcsa párban”, a „Mezítláb a parkban” és az „Utolsó hősszerelmes” című műveiben is volt szerencsém játszani. Mindegyik egészen kiváló, csodálatos darab. A zeneszerzők közül Lloyd Webber áll hozzám legközelebb, bár soha nem hittem volna, hogy prózai színészként valaha lesz alkalmam musicalban szerepelni. Ehhez képest a 35. születésnapját ünneplő „Macskákból” 800 előadást játszottam, de a „József és a színes, szélesvásznú álomkabátban” is több, mint kétszáz fellépésem volt, valamint a „The Likes of Us” produkcióban szintén rengeteget játszottam. Nagyon nagy élményt jelentett számomra belekóstolni a könnyedebb műfajba.

 Ön az egyik legkeresettebb szinkronszínész is. Kinek kölcsönözte legszívesebben a hangját?

Fiatalabb éveimben Tom Cruise-hoz nagyon kötődtem. A csodálatosan nagy filmjeit a Becsületbeli ügytől az A cégen át a Koktélig én szinkronizáltam. Óriási öröm volt, mert nagyszerű színész és nagyon jó filmeket csinál. A pályám közepén az egyik legnagyobb angol színész, Ralph Finnes hatott rám, akinek többek között az „Az angol betegben” lehettem a hangja. Napjainkban pedig Pierce Brosnant szinkronizálok, néhány napja is csináltam egy Brosnan-filmet és várom a Mamma mía folytatását!

Régi vágású úriember hírében áll. Megnyilvánul ez a hétköznapokban, gyermekei nevelésben?

Természetesen. Én azzal a habitussal, nevelem őket, ami én vagyok. Nem vagyok más otthon sem. Persze, kutyasétáltatáskor nem zakóban, vagy szmokingban megyek, de természetesen a polgári ideált gondolom én üdvözítőnek az életemben és a gyereknevelésben úgyszintén.

Az egyik kereskedelmi csatorna műsorában hangzott el, hogy nincs jóban a gyümölcsökkel. Igaz ez?

Finoman fogalmaz, utálom a gyümölcsöket, egyszerűen nem bírom még a látványukat sem. A szagokról nem beszélek, mert attól kifutok a világból. Kisgyerekkorom óta nem eszem gyümölcsöt. Semmilyen károm nincs belőle, mert a vitaminokat tudom máshonnan pótolni, az élvezeti része pedig, mivel nekem az nem élvezet, nem hiányzik. Zöldséget viszont fogyasztok.

Munkán kívül mivel tölti legszívesebben a hétköznapjait?

Ritka pillanat az életemben a szabadidő. Amennyiben időm engedi, szívesen olvasok, de amikor csak lehet, a családdal vagyok. A gyerekekkel foglalkozom, kutyát sétáltatok, kizárom a külvilágot. Az én életemben minden fordítva van, mint a normális emberek esetében. A hétvégéket végigdolgozom, hiszen a szórakoztatóiparban általában hétvégén dolgozunk. Mire este hazaérek, már mindenki alszik. Azok az ünnepnapok nekem, amikor velük lehetek.