Az Erő velem van - interjú Szabó Istvánnal

„Jóságos tervezőm” – hörren fel a Star Wars filmek egyik epizódjában az örökké sopánkodó, de csupa jóindulat android, C-3PO, ismertebb nevén, Threepio. Sokak szívébe belopta magát az emberi tulajdonságokkal felruházott robot, a „Csillagok háborúja” széria valamennyi szereplőjével együtt. A filmek készítői olyan meseországot építettek fel, amely gyermeket és felnőttet egyaránt elkápráztat. Ebben az álomvilágban teljesedik ki Szabó István tiszaörsi fiatalember, aki különböző, más számára értéktelen anyagokból tervez igényes Star Wars maketteket. Az alkotó a 6. Kolorfesztivál nyitónapján, augusztus 1-jén mutatkozott be a barcikai közönség előtt. A kiállítót a tárlat berendezésekor kaptuk mikrofonvégre. 

– Mikor kezdődött a Star Wars filmek iránti rajongása?
– Nyolcéves voltam, amikor szülőfalumban, Tiszaörsön, 1982-ben levetítették a klasszikus trilógia második részét, „A Birodalom visszavág” című filmet. Addig azt sem tudtam, mi az a Star Wars, csak hallottam, hogy a mozikban fut a „Csillagok háborúja”.  Abban az időben jelent meg Fazekas Attila képregénye, így érdekes módon az első rész képeit hamarabb láttam, mint magát a filmet. Természetesen, akkoriban is voltak jó filmek, mint a „Tenkes kapitánya”, a „Patyomkin páncélos”, de össze sem lehetett hasonlítani ezzel a képi világgal. Teljesen újszerű élményt nyújtott, új távlatokat nyitott meg előttem. Lenyűgözött az a technikai háttér, amivel ezek a filmek készültek. A rajongás abból állt, hogy újságcikkeket, képeket ollóztam ki magazinokból és mappába gyűjtöttem őket. Később persze megjelentek a szereplőket ábrázoló, kis figurák, de ezeket nem nagyon vettem, mert nem volt rá pénzem. Sok év múlva saját alkatrészekből kezdtem el maketteket gyártani. 

– Miből és hogyan készítette az első modelleket?
– Gyakorlatilag abból, amiből ma is, ha van időm foglalkozni vele. Mindent saját anyagból csinálok, attól függően, hogy mekkora a makett. Az elsők habszivacs­ból és papírból voltak, aztán tartósabb anyagokból kezdtem dolgozni. Farostlemezekből, kis fenyőlécekből, műanyaglemezekből, alumíniumlemezekből, meg sok hulladékból, amit most nem is tudnék igazán kategorizálni. Előfordul, hogy tévékből szedtem ki alkatrészt, hiszen ezeken a járműveken rengeteg apró részlet van, amikről szerintem a készítők sem tudták, hogy micsoda, csak megmintázták rajtuk. Felvetődött a kérdés, miből tudnám mindezt pótolni, és akkor jött az ötlet, bontsunk szét régi híradástechnikai eszközöket. Nagyon széles a választék, hogy mit lehet felhasználni. Ez olcsó változata a makettezésnek, mert nem sok mindent kell hozzá megvenni, persze a ragasztót, csavart, festéket azt kell, de az anyagokat össze lehet válogatni, újrahasznosítható dolgokból. A videó őskorában úgy készültek, a mintadarabok, hogy egy-egy jelenetnél megállítottam a felvételt, lerajzoltam, majd modelleztem. Elég munkaigényes volt és nem lett pontos a másolat. Később a szakirodalomban találhatók voltak tervrajzok, képeskönyvek, egyebek és ezekből már könnyebben lehetett dolgozni, ma már az internet világában határ a csillagos ég.

– Milyen figurákat csinál? Csubakka is megvan?
– Mindenki ezt kérdezi, de Csubakka nincs, viszont jó a kérdés, mert vannak olyan figurák, melyeket azért csináltam meg, mert járművekhez tartoznak. Nagyon nehéz emberi alakot csinálni, hiszen be kell tartani a méretarányokat, ki kell alakítani az arcvonásokat. A meglévő alakok általában harcosok, páncélosok, nem látszik az arcuk, így kevesebb gond volt a kifaragásukkal, ugyanis fából készítem őket.  Csubakkát nehéz lenne lemakettezni, mert ő egy szőrös teremtmény, ám Artu Detu, Luke Skywalker kis robotját desztilláltvizes-flakonból raktam össze. 

– Milyen méretben készíti el a prototípusokat?
– Az eltelt harminc év alatt nagyjából 62-63 modellt csináltam. Az imént említett Artu például 17 cm, hűséges barátja Threepio 30 cm, viszont nincs szabvány, hogy mi mekkora legyen. Igazából az alkatrész határolja be a méretet. Szemléltetésként a helyi általános iskolában kiselejteztek egy kis földgömböt, abból lett az űrhajó kabinja, e köré építettem a többi részt, s olyan 60-70 cm-es jármű lett belőle. Azonban nagyobb méretekben szeretek dolgozni, mert könnyebb a kivitelezés és látványosabb az eredmény. Amikor odamennek az emberek az egyméteres maketthez, impresszívebb hatást nyújt, mint egy kicsi. Azt vettem alapul, hogy a filmeknél használt makettek sem voltak aprók, sőt hatalmasabbak, mint gondolnánk. Nagyon tisztelem az alkotókat, mert a filmen esetleg pár másodpercig látszik valami, és lehet, hogy fél évig dolgoztak rajta. Én akkor vagyok elégedett, ha a rajongók felismerik a figurákat, megérinti őket a kiállítás.