Miért éppen pezsgő?

A néphagyomány szerint az óév utolsó napjától függ, hogy milyen lesz az új esztendőnk. Ha gazdagságban, bővelkedésben töltjük az utolsó napot, akkor az egész évünk így fog telni. A hangoskodással a rossz szellemeket űzzük el a háztól, így a pezsgődurrantással ezt is megtesszük, ráadásul ez az ital a gazdagság egyik jelképe.

A két csúcsszezonban, nyáron és év végén a legnagyobb a buborékos italok kínálata, ezért sokszor nehéz lehet megkülönböztetni a gyöngyöző- vagy épp habzóborok palackjait a minőségi pezsgőktől. A jó hír, hogy elég a címkén (vagy a hátcímkén) a pezsgő szóra koncentrálnunk. Ha ezt megtaláljuk a palackon, egy dologban máris biztosak lehetünk: a buborékok természetes úton, a másoderjedéskor születtek – avagy máris szintet léptünk a gyöngyözőkhöz képest, amikor a borhoz szén-dioxidot adnak hozzá (utóbbit szintén kötelesek feltüntetni a címkén). A legtöbb pezsgőnél a második erjedés, a rövid érlelés, majd a likőrözés tartályban történik (ilyenek a méthode charmat pezsgők, valamint a legtöbb prosecco is), és a folyamat végén tartályból palackozzák az italt. Ha finomabb aromákra és selymesebb buborékokra vágyunk, válasszuk a tradicionális módszerrel (méthode traditionnelle), palackos erjesztéssel és hosszabb érleléssel készített pezsgőket!

Az extra dry nem a legszárazabb

Bár a kifejezés megtévesztő, az extra dry nemhogy extra száraz, de nagyobb cukortartalmú, mint egy brut (ejtsd: brüt), vagyis száraz pezsgő. A brutnél szárazabb pedig az extra brut és a brut nature (nyerspezsgő). Utóbbi kivételével minden pezsgő tartalmaz némi cukrot, amit a likőrözéskor (sokszor mustsűrítmény formájában) adnak a pezsgőkhöz. Mindezt persze grammra pontosan beállítva, hogy kialakítsák az optimális egyensúlyt, és támogassák az eltarthatóságát. A stílusok között könnyen megtalálhatjuk az ízlésünknek megfelelőt, de választhatunk az alkalomhoz, esetleg egy-egy fogáshoz is. Míg a tradicionális pezsgők világában a brut a legnépszerűbb, és egyben ételpárosításoknál is a legsokoldalúbb, egy nagyobb társaságnak jó választás az Extra Dry, mert sem a száraz (brut), sem az édesebb (sec, demi sec) pezsgők rajongóitól nem áll távol. Desszertekhez szintén ideális. Ha pedig igazi pezsgő gourmand-oknak ajándékozunk, vagy értők között kóstolunk, akkor a legszárazabb pezsgőkben, extra brut vagy akár csontszáraz brut nature változatokban is gondolkozhatunk.

A pezsgő nem akkor van kész, amikor "degorzsálták"

A tradicionális pezsgőkészítés egyik kulcslépése az, amikor az érlelést követően a seprőt eltávolítják a palackból, hogy tiszta italt kapjunk. Ez a degorzsálás, ami után rögtön megtörténik a likőrözés, majd dugóval és kosárral zárják le a palackot. A folyamat azonban még itt sem ér véget, hiszen a likőr és a pezsgő egész más sűrűségű, így legalább egy-két hónapba telik, hogy a likőr szépen integrálódjon, a pezsgő pedig legszebb formáját mutassa. Champagne-ban arra is van példa, hogy a különösen hosszan érlelt tételeket akár egy évre vagy még tovább félre teszik a likőrözést követően, és csak ezután jöhet az értékesítés. Többen pedig azt javasolták, hogy vezessék be kötelező gyakorlatként a 6 hónapos pihentetést minden champagne-ra nézve.

A rozé pezsgő több mint trend

Ahogy a boroknál Provence, a pezsgők világában is egy francia régió, Champagne hozta meg a rozék új fénykorát. Meglepő, de a legtöbb híres champagne-ház némi vörösbort házasít a fehérboraihoz (ez a módszer a rosé d’assemblage). Míg a boroknál elterjedt módszert, amikor rövid héjon áztatás után engedik le a mustot, a pezsgő őshazájában kevesebben használják (itthon annál népszerűbb). A sok-sok árnyalat nemcsak színekben jellemző, de egy rozé pezsgő aromákban is nagyon gazdag és kifinomult lehet. Azonban elkészíteni nagy kihívás, épp ezért sokszor több kutatómunkát igényel, hogy felfedezzünk egy új kedvencet. Viszont a statisztikák szerint még ez sem veszi kedvét a borkedvelőknek: a champagne-i (CIVC) adatokat nézve több mint egy évtizede folyamatosan nő a rozék népszerűsége.

Attól mert érték, még ne tegyük el évekre

A tradicionális pezsgők elérhető áruknak köszönhetően már nem a luxus kategóriánál kezdődnek, de sokszor valóban komoly értéket képviselnek. Mégis hiba évekig várni a megfelelő alkalomra, hiszen a pincészetek mindig arra törekednek, hogy a pezsgő akkor legyen a legjobb formában, amikor a polcokra kerül. A palack addigra már túl van az optimális érlelésen, és frissen, de legalábbis egy éven belül elfogyasztva nyújtja a legnagyobb élményt. Ha tovább várunk, a borokhoz hasonlóan az elöregedés veszélyével kell számolnunk. Amikor komplexebb, érettebb pezsgőt szeretnénk, válasszunk inkább az idősebb évjáratos tételek közül. Ha pedig gyűjtők módjára mégis szeretnénk félretenni, tovább érlelni egy-egy pezsgőt (és a tároláshoz az optimális körülményeket is biztosítani tudjuk), akkor érdemes a szaküzletekben érdeklődni, a legkiválóbb évjáratos champagne-ok közül választani, amelyek kivételes érlelési potenciált mutatnak.al. 

A mélyhűtő tabu

A hűtőben 2-3 óra elég ahhoz, hogy az ideális 8°C körüli hőmérsékletre hűtsük a palackokat, de vészhelyzetben ennél sokkal gyorsabb megoldás is van. És nem, nem a mélyhűtő, amelyik sajnos élvezhetetlenné teszi a pezsgő buborékait. Az egyik módszer kulcsa a jégvödör, amely ráadásul stílusos kiegészítő minden háztartásban. A jégre öntsünk némi vizet is, így gyorsabban lehűti a pezsgőt. A másik hasznos kiegészítő a palack formájára szabott borhűtő mandzsetta, ami a pezsgőre húzva legalább olyan gyorsan hűt, mint a jég.

A talpát tekerjük, ne a dugót

Amikor bontjuk a pezsgőt, a fóliát vegyük le és lazítsuk meg a drótkosarat, de hagyjuk rajta a dugón. Hüvelykujjunkat tartsuk végig rajta, hogy véletlenül se szabaduljon el. Majd a palack alját a másik kezünkbe véve döntsük meg a palackot, és az aljánál fogva kezdjük el finoman körbe forgatni, miközben tartjuk a dugót. A nyomás így lassan, finoman kitolja a dugót, és egy elegáns szisszenéssel nyugtázza a bontást. Ha a pezsgő mégis pukkan, akkor lehet, hogy nem sikerült kellően lehűteni.

A legszebb pohár nem a legjobb pohár

Kétségtelen, a karcsú flőtékben mutatnak a legjobban a buborékok, de ha nem ragaszkodunk az ünnepinek vélt puccossághoz, akkor tradicionális pezsgőkhöz válasszunk inkább fehérboros poharat. Az öblös, pereménél szűkülő pohárból ugyanis sokkal jobban élvezhetőek a pezsgő finom aromái. A legszerencsésebb pohár mindkét előnyt ötvözi, a tulipán formájú pezsgőspohár megtartja a flőték karcsúságát, de az aromákat is szépen gyűjti. Bármelyiket is használjuk, semmiképp ne töltsük tele, inkább gyakran töltsünk után, hogy mindig hideg legyen a pezsgőnk. Ugyanezért a pohárnak a talpát vagy a szárát fogjuk, így nem melegszik fel túl gyorsan a kezünk melegétől.

Ha felbontjuk sem kell azonnal meginni

A palack szájába tett kiskanál mítosza már rég megdőlt, de mindössze egy pezsgőzáróra (borszaküzletekben lehet kapni) van szükség, ha nem szeretnénk azonnal kitölteni a palack teljes tartalmát. Jó megoldás akkor is, ha pezsgőzés közben védeni szeretnénk a buborékokat, de ennek a profi kis kelléknek a segítségével másnapra is eltehetjük a bontott palackot. Sőt, egy igazán jó pezsgőt akár 3 napig is frissen tarthatunk a hűtőben.

A pezsgő több mint aperitif

A pezsgő tökéletes vendégváró ital, amely például savai miatt jó étvágygerjesztő. De egy tradicionális pezsgő ennél sokkal többre képes. Könnyed, mégis tele van aromákkal, például a citrusos, gyümölcsös, virágos, vagy – épp az érlelésnek köszönhetően – kekszes, pörkölt, édes fűszeres jegyek nagyon szép összhangot mutatnak ételekkel együtt kóstolva. A champagne-ok sós, minerális ízjegyei és friss citrusossága miatt igazán sokoldalúak az ételpárosításokban. Remek választás kaviár, halak, kagylók mellé, de ne gondoljuk, hogy csak ilyen kifinomult fogások mellé kínálhatunk pezsgőt. Kísérletezzünk bátran a reggelitől vacsoráig, akár egy menün belül az előételtől a desszertig!

forrás: hvg.hu