Az álmok útján

Mi leszel, ha nagy leszel? – bombázzák a szülők gyakran e kérdéssel gyermekeiket.

Persze, ötévesen még vicces válaszok születnek. Ám egy tizenhat éves tinédzsernek már jóval határozottabb elképzelései vannak a jövőjét illetően. Riportalanyommal, Imre Eszterrel a felnőtté válás folyamatáról, a tanulás fontosságáról és a sport szeretetéről beszélgettünk. Nem véletlenül, hiszen a kazincbarcikai ifjú hölgy egymás után két évben is elnyerte az Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozott Magyarország jó tanulója- jó sportolója díjat, mely kitüntetést megyei szinten ugyancsak megkapta. Kedves, őszinte beszélgetésre hívom Önöket, egy bájos tinilánnyal.

Az nem titok, hogy nagyon jó képességeid vannak, de a kitűnő osztályzat a minimum, amitől nem lehet rosszabb jegyet szerezni?

Teljes mértékben. Már óvodás koromban elhangzott, hogy a tanulás az első, melyben a lehető legtöbbet kell nyújtanom. Ráadásul az egész családomban mindenki kitűnő volt, így ez alapvető elvárás velem szemben is. Hál’ istennek könnyen tanulok, amit az órán magamba szívok, az elegendő.

Az okleveleidet látva, a díjak az általános iskolai eredményeidre vonatkoznak…

Így igaz. Az oklevelet az előző tanév tanulmányi és sporteredményei alapján adják. Idén a tavalyi tanévben elért tanulmányi munkámért, 2018-ban pedig a tavaly­előtti kitűnő szereplésemért vehettem át a kitüntetést a volt iskolámban, a Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagiskolájában. Nagyon megható pillanatok voltak.

Fotók: Bartók Alexandra

Ősszel Jászberényben, a Nagyboldogasszony Katolikus Óvoda, Kéttannyelvű Általános Iskola, Középiskola és Kollégiumban kezded el a 10. évfolyamot. Miért erre az iskolára esett a választásod?

A röplabda miatt választottam ezt a gimnáziumot, ugyanis a Jászberényi Röplabda Klub U17-es serdülő és U19-es ifi utánpótláscsapatának vagyok a tagja.

Magától értetődő volt a sport iránti rajongásod?

Igen. Négyéves korom óta úszásoktatásra jártam, de igazából az általános iskolában kezdődött el a sportpályafutásom. Barna Imre bácsi kezei alatt kezdtem el sportolni, ő volt a testnevelő tanárom.

Imre bácsi vezetett rá, hogy melyik irányba indulj, miben vagy tehetségesebb?

Nem igazán. Aminek szezonja volt, abban versenyeztünk. Második, harmadik osztály környékén kezdtem el atletizálni, Tóthné Szepesi Éva nénivel, később jött a röplabda, előbb Béresné Edit nénivel, később Veres Pista bácsival.

Szép nagy lány vagy. Ezért esett a röplabdára a választásod?

Ez is szerepet játszott benne, de édesapám szintén röplabdázott és szerette volna, ha én vagy a nővérem folytatjuk. Végül én lettem az…

Édesapád főállású sportoló volt. Te is ezt tervezed? Egyáltalán milyen elképzeléseid vannak a jövőre nézve?

Amennyiben összejön, mindenképp szeretném a röplabdázást folytatni, bár konkrét elképzelésem még nincs a jövőről. Egy valami biztos: feltétlenül szeretnék egyetemre menni, akár külföldre is.

Külföldön hol szeretnél tanulni? A terveidnek köze van a röplabdához?

Természetesen. Elsősorban Németországra, illetve az USA-ra gondoltam, mert ott a röplabdás egyetemek nagyon magas szinten vannak. Európában Olaszország, mert nagyon szép hely és ott is magas szintű a röplabda, vagy esetleg Spanyolország. Utóbbiak mindig a kedvenceim közé tartoztak. Tökéletes klíma, meleg, napsütés, pálmafák. Kell ennél több?

Melyik a legjobb magyar klub, ahová szeretnél bekerülni?

A tavalyi szezon alapján két kimagasló csapat van, a Nyíregyháza és a Békéscsaba, azonban általában helyzeti állapottól függ, hogy melyik együttes a jobb. Úgy vélem, hasonló színvonalon mozog a magyar női röplabdasport.

Most hivatalosan edzőtáborban vagy. Szereted az edzőtáborokat?

Augusztus elejétől edzőtáborozom. Szeretem, mert naponta egy, vagy két edzésünk van, azok is jó hangulatban telnek. Elég erősek az edzéseink, de tudjuk, hogy ennek szezon közben meg lesz a gyümölcse. Ezenkívül utána el szoktunk menni beszélgetni, beülünk valahová egy kávézóba, vagy csak sétálunk. Maga Jászberény ugyancsak elbűvölő, családias város, kedves emberek vannak ott, mindenki ismer mindenkit. Hasonló, mint Barcika.

Az edzések mennyi idődet veszik el?

Minden nap két óra edzésünk van, hétfőtől péntekig, hétvégenként pedig majdnem mindig meccsünk van. Elég sok időt elvesz, de egyáltalán nem bánom.

Nem fárasztó? Néha nem érzed úgy, elég, most abbahagyom, fogom magam, hazajövök egy-két napra?

Nem szokott ilyen érzésem lenni, mivel általános iskolában is rengeteget sportoltam és temérdek versenyre jártunk, úgyhogy nekem ez már napi rutinná vált.

Ilyen tempó mellett mennyi időd jut a családra?

Most, hogy Jászberényben vagyok, nagyon kevés. Általában kéthetente járok haza, hétvégére. Pénteken hazajövök, vasárnap megyek vissza, de, ha anyáék tudnak, majdnem minden meccs­re lejönnek szurkolni. Ha más nem, azért, hogy találkozzunk egy kicsit.

Mi a legtöbb, amit el szeretnél érni az életben?

A legfontosabb a család. A sportkarrierem tekintetében nagyon boldoggá tenne, ha a válogatottság összejönne, hiszen az nagyon nagy megtiszteltetés, ha valakit megkérnek, hogy a válogatottban játsszon.