Rejts el engem szárnyad alatt…
A Kazincbarcika-Alsói Református Egyházközség minden évben városunk elöljáróival, ünnepi műsorral, koszorúzással, közös istentisztelettel emlékezik meg Egressy Béni születésének évfordulójáról. Idén a járványra való tekintettel ez szűk körben, online istentisztelet keretében történt.
Ezekben a napokban egy kicsit irigykedve nézünk a vígan röpködő madarakra, akik mintha tudomást sem vennének arról, hogy egy világjárvány vesz körül bennünket. Akik víg énekükkel együtt dicsérik az Istent. De jó lenne nekünk is szárnyra kapni, útjainkra vígan indulni, Istent együtt dicsérni és magasztalni.
A Szentírás több alkalommal is állatok példáján keresztül tanít bennünket. A Példabeszédek könyve a hangya szorgalmára biztat. Az evangélium szavai arra, hogy „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” A zsoltáros figyelmeztet, hogy „Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni!” Ézsaiás a nagyheti eseményekről jövendöl, mikor Jézusról, mint Isten bárányáról beszél, aki némán tűri, hogy nyírják, a száját sem nyitotta ki.
Ma a sasmadár kerül figyelmünk középpontjába. Mert, akik az Úrban bíznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok. Tanítson ma bennünket a sasnak három tulajdonsága. A látása, a táplálkozása és a szárnyalása.
1. A szemem, mint a sasé - mondja az éleslátású ember. A sas látása összefügg azzal, hogy milyen magasságokba emelkedik. A sas képes olyan magasba emelkedni, ahonnan azt is meglátja, ami a hegy túloldalán van. De jó lenne nekünk is felülemelkedni a hegyként elénk tornyosuló akadályokon, korlátainkon, megpróbáltatásainkon. De jó lenne túl látni a láthatókon. Túllátni a bezártságon, az üres iskolán és templomon, túllátni a munkanélküliségen, a nehéz gazdasági helyzeten és meglátni, hogy Isten mit készít a hegy túloldalán. Ha csak a kilátástalan, bizonytalan helyzetünket szemléljük, az erőtlenné tesz minket. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnya kelnek, mint a sasok. Az Istenbe vetett hit látása segítsen bennünket felülemelkedni a jelenlegi helyzetünkön. Ne engedjük, hogy a múlandóság, a reménytelenség sötétje megvakítson minket. Tekintsünk bátran, hittel előre, hogy az örökkévalóság fénye ragyogja be minden utunkat.
2. Ez a fény Isten Igéjéből táplálkozik. Figyeljük most meg, milyen érdekes a sas táplálkozása. A sasnak folyamatosan nő a csőre. Ha túlságosan megnő, akkor nem tud táplálkozni. Ezért mikor időnként túlnő a csőr, addig ütögeti a csőrét a sziklához, míg a túlnövés le nem kopik, és a csőr hegye újra éles nem lesz. Erről szól a 103. zsoltár 5. verse, ahol azt olvassuk, hogy „Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Mikor azt látjuk, hogy Isten jó, betölti a szükségeinket, nem bűneink szerint bánik velünk, akkor azon kell igyekeznünk, hogy azokat a túlnőtt részeket, melyek akadályoznak a lelki táplálék, az Ige felvételében, azokat ütögessük oda a kősziklához, hogy elkopjanak. Ezek a túlnőtt részek olyanok, mint az emberi büszkeség, önteltség, gőg és harag, a munka és a pénz túlzott szeretete, a bálványimádás. Ezek akadályt képeznek abban, hogy a hívő ember Istennek tetsző, engedelmes életet éljen. Le kell koptatni, le kell törni, és el kell törölni azokat a bűnöket, amelyek nem engednek hozzáférni az Igéhez.
3. És végül nézzünk fel az égre és gondoljunk ott a magasban szárnyaló sasmadárra, mely szárnyait kitárva képes a magasban maradni. Életérzéseink olyan hullámzóak. Az örömök, az ünnepi pillanatok képesek minket a magasba emelni, és a terhek, gondok, bajok, nehézségek tudnak egészen a mélybe húzni. A sast kitárt szárnyai tartják a magasban. Minket pedig kitárt kajaink tudnak lelki magasságokban tartani. A kitárt karok képesek az ölelésre, befogadóak és elfogadóak. A kitárt karok egymásért nyúlnak. Volt idő mikor a kitárt karok az ég felé tartott kezek az imádság jelei voltak. Isten áldást ad kitárt karjainkra.
A sas kitárt szárnyai oltalmat, védelmező szeretetet is jelentenek. E napokban így kell, átöleljük szeretteinket oltalmazó, védő szeretettel. Engedjük, hogy Isten mindnyájunkat szárnyai alá vegyen.
Legyen imádságunk Siklós József: Szárnyaid alatt című versének néhány sora: „Vészben van itt testem, lelkem, Vészben parány éltem, Félénk, hideg, csüggedt lettem, Árnyamtól is féltem... Rejts el engem szárnyad alatt, Vész elől, óh, rejts el, Hideg szívem, alvó hitem, Szent tüzeddel gyújtsd fel!”
A Lélek tüze lobbantsa lángra alvó hitünket, mert, akik az Úrban bíznak, erejük megújul és szárnyra kelnek, mint a sasok. Az énekíró jól ismeri az Igében bízó élet útját: Uram, Igédben bízom, hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom és áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Igehirdetésem bevezető gondolataiban arról szóltam, hogy de jó lenne együtt énekelni. Ezen a napon Egressy Béni születésének 206. évfordulóján egy olyan dallamot idézünk fel, amit a neves zeneszerző a Szózat soraival belevésett a szívünkbe. Kívánom, hogy az Úr üzenete is így maradjon meg gondolatainkban: Legyen éles látásunk, mely túllát a jelen megpróbáltatásain. Tegyünk meg minden azért, hogy Isten Igéje ne ütközzön akadályokba és ne szóljon hiába. És engedjük, hogy az oltalmazó szeretet e napokban is magasba emelje lelkünket!
Ebben az esztendőben nem emlékezhetünk együtt városunk vezetőivel, az Egressy Béni Művelődési Központ képviselőivel és gyülekezetünk tagjaival Egressy Bénire, a Szózat megzenésítőjére. De nem feledjük el mégsem ezt a napot.
1814. április 21-én itt született ő Sajókazincon, az egykori református parókián. Rövid életútja sok mindenre taníthat minket. Két dologra mindenképp: egyfelől arra, hogy mennyire befolyásolja életünket a szülői házban eltöltött idő. Egressy Béni szigorú, de szeretetteljes neveltetést kapott. Édesapja nemcsak kiváló szónok és igehirdető volt, hanem a zenét is igen szerette, több hangszeren is hallhatták őt játszani gyermekei. Nem véletlen csupán, hogy egyik fia színész lett, a másik zeneszerző és szövegíró.
Azt hiszem, hogy ezekben a hetekben különösen figyelnünk kell nekünk is arra, hogy mivel töltjük meg a mindennapokat. Gyermekeink, szeretteink emlékezni fognak rá, hogy mit kaptak tőlünk a szülői házban, a családi otthonunkban.
Másodszor pedig Egressy Béni személyisége megtanít minket a szerénységre. Szerényen és alázattal is lehet olyat alkotni, amit nem feled az utókor. A fent említett versidézet, amit Sükei Károly - barátja temetésére írt, arról az alázatról üzen, amely végigkísérte Egressy életét. „Szenteljetek majd nevemnek egy áldó meleg sóhajt, Lelkem ennél itt a földön, szebb emléket nem óhajt.” Szálljon fel mindannyiunk szívéből egy áldó meleg sóhaj, amikor a Szózatot énekeljük, és Sajókazinc híres szülöttjére emlékezünk.
Bundzik Attiláné és Bundzik Attila
lelkipásztorok
