Mediterrán színházi zenés koktél a kánikulában

A Veres1 Színház hétszeres Veres Medve-díjas „Anconai szerelmesek” című előadását láthatta a nagyérdemű augusztus 4-én, szombaton este a Mezey ház udvarán, a 6. Kolorfesztivál negyedik napján.

A zenés színházi komédia a bemutatása óta eltelt húsz évben a legtöbbet  játszott vígjátéka a hazai színtársulatoknak. Az olasz vásári komédiák hangulatát ötvözi a hagyományos magyar humorral és a hetvenes évek legjobb olasz slágereivel.

Akomédia  két óra felhőtlen szórakozás, némi erotikával, bőséges humorral és nosztalgiával fűszerezve, amolyan kulturális fröccs egy fárasztó nap után. A Veres1 Színház művészeti vezetője Zorgel Enikő így jellemezte a színdarabot:
– Különösen figyeltünk arra, hogy mind díszletben, mind pedig a szereplők kosztümjeiben ne a megszokottat kapják a nézők.”
A színdarab helyszíne egy Adria-parti kisváros terecskéje, a hatvanas-hetvenes években. Itt él Don Tomao, az eladósorba került, enyhén beszédhibás gyermekét egyedül nevelő, ám a szerelem örömeit igen kedvelő atya, könnyűvérű szobalányával, szomszédjában egy magányos panziósnővel és a vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott kávézótulajjal. Röviden összefoglalva, szerelem-szerelem és sláger-sláger hátán...
A komédiában Tomao házvezetőnőjének, Dorinának a szerepében Fésűs Nelly volt látható, aki saját bevallása szerint imádja ezt a szerepet a komédiában:
– A csipetnyi erotika a szerepemet illetően nem is csipetnyi, hanem maga a tűz. Imádom ezt a szerepet és nagyon éltet amikor azt érzem a nézőtérről, hogy a közönség együtt él a darabbal.”

Ismert és fülbemászó slágerek, tánc, gegek, erotika, poénok, kacagás, happy end. Minden, amire ezen az estén vágyott a 6. Kolorfesztivál színházi közönsége. Az „Anconai szerelmesek” kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, lefegyverzően szórakoztató. A bájos és fordulatos történet azt szolgálja, hogy együtt dúdolhassuk az olasz világslágereket.
Az örökzöld melódiák megdobogtatják a szíveket. Mégpedig annak a nézőrétegnek a szívét, amelyik saját ifjúságára emlékezik a dallamok hallatán.
A komédia dinamikus rendezése engedi érvényesülni a vérbő olasz komédiák sodrását, a talján-magyar "love-story-t"...

A nosztalgia-mese, azt mondja, amit már mindenki ismer: „a szerelem mindent legyőz", a produkcióban, amelyben zene és tánc, játék és ének mégiscsak a színház csodájáról szól, arra gondolhatunk: lám-lám, milyen szép is, ha van egy világ, legyen akár Anconában, ahol minden megoldódik, ahová az élet csak amúgy szőrmentén szüremkedik be, ahol amor omnia vincit...