Nagy volt az örömük!
Karácsony ünnepén az Úr Jézus Krisztus születésének örömhírét hirdetem. Hirdetem azoknak, akiknek az ünnep egyet jelent a templommal, az ünnepi istentisztelettel, a meghitt családi együttléttel, az otthon melegével, a terített asztallal, az örömmel és reménységgel. De hirdetem azoknak is, akik számára az ünnep ideje munka, fáradság, magány és szomorúság.
Bárcsak lenne ma is egy égi jel, amire mindenki felfigyel! Bárcsak ma is sokan bölcsek lennének, akik tudják, hogy az ünnep idejében is Jézust meg kell keresni, fel kell keresni. Sok mindent keresünk életünk során. Keresi a gyermek a legkedvesebb játékát, az ifjú élete párját, a pályakezdő a neki legjobb iskolát, munkahelyet, hivatást. Keressük a lelkünk nyugalmát. A test és lélek egészségének megfelelő életformát. Keressük a gyógyulás lehetőségeit. Keressük helyünket a világban.
Egykor a napkeleti bölcsek Jézust keresték: „Hol van a zsidók királya, aki most született?” Az ő keresésük eredményes lett. „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” - így olvassuk Máté evangéliumában. Nekünk ma mit kell meglátnunk, mit kell megtalálnunk ahhoz, hogy nagy örömünk legyen. Ez a gondolat felteszi a kérdést mindnyájunknak: Ezen az ünnepen minek örülnél a legjobban? Sokféle válasz születik meg: Én annak, ha szeretteimet mosolyogni látnám, ha meggyógyulnának betegeink, ha újra együtt lenne a család, ha sokan lennénk a templomban, ha mindenki kapna ajándékot, ha békesség lenne, ha a haragot felváltaná az egymás szeretete.
Én annak örülnék a legjobban, ha újra lenne, becsület, tisztesség, lelkiismeretesség, őszinteség. Annak, ha az ember nem csak a maga hasznát nézné és a másik kárán a maga boldogulását, jólétét keresné. Ezek olyan emberi vágyak, melyeknek beteljesülése nem csak nekem, hanem mindnyájunknak igen nagy örömöt jelentene.
Az igen nagy lelki öröm forrása ott van az angyalok szavában is. Szinte minden ünnepi kérést, kívánságot összefoglal: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Lukács 2, 14.
Az Isten dicsőségét, az ő ránk áradó békességét, hozzánk való jóakaratát semmi meg nem csorbíthatja, semmi és senki meg nem akadályozhatja, tőlünk azt senki el nem veheti. De meg kell, valljuk, hogy kevesen vagyunk, akik együtt mondjuk a költővel, hogy „Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám.” Kívánom, hogy karácsony ünnepére sokak szívében, szavában és tettében legyen ott az Isten dicsérete, az Ő dicsőségére. Békesség és jóakarat! Soha ne hagyjon el bennünket. Így adjon az Úr mindnyájunknak áldott ünnepet és egészségben, reménységben gazdag új évet!
Fotó: Bartók Bence
Bundzik Attila református lelkipásztor
Kazincbarcika-Alsói Református Egyházközség
