Vigyázzunk a kullancsokkal!

Bár még kissé szeszélyes az idő, de a napsütéssel tagadhatatlanul megérkezett a tavasz, hozzájárulva ezzel az apadó D-vitamin-szükségletünk újratöltéséhez. Az újra kibontakozó természetnek azonban vannak többé kevésbé mindannyiunkat érintő veszélyei is. Bár a koronavírussal kapcsolatos vészhelyzet és kijárási korlátozás nem a megszokott módon csalogatja a levegőre és a szabadba a lakosságot, ennek ellenére gyakran találkozunk a parkokban, természetben sétálgató családokkal.

Mindezek mellet az állattartók napi rutinja és kötelessége is, hogy rövid egészségügyi sétát tegyenek házi kedvencük szükségleteinek kielégítése céljából egy-egy közeli zöldterületre. A veszély pedig ezeken a területeken fokozottan jelen van, hiszen az őszi és tavaszi magas páratartalom és a melegedő környezet ideális feltétel a kullancsok ismételt megjelenéséhez és szaporodásához.

A kullancsok elleni védekezést sajnos sokan a mai napig nem veszik komolyan. Nem óvják sem a házi kedvenceiket, sem a nagyobb testű haszonállatokat, sem saját magukat az egyre nagyobb számban megjelenő vérszívóktól. A védekezés tekintetében vannak közszájon forgó praktikák, de a B-vitamin és a fokhagyma fogyasztása messze nem elég ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat. A leggyakrabban terjesztett betegségek közé a Lyme-kór és a vírusos agyhártyagyulladás tartozik, mely utóbbira már egyéves kórtól lehet védőoltást is kérni. Saját testi épségünk védelme mellett fontos, hogy a velünk együtt élő kedvencek is védve legyenek ezek ellen a rejtőzködő parazita állatok ellen.

A kullancsnak háromféle fejlődési alakja van: a lárva, a nimfa és az adult, azaz felnőtt szakasz, így nem minden esetben könnyű felfedezni őket a gazdatesten. Mozgási formájára jellemző, hogy nem ugrik, nem repül, de nem is pottyan, ezzel szemben a növények lombjai közt és az aljnövényzetben várja kiszemelt áldozatát, melyre felmászik. Nyolc lába közül hattal kapaszkodik, ám az első kettőt felemeli, ezzel integető mozgást végez, így keresi leendő gazdáját: a lábán található szaglószerv érzékeli a verejtéket, a szén-dioxidot, az ammóniát, de ami még fontosabb: a mozgást.

Kedvenceink azért vannak tőlünk nagyobb veszélyben, mert közelebb van testük a talajhoz, valamint a szőrzetük ideális búvóhely a vérszívók számára miközben a bőrükbe fúródva táplálkoznak. A gazdán a kullancs 2-3 napig, nőstény esetében akár 10-12 napig szív vért egy helyben.

Állatok esetében a kullancs elleni védekezéshez széles termékpalettáról válogathatunk: ultrahangos riasztók, illóolajok, nyakörvek, cseppek, tabletták, spray-k. Fontos megjegyezni, hogy egyik szer sem nyújt 100 százalékos védelmet s különösen igaz ez a nagyobb testű hosszú szőrű állatokra.  A gyakran alkalmazott csepegtetők és nyakörvek atkaölő szert tartalmazó anyag segítségével védik az állatokat. A hatóanyag felszívódik a bőrön át, és az egész testre kihat: vagy távol tartja a kullancsokat, vagy megöli őket, amint vért próbálnak szívni.

Szakemberek szerint azonban a leghatékonyabb és elsődleges védekezési forma az, ha átvizsgáljuk magunkat és állatainkat a kint töltött tevékenységek után. Ha esetleg elővigyázatosságunk ellenére mégis sikerül összegyűjtenünk 1-2 kellemetlen kapaszkodót csipesszel ragadjuk meg a szájszerve környékén, és húzzuk ki. Sima hegyes végű csipesszel, szemöldökcsipesszel, de körömmel is eltávolíthatjuk a kullancsot, nincs szükség hozzá orvosra vagy szakértőre. A fertőzés veszélye azzal fokozódik, ha nem cselekszünk időben és várunk néhány napot a szakszerű ellátásra, így nagyobb eséllyel adja át az állat az estleges kórokozót.

A leggyakoribb betegségek, amelyeket a kullancsok terjeszthetnek:
- Lyme-kór
- Vírusos agyhártyagyulladás
- Krími-kongói vérzéses láz
- Tibola

Szerző: Géczy György