VRCK – Balázs István 13 év után távozik

Pihenőre vonul a Vegyész Röplabda Club Kazincbarcika gyúrója, Balázs István, aki az elmúlt 13 évben állt klubunk alkalmazásában, és volt jelen minden idegenbeli és hazai mérkőzésen.

Amikor 2008-ban Balázs István csatlakozott a VRCK-hoz, még közel sem uralkodtak olyan körülmények a magyar vagy akár a kazincbarcikai röplabdában, mint jelenleg. Mindezek ellenére István (az idősebb játékosok Pistinek, a fiatalabbak Pista bának szólítják) akkor is kitartott a sportág, az egyesület mellett. A csapattal előbb bronzérmeket, majd 2018-ban magyar bajnoki és kupaserleget nyert, és megannyi szép emlékkel gazdagodott. Most azonban egy kis szünetet kért, hiszen a VRCK-nál való munkája rengeteg időelfoglaltsággal járt, úgy, hogy ő nem mellesleg tűzoltóként dolgozik a BorsodChemben.

“Elfáradtam abban, hogy minden délután estig kellett dolgoznom, mindezt főállás mellett, és még a magyar utánpótlás-válogatott mellett is én látom el a gyúrói feladatokat. Igaz, utóbbi megmarad, de jóval kevesebb időelfoglaltsággal és lemondással jár, mint a klubnál való munka. Kicsit magamra szeretnék figyelni, pihenni, hiszen már nem vagyok annyira fiatal. Nem mondom, hogy soha nem térek vissza, mert azt sem tudom még, hogyan leszek meg a mindennapi röplabda nélkül” – osztotta meg gondolatait a vrck.hu-val Balázs István.

Jónéhány VRCK-játékos megfordult a keze alatt 13 év alatt, és Mészáros Dömötört, Németh Szabolcsot, valamint Dudás Tamást és Lukasz Ciupát ki is emelte.

„Profizmusban mindenképpen ki kell emelnem Dömét, mert attól függetlenül, hogy jó fizikai adottságokkal rendelkezik, nem keveset tett azért, hogy még negyven felett is játsszon. Edzések előtt és után rengeteget dolgoztunk, és hozzá hasonlóan Szabi is sok időt szánt erre. Remélem, hogy a fiatalok is erre az útra lépnek, hogy komolyan fogják gondolni a nyújtást, a regenerációt. Dudás Tomit is meg kell említenem, mert ő és én voltunk azok, akik folyamatosan a csapat mellett voltunk – mindegy, hogy az NB II-ben, vagy az aranyért harcoló csapatban. Sokszor ő rá nem is számítottak alapemberként, de nem adta fel, dolgozott, és szerintem az előző élete szezonja volt, válogatott szinten teljesített. A ma még aktív játékosok közül, a fiatalok számára mindenképpen jó példa Lukasz, ő is igazi profiként viselkedik a pályán és azon kívül egyaránt.”

Balázs István nem csak a bajnoki elsőségekre vagy a kupagyőzelemre gondol vissza jó szájízzel, fia, Dávid ugyanis a VRCK-ban röplabdázott, így nem egyszer az utánpótlásnak is segített szakértelmével.

„Amikor a klubhoz kerültem, Kovács Krisztián serdülő csapata bejutott az országos döntőbe, és kiscsapatként olyan jól teljesített, hogy a sokkal esélyesebb Kaposvár előtt megszerezte a bronzérmet. Igaz, volt ott családi kötődés, de fantasztikus emlék marad, az volt az első igazi nagy eredményem a klubbal. Persze, a legfényesebbek a bajnoki és kupaaranyak, de ugyanúgy büszke vagyok a bajnoki bronzéremre is, amit úgy szereztünk, hogy szinte csak kazincbarcikai játékosa volt a csapatnak, egy-két kivételtől eltekintve.”

És, hogy mit üzen a klub játékosainak, alkalmazottjainak?

„A röplabdát csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, nem csak játékosként, hanem stábtagként és egyéb alkalmazottként is. Ezt csak így lehet. Nagyon sok szép élményt fog adni majd így a sportág, meg fogja hálálni a sok időt és energiát, és az eredmény majd nem csak érmekben lesz mérhető. Én rengeteg ismerőssel és baráttal gazdagodtam, szinte nincs az országnak olyan szeglete, ahol ne élne olyan barátom, akit a röplabda által ismertem meg. Köszönöm mindenkinek, aki hozzásegített ezekhez az élményekhez, akivel kapcsolatba kerültem, mint a Vegyész gyúrója.”

Forrás: vrck.hu