Megszületett

Kedves Testvérek! Szeretnék elmondani nektek egy történetet. Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeiről híres magyar író szívesen eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem című elbeszélésében például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót, amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis aprópénzt.

Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy átmennek a szomszéd faluba betlehemezni.  Mivel estére nagyon rossz idő volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál hosszasan megnézték a betlehemet, szívesen marasztalták és etették a gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte őket a jeges patakba, s csak lassan jutottak előre nehéz pásztorsubáikban. Még az is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap hazamennek, de a vezető fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert őt bizony „agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén”. Ezért aztán vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben.

Egyszer csak megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek.  A nagy hidegben összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk!  E szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette őket a távoli harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang szava megmutatta nekik az utat.  A történetnek az lett a vége, hogy szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.

Mi is követtük a harang szavát. Követtük szívünk hangját.  Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali szót: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!  Az angyali szó minket is Betlehembe vezet.  Ha valaki újdonságra, rendkívüli dologra vágyott, az csalódni fog.  A történet, Jézus születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendőben. Ez az egyszerű történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni. Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok hirdettek: egy szegényes istállóban, a jászol szalmáján fekvő gyermeket. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.

Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a Szentestét, a fenyő illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most beteljesült! Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentől jövő békességet hirdetnek nekünk. Itt van végre, eljött hozzánk, megszületett végre Jézus, az Isten Fia. Mondjuk örömmel: ma megszületett Jézus Betlehemben, és az én szívemben is!

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS KEGYELMEKBEN GAZDAG, BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN:

P. Tran Si Nghi, Ferenc SDB
Avilai Nagy Szent Teréz plébános