Bosco Szent János égi születésnapját ünnepelték Kazincbarcikán
Bosco Szent János égi születésnapját ünnepelték Kazincbarcikán a Szent Család templomban január 31-én vasárnap. Bosco János, eredeti nevén Giovanni Melchiorre Bosco a Szalézi Szent Ferenc Társaság alapítója, „az ifjúság szentje” akinek az emléknapját tartotta az egyház.
kapcsolódó galéria
Bosco Szent János olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend megalapítója., gyakran csak Don Boscóként emlegetik. Az ünnepi szentmisén Ábrahám Béla szalézi szerzetes pap, a kazincbarcikai szerzetesi közösség igazgatója emlékezett meg Bosco Szent Jánosról, akinek felelevenítette életútját, pályafutását. A szentmisén P. Tran Si Nghi Ferenc szalézi szerzetes pap köszöntötte a megjelenteket. Az egyházi eseményen Klimon István Kazincbarcika alpolgármestere is részt vett.
Fotók:Bodó József
Bosco Szent János szegény családban született 1815-ben. Kétéves volt csupán, amikor édesapja meghalt, így édesanyja, Margherita Occhiena egyedül nevelte három gyermekét. Jánosnak ezért már zsenge korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanítgatta, de a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt. Tanulmányait 1831-ben tizenhét évesen kezdte meg Chieriben. A tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejezésével Torinóban pappá szentelték.
Itt határozta el, hogy életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. Az oratorióban 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz utcáról összeszedett szegény fiú tanult nála. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, a város környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugio – azaz a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének – káplánjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később ezeket kápolnává alakították át.
Hivatása folytatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének fontosságát.
