„NE FÉLJETEK” - Jézus feltámadott, Krisztus él

„Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is.” Több mint kétezer esztedeje írta le Pál apostol lángoló szenvedéllyel ezeket a szavakat a korintusi híveknek, majd tanúságot téve az apostoli közösség tapasztalatáról, mindjárt hozzátette: „De Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”

Azóta is az egyház, minden hívő ember hitvallása ez, akik a húsvéti öröm bizonyságával szakadatlanul, évről évre megvallják az ünnep vigiliáján: Valóban feltámadt! Mai hitevesztett, Istennek hátatfordító világunkban, amelyet szent pápánk, II. János Pál a halál kultúrájának nevez, különös bátorság kell ahhoz, hogy szemébe mondjuk ezt azoknak, akik számára Húsvét nem a megváltás és a feltámadás üzenete, hanem csak múlandó dolgok: nyuszi, sonka, pirostojás, locsolkodási alkalom, ami mögött, kimondatlanul ugyan, de az élet végességének, az örök halálnak a komor bizonyossága áll. A hívő ember, a keresztény közösség viszont A Szent Háromnap évről évre ujraélt történéseiben azzal a csodálatos titokkal szembesül, amely egyben szemtanúk által igazolt, hiteles történelmi tény, múltunk része. Azzal, hogy Isten egykor értünk belépett a mi világunkba: megtestesült és emberré lett, szenvedett és meghalt a kereszten, majd feltámadt, hogy számunkra is megszerezze a feltámadás és az örök élet a bűn által elrabolt dicsőségét. Ahogy Pál apostol szerint Ádám, „egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál”, úgy az új Ádám, Krisztus révén, aki - hogy vétkeinket eltörölje - bűnné lett értünk a kereszten és önkéntesen, elszenvedte a kárhozatot és az Isten általi eltaszítottság halálát, feltámadásával megnyitotta előttünk test szerinti feltámadásunk és az örök élet és üdvösség egykor vétkesen eltékozolt boldogságát. Krisztus megváltó műve feltámadásában vált teljessé. Megint az Apostol szavával: „Mivel ember által jött a halál, ember által jön a halottak feltámadása is”. Krisztus feltámadása a kezdet, a halál halála, az élet, az örök élet diadala, amelyben mindenki osztozik, aki követi őt és hisz őbenne. Húsvét vigiliája minden embernek szóló üzenet és meghívás, amelynek csodája kitárja az ember test szerinti feltámadása és örök élete felé nyíló kaput; ezen a kapun a feltámadását követően a mennybe emelkedő Fiú megy be előttünk, hogy mi, emberek, akiknek helyet készít az Atyánál, biztosak lehessünk abban, hogy amikor eljön „ítélni élőket és holtakat”, megdicsőült testben és lélekben követhetjük őt. Addig pedig feltámadása múló földi létünkben és testi, átmeneti halálunkban is hordozza annak a bizonyosságát és örömét, hogy - ismét az Apostol szavával. „ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban majd mindnyájan életre is kelnek” - hiszen ezért és értünk, emberekért született közénk, szenvedett és halt meg velünk és általunk, hogy végül feltámadjon értünk.
A húsvét ősi ünnepe a keresztény világnak. Azt hirdeti a templomokban, imaházakban, családi otthonokban: Jézus feltámadott, Krisztus él. Ennek a jó hírnek a továbbadása és meghallása teszi ünnepünket fontossá, hiszen a húsvét az élet ünnepe. Ezért senki ne gondolja, hogy nyomtalanul elmúlhat az életében ez a néhány nap. Húsvét után is tény marad Jézus feltámadása és annak minden ember számára szóló következménye.
A feltámadás ténye megerősíti Jézus szavainak fontosságát: „Ne félj!” Ő tanítványait és rajtuk keresztül minden kor keresztényeit így erősíti: „Én élek és ti is élni fogtok” (Jn 14,19). Ez az élet a Feltámadottba vetett hit, a feltámadásra épített reménység és szeretet. Ez vigasz a gyászolónak, biztatás a félőnek, bizonyosság a kételkedőnek és új remény az Istenre tekintőnek. Új lehetőség ez mindenkinek.

Húsvétkor halljuk meg az élet evangéliumában Jézus bátorító szavait: „Ne féljetek”! (Mt 28,10)

Kedves családjuknak, hozzátartozóiknak és mindanyiuknak kívánok BOLDOG ÉS ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET, JÓ PIHENÉST ÉS HITBŐL FAKADÓ TARTÓS ÖRÖMET.

Imával szeretettel
P. Tran Si Nghi Ferenc SDB
Plébános