Az anyák nemcsak szülnek, de újjá is születnek – anyák napja van ma!

Május első vasárnapja van, hagyományosan ekkor köszöntjük az édesanyákat. Az első anyák napi ünnepségre 1925-ben került sor, 1928 óta pedig minden évben ilyenkor köszönjük meg nekik, hogy vannak, hogy megszültek, felneveltek minket. De mit is kaptunk tőlük?

Ma van május első vasárnapja, amit hazánkban 1928 óta anyák napjaként ünnepelünk, és a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 1925-ös kezdeményezésére került be hivatalos ünnepnapjaink közé.

Az első anyák napi rendezvényt egy MÁV gépgyári foglalkoztatóban tartották a munkásgyerekek számára, azóta pedig rengeteg óvodában, iskolában, munkahelyen kerül sor hasonlóra. A „hivatalos” alkalmak, az ajándékként átadott csokoládé vagy virágok mellett azonban fontos, hogy ne felejtsük az igazi lényegét: hogy elsősorban a szívünkben ünnepeljünk őket. 

A szívünkben foglaljuk aranyba, hogy édesanyánk a világra hozásunkkal nemcsak a testét rendelte alá az ezzel járó viszontagságoknak, de sokáig minden percét és gondolatát – örökre pedig a lelkét is. Mert az anyaság végtelen, élethosszig tartó áldás és küzdelem egyben. Szeretet, remény és aggodalom, ami a kicsi és felnőtt „gyermek” útját szüntelen figyelemmel kíséri. 

Az anyává válás pillanatában az „én” örökre „mi”-vé alakul, és a lélek a maga számára is döbbenetes változásokon megy keresztül. Korlátok, hiedelmek, kishitűség szürke keretei dőlnek le egy-egy születés után, mert kiderül, hogy egy nő anyaként százszor annyira képes. Megharcolja, amit önmagáért sosem harcolt volna meg, túléli, amibe gyermeke nélkül talán belehalt volna — mert az anyaság gyakran még a fizikai határokat is felülírja. Egyszerre szelíd és szenvedélyes, simogató és védelmező. Az anyaság maga is egy újjászületés, egy új létforma örökké tartó vállalása, amiben már nem önmagunkat helyezzük előre. 

A virágok és a csokoládé mellett hát ne feledjünk emlékezni arra, hogy a tengernyi simogatás, kedves vagy dorgáló szó, ránk szánt idő és gondoskodás mellett mit kaptuk édesanyánktól: önmaga egy részét, hogy általa mi is létezhessünk…

Május első vasárnapján köszönjük meg mindezt az ajándékok mellett szavakkal, ölelésekkel is. Ha pedig az idő vaskapuja netán már lehetetlenné teszi a személyes találkozást, emlékezzünk. Ő bárhol is van, érezni fogja – mert az anyai szeretet talán még a létezés és a halál küszöbét is képes átlépni hálánk és emlékezésünk érzékelésének erejéig.

Boldog anyák napját minden édesanyának!