Egész napos, megújult Mihály-napi forgatag a Pollack Mihály Általános Iskolában

Újra egész napos Mihály-napi forgatagot tartott a Pollack Mihály Általános Iskola a diákköre és a meghívott vendégek számára. Idén teljes újdonságot jelentett, hogy az ingergazdag eseményt még Benedek Elek, a „nagy mesemondó” szinte egybeeső születésnapjával is összekötötték, teret adva a népmesés tematikának. A kreatív és sokoldalú program remek, zsibongó hangulatban telt, jól eltalálva a gyerekek, sőt a jelenlévő felnőttek érdeklődését is.

Nemcsak a névadóval való összecsengés miatt ünnepelték szeptember 30-án odaadóan a Mihály-napot a Pollack Mihály Általános Iskolában. Az intézménynél már büszkén nagy hagyománya és legalább ugyanakkora megújulási képessége és hajlandósága van ennek a népi ceremóniának, hála a kreatív és eltökélt szervezőknek.

Szent Mihály arkangyal szeptember 29-i ünnepén a régi paraszti életben a gazdasági év fordulóját ünnepelték. Ugyanis ekkora hajtották vissza a legelő állatokat a faluba, és ez volt a pásztorok elszámoltatásának időszaka, sőt a télire takarmányozás is ilyenkor indult. Többfelé régi hagyomány volt ezen a napon búcsúkat, vásárokat tartani. A Pollack suli városi iskolaként ehhez a falusi tradícióhoz csatlakozott hosszú évekkel ezelőtt. A 2025-ös ünneppel visszatért az eredeti egész napos menetrend, és újdonságként vezették be a szervezők a mesetematikájú programelemeket a szomszédos dátumon születésnapos Benedek Elek mesemondó és egyúttal a népmese napja tiszteletére, például népmesefával és kreatív mesedobozok kiállításával. 

Magasröptű poénok gólyalábról

A programnyitány nagyhatásúra sikerült. A még várakozva letakart gyermekkörben közkedvelt vásári standok, a népi mesterségeket bemutató díszletek és a szüreti muststand ölelésében gyűlt össze a nyolc évfolyam, kiegészítve a vendégségbe hívott ovisokkal. Közülük gólyalábakon magasodtak ki a szórakoztató előadók, egy miskolci társulat. A kisebb nézők hátul, padokon állva nyújtóztak, szolidárisan a gólyalábasokkal. Az pedig különösen nagy dolog a hűvös menőség központi korosztályában, hogy még egy-két végzős kéz is aktivizálta magát a mutatványosok játékos kérdéseire.

A gólyalábasoknak természetfeletti képességük volt minden korosztály szórakoztatása, mert többek voltak ők, mint fizikai artisták: egyúttal verbális zsonglőrök is. Kiköpött kapufa-pofának nevezték az egyik kissrácot, vagy olyan archaikusan tekert, elmés fordulatokkal élve szónokoltak, mint hogy „készítsék a filmfelvevő masinériát, a fotográfus apparátust, a tapogatós telefont”. Majd bravúrosan megordíttattak mindenkit a nézőtéren, hogy „hajrá Kazincbarcika, hajrá Kolorcity!”.

Gólyalábon elkövetett 11-es rúgást is élvezhettek a megjelentek a „világ legügyesebb gólyalábas focista medvéjétől”. Ha már zoológia — a láb kötelez alapon —, egy gólya is megjelent, és megmutatta, hogy lehet még nagyobb lábon élve is kelepelni.

„Hadd kérdezzem meg, van-e köztetek béka, mert aki béka, az azonnal álcázza magát iskolás gyereknek, mert ez különben életveszélyes. Ma még nem adtunk neki enni” – figyelmeztetett mindenkit az emeletes porondmester.

Tettlegességig is elfajult a program, még gólyalábas körhintába is beültették, vagyis bepörgették az erre vállalkozó gyermeket, mert ahogy a „kedves kurtalábú közönség” a porondról megtudhatta, mit sem ér a Mihály-nap körhinta nélkül. Sikeresen meg is ihlették a kisebbeket, hiszen ahogy lement a műsor, könnyű volt tetten érni az egy lábon állást gyakorló alsósokat. 

Pollack-féle Mihály-nap újratöltve: plusz egy év, plusz számos újdonság

Nem apadt a nagy hangulat akkor sem, amikor az show-maneknek gólyalába kelt. Összesen 26 állomásos hagyományos ügyességi játékpont várt a forgatag ifjú népére, és nem is hiábavalóan. A kerékhajtáson, célbadobáson, zsákbafutáson, költélhúzáson és nem meglepően gólyalábazáson, valamint más hasonló kihívásokon — korosztálytól függően — krajcárokat vagy koronát lehetett gyűjteni egy jelképes tarisznyába, és beváltani azt csokira vagy aznapi sulidiszkó-belépőre. 

„Tizenöt-tizenhat éve rendeztük meg először ezt a forgatagot, akkor is hasonlóan, mint most — kezdte visszaemlékezését Gyenesné Berecz Ágnes főszervező. — Pár évig ez egy egész napos rendezvény volt, majd lerövidítettük, hogy három tanórát megtarthassunk, és csak utána tartottuk a forgatagot, de most megint ezzel próbálkozunk, hogy egy egész napos rendezvénnyel kedveskedünk a gyerekeknek, 08:00-tól 14:00 óráig. Majd ez a felsősöknek 17:00 órától kiegészül egy Mihály-napi mulatsággal, amely gyakorlatilag egy diszkót foglal magában. Minimum 10 feladatot kell teljesíteniük nekik, hogy beléphessenek a buliba.”

„A pedagógusok foglalják el feladatellátási helyüket” – érkezett a mikrofonból a kedves felszólítás minden csapattagnak, mielőtt megnyílt a 26 ügyességi állomás. Minden feladatnak külön felelőse volt. Zippenfénig Zoltánné pedagógus például olyan komolyan vette a feladatát, hogy még azt is önkéntes szerepvállalással idézte meg, ahogy a nagy öregek annak idején kukoricamorzsolás mellé valóban mesét mondtak az utókornak. Az iskola hatalmas szerteágazó udvarát és annak végtelen szárnyát behálózták az próbatételek helyszínei. 

A népmese napjának áldozva minden megmérettetést egy-egy népmesének dedikáltak. Ezek között részük volt a csemetéknek szüreti gyakorlatban is, ahol a már várva várt vásár megnyitása előtt is élvezhették a mustot a tanulók, a fénylő szőlőfürtök melletti lopótökös mérés kíséretében.

Ki kellett várni a vásárt az órájáig

A főként édességből, gyümölcsből, péksüteményből álló, de kistermelői és kézműves portékákkal is kiegészített vásárt feltűnően sokan izgatottan várták már, de a tanári kar nem adta egyik pillanatról a másikra. Előtte még egy kör műsorral szórakoztatták és művelték a diáksereget. Egy néptánccsoport dinamikus fellépése után a negyedikesek vásárkikiáltó műsora következett, majd egy botos tánccal folytatták ezt. A fináléban Döbrögi uraságot verték meg nyilvánosan, és utána nyíltak a szülői és vendégstandok, ahol a tanulók zömében jelképes összegekért vásárolhatták a — részint felajánlásokkal érkezett — javakat.

Elégedettség az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, sőt még azon is túl

„Ez az első ilyen dolgos Mihály-napunk. Még jobb, mint az előző éveké, szuper feladatokkal — nyilatkozta pozitívan a nyolcadikos Gyenes Ábel. — Nagyon jó, hogy idén mozogva élvezhetjük a sulis életet”.

Nem kevésbé volt lelkes az idén elsős Karla Zoé sem: „Tetszenek a programok, a gólyalábas műsor nagyon szép volt. A feladatok közül pedig a faemelés lett a kedvencem, ahol egy nehéz rönköt kellett felemelnünk. Ez súlyemelés!”

A leghitelesebb talán mégis saját Kolorline magazinos fotós kollégánk, az egykori pollackos diák, Szeleczky Máté önkéntelen önvallása volt: „A mi időnk Mihály-napjai is nagyon jó emlékek, de ez azóta csak még sokkal menőbb lett.”