Thrash metal – retró kiállítás egy nemzedékről a Mezeyben

Megnyílt a Mezey István Művészeti Központban „Az agresszió évtizedei" című zenetörténeti időszaki kiállítás. A tárlaton képet kaphatunk a ’80-as, ’90-es évek underground, thrash és death metal kultúrájáról Magyarországon. A kiállítás megálmodója Benedek Csaba gyűjtő, thrasher és egyben muzeológus is, aki néprajzos szemmel állította össze a tárlat anyagát, így izgalmas betekintést nyújtva ebbe a világba.

A thrash metal a heavy metal egyik alműfaja, amely az 1980-as évek elején-közepén alakult ki többé-kevésbé egymástól függetlenül az Egyesült Államokban, illetve Európában. Legegyszerűbb megközelítésben a hardcore punk és a heavy metal keveréke, de a műfaj nehezen kategorizálható.

A kiállítást István Zsolt, a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ igazgatója nyitotta meg, azonban itt mint egykori zenész képviseltette magát.

„Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy én nyithatom meg ezt a fantasztikusnak ígérkező tárlatot — mondta a megnyitón István Zsolt. — A két szomszéd városból is érkezett két fellépő az alkalomra: Miskolcról az Atomic zenekar és Ózdról az Old Remorse zenekar. Nyilván, aki engem ismer, az tudja, hogy én ózdi és Remorse-kötődésű vagyok. Ez az időszak, ami az én és a mi zenei ébredésünkkel is egybeesett, a ’80-as, ’90-es évek időszaka.”

A muzeológus szemével

„Mi először a thrash metál kapcsán lettünk igazán szerelmesek a zenébe, és nagy gyűjtőkké váltunk – hangsúlyozta Benedek Csaba thrasher, muzeológus, a kiállítás megálmodója. — A kulturális színtéren akkoriban mindenki csinált valamit. Voltak, aki zenéltek mint a mai zenekarok, az olyanok pedig mint mi, akik nem nagyon tudtunk ehhez hozzátenni, például újságot csináltunk. Ez a tárlat tulajdonképpen — mivel én néprajzos vagyok —  néprajzi szemmel mutatja be ezt a kultúrát, a thrasherek életmódját.”

Újságok a rajongóknak  

A kiállítás izgalmas betekintést enged a thrasherek világába, az internet előtti világ szubkultúrájába.  Benedek Csaba a fanzinek világáról is szólt. A fanzin az angol fanatic és magazine szavak keverékéből született, és olyan nem hivatalos, független kiadványt jelent, amelynek rajongóként ő is társszerzője volt. A fanzinek — az egykor többnyire fénymásolatban készült újságok — akkoriban a kelet-európai régióban leginkább az underground zenei irányzatok köré csoportosultak, mint amilyen a punk, a hardcore vagy a metál.

Lemezboltból másolva

A tárlat felsorakoztatja a kor emlékeit: a thrash metál rajongóinak ruházatát, tárgyait és lemezeit is sorra veszi, bepillantást engedve ennek a rétegzenének a kultúrájába is. „A lemezboltok voltak azok, amelyek a legjobban terjesztették ezt a kultúrát, mert nem lehetett sehonnan máshonnan, csak egymástól vagy tőlük beszerezni az ilyen zenéket — mondta Benedek Csaba a tárlat megnyitóján. — Elsősorban cserélgettük, másoltuk a szalagokat, illetve ezekben a lemezboltokban másoltattuk. Ma már tudjuk, ezek akkor – mai szóhasználattal élve — kalózkiadások voltak, de mi ezt nem tudtuk. Bakelitlemezt pedig nagyon ritkán, egy hónapban maximum egyet tudtunk venni” – tette hozzá.

Kiadóktól plakátok

„Leveleztünk — ezt a mai fiataloknak mondom, mert ők talán nem is tudják, hogy a mi időnkben nem volt internet —, tehát mindent levélformában, papíron kellett elintézni – mondta a néprajzos. — Rengeteget leveleztünk, és ezeknek a nagy lemezkiadóknak csak egyszer kellett írnunk, és már küldték is a hatalmas anyagokat, így megjelentek a szobáinkban a hatalmas poszterek mindenhol.”

A kiállítás kísérőrendezvényeként az est az Old Remorse és az Atomic együttesek fellépésével, retró thrash-koncerttel zárult.