„Lefestem az elmondhatatlant” – Uraky Noémi háborgó belső tájképei

A KolorTV sokak által ismert hangja és arca, Uraky Noémi új szemszögből, festőien mutatkozott be november 19-én a GinGin Art Caféban. Neki még a sötét oldala is színes: belső viharainak harmonikussá szelídülő tájképzetei elevenednek meg a következő hetekben a Mezey István Művészeti Központ kávézójában. Érdemes felkeresni a helyet, és szembesülni azzal, hogyan válhat önmagunk vásznon alkalmazott szelleműzése a virtuálisból vizuális élménnyé másoknak is, de csak januárig.

Uraky Noémit többen ismerhetik úgy hangjátékával és arcjátékával a KolorTV-ből mint közügyek, közös ügyek, közösségi ügyek légies, de nem levegős súlyú képviselője. Noémi a mesteri mimikarajzoláson túl azonban a festői eszközökkel is átlagon felül bánik, és ezt most végre megmutatja bárkinek, aki nyitott, sőt kíváncsi erre a rétegére, dimenziójára. A „Lefestem az elmondhatatlant” című tárlata november 19-től januárig látogatható a Mezey István Művészeti Központban működő GinGin Art Caféban. Az „Emberben a művész, művészben az ember” kiállítássorozat komplementerága a helyi feltörekvőket mutatja be a GinGin dörzsölt szellemében.  

Harmonikusan szétkent viharok

„Nem az hajt, hogy alkossak valami szépet. A belső viharaimat szeretném szétkenni a vásznon, és ezzel megszabadulni tőlük — vallotta Noémi új kiállítása kapcsán. — Egyszer csak azon kapom magamat, hogy már nem bennem vannak, hanem rámaszatoltam őket egy vászonra.”

Az eredmény azonban más, és több egy átmeneti hányattatott pillanatsorból a megkönnyebbülésnél. Bár van, hogy a rátermett „szenvedélyfestő” megijed saját színhasználatától, a közönség mégsem veszik vásznain örök sötétbe, kifejezetten jól áll képeinek a sárga, és ecsetvonásai nyomában valahogy csillog még a köd is. 

A spontán anyai mentorprogram nyomában

Uraky Noémi bevallotta, hogy abszolút nem tanulta a festészetet: 13-14 éves korától verseket írt, amelyeket 18 évesen kezdett irodalmi-művészeti folyóiratokban publikálni. Egyszer csak édesanyja új álmot látott, és egy vászonnal állított haza, hátha azzal is kezd valamit a lánya. Noémi pedig nemcsak kezdett, hanem folytatott. Ennek eredményét élvezheti a közönség most a kávéházi galériafalakon. 

„Volt otthon egy kis akril, elkezdtem maszatolni, és egy idő után azt mondtam, hogy hoppá, szabadabb tér a vászon, mintha tollat ragadnék — tárta fel a mögöttes indíttatást a sötétet ölelő alternatív színpompa felett Noémi. — Lefestem az elmondhatatlant. Az elmúlt években inkább erre fókuszálok.”

Az új kiállító tájképeket szeret festeni, de másolásban önvallomása szerint „rossz”. A kiállítás azonban egyensúlyt teremt az ellentmondás mezején. A képein ő azt látja viszont, hogy hogyan érezte magát, amikor alkotott. A legtöbb festmény ködös és felhős. Viszont ahányan tükreibe néznek, annyi képmást láthatnak viszont.

Háttérérdekességek a Háttéren túlról

Uraky Noémi kiállítását szeretett kolléganője és tisztelt mentora, a KolorTV ikonikus dívahangja, Petri Nóra nyitotta meg, felolvasva a festő verses oldalát, amellyel Noémi egykor nemzetközi pályázaton második díjat nyert. Az interjút erről anno, szintén Petri Nóra készítette, sőt ők ketten így találkoztak epikusan. Szakmai összehangoltságuk azóta is töretlen, melynek féktelen történetén újabb dicső pecsét lett a keretes szerkezetet záró megnyitó, hogy Noéminek „visszadobbanhasson a szíve a helyére.” 

Uraky Noémi ezúttal velünk marad

A riporter-festő már emelkedett szemszögből avatott be bennünket útkereső korszakának viszontagságaiba és az elengedhetetlen csapongások fázisaiba.

„A legelső verseimet egy online művészeti folyóiratban publikáltam. Ők kértek fel először önálló tárlatra. A válaszom nem véletlenül volt az, hogy nem, nem csinálok kiállítást, és felmondok. Azóta újra egy szerkesztőség, a KolorTV munkatársa lettem, de most nem mondok fel, és örömmel állítottam ki a képeimet is, mert nagyon szeretek itt dolgozni” – horgonyozta le önmagával együtt Uraky Noémi.