Barcika hazavár – labdával tért vissza Szász Kitti a gyerekekhez

Rendhagyó helyszínen, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskolában folytatódott március 27-én a „Barcika hazavár” programsorozat: ezúttal nemcsak beszélgetés, hanem valódi, labdával írt élmény is született.

Az Összefogással Barcikáért Egyesület vendége a négyszeres freestyle labdarúgó-világbajnok, Szász Kitti volt, aki nem állt meg a szavaknál: látványos bemutatóval is készült, így a gyerekek testközelből láthatták, hogyan válik egy labda játékká, eszközzé és kifejezési formává egyszerre.

A program már a hatodik vendégét fogadta, és a jól ismert beszélgetés ezúttal valóban „tettlegességbe” fordult: a történetek mellé mozdulatok, trükkök és közös élmények is társultak.

„Nekem ez az otthon”

„Kazincbarcikán születtem, de Sajószentpéteren nevelkedtem, ami nincs túl messze. Oda jártam iskolába, majd Miskolcra kerültem. Borsodi vagyok, itt vannak a gyökereim” – mondta Szász Kitti.

A világbajnok arról is beszélt, hogy bár sokszor él egy leegyszerűsített kép a térségről, ő tudatosan és büszkén vállalja a származását.

„A szüleim is itt nőttek fel. Nekem ez az otthon, és nekem ez a jó.”

Megbabonázódva kezdte – ma már ő babonáz

Szász Kitti pályája egy videóval indult: 16 évesen látott egy freestyle focistát, és annyira megragadta a látvány, hogy másnaptól már gyakorolt is.

„Akkoriban még meg lehetett állni egy videónál, elemezni, és ez nagyon tudott hatni rám” – emlékezett vissza.

Az önképző módon induló sportoló ma is aktívan űzi a freestyle focit: már nem versenyez, de folyamatosan edzésben tartja magát, és új elemeket gyakorol.

A kazincbarcikai közönség fogadtatása őt is meglepte: a gyerekek lelkesedése, kíváncsisága és reakciói számára is pluszt adtak.

Inspiráció, erőltetés nélkül

Szász Kitti szerint a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja azt, amit szívesen csinál – és merje elkezdeni.

Nem tart külön foglalkozásokat, de bárkit biztat, aki kedvet érez hozzá: fogjon egy labdát, és próbálja ki.

„Azt se várják, hogy ha százat szeretnének dekázni, akkor másnap úgy kelnek fel, hogy képesek rá, mert az munka – mondta. – Én is ötöt tudtam az elején. Néha kettőt, néha hatot. De minden nap kimentem. Ha ők is kimennek, el fogják érni, amit akarnak.”

A sport itt nemcsak látvány volt, hanem üzenet is: kitartás, gyakorlás és hit abban, hogy az út számít igazán.

A „Barcika hazavár” nem áll meg: a következő vendég április 17-én Kormos Brigitta restaurátor lesz a GinGin Art Caféban, ahol a történetek újra visszatérnek a beszélgetések terébe – de addig is marad az emlék: egy labda, ami most sokaknál gurul tovább.