Elhunyt Majercsik János, Kazincbarcika festőművésze
Életének 91. évében elhunyt Majercsik János Barcikart- és Pro Urbe-díjas festőművész. A város egyik legismertebb alkotója volt, aki évtizedeken át nemcsak festményeivel, hanem közösségépítő munkájával is meghatározó szerepet töltött be Kazincbarcika kulturális életében.
„Ő volt az a barcikai, aki a vizet úgy festette meg, hogy az víz volt”
Kevés művészről marad fenn egyetlen mondat, amely ennyire pontosan jellemzi az alkotásait. Majercsik Jánosról sokan így beszéltek: „Ő az a barcikai, aki a vizet úgy festi meg, hogy az víz.”
Festményein a természet, a táj és az ember egyaránt fontos szerepet kapott. Szívesen örökítette meg a Sajó völgyét, a környező települések hangulatát, de külföldi utazásainak élményeit is vászonra vitte. Leginkább olajképeket festett, emellett grafikák és metszetek is fűződnek a nevéhez.
A festészet lett az élete
Majercsik János 1935-ben született Sajószentpéteren. A Budapesti Képzőművészeti Szabadiskolában tanult, ahol Horváth Géza és Bence László voltak a mesterei. Alkotói pályájára meghatározó hatással volt Mezey István festő- és grafikusművész is, akit egész életében egyszerűen csak „Mesteremnek” nevezett.
A művészet mellett hosszú éveken át a Borsodi Vegyi Kombinát dekoratőreként dolgozott. Harminchat éven keresztül végezte munkáját a gyárban, miközben szabadidejében folyamatosan festett. Nyugdíjas éveiben már minden idejét az alkotásnak szentelhette.
Nemcsak alkotott, közösséget is épített
Majercsik János több mint száz kiállításon mutatta be műveit. Alkotásai magángyűjteményekben, múzeumokban és közintézményekben is megtalálhatók, bemutatkoztak Magyarország számos városában, valamint Lengyelországban, Szlovákiában és Franciaországban is.
Feleségével, Bierbaum Anna festőművésszel számos közös kiállításon szerepeltek, a város kulturális életének ismert és megbecsült művészházaspárjaként.
Az utolsó élő alapító tagja volt az Izsó Miklós Képzőművészeti Körnek. Évtizedeken át vezetett szakköröket, rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi alkotótáborokban, valamint fogyatékkal élők művészeti táborainak munkájában is. Számára a festészet mindig a tudás átadását és a közösség szolgálatát is jelentette.
A város is elismerte munkásságát
Kazincbarcika több alkalommal is elismerte életművét. Többek között 2013-ban Barcikart-díjat vehetett át, majd 2024-ben a város egyik legmagasabb kitüntetésével, a Pro Urbe-díjjal ismerték el több évtizedes művészeti és közösségi munkáját.
Munkásságával nemcsak képeket hagyott maga után, hanem egy olyan örökséget is, amely generációkon keresztül gazdagította Kazincbarcika kulturális életét.
A város most egy kivételes festőművésztől búcsúzik. Festményei azonban tovább őrzik mindazt, amit egész életében látni és láttatni szeretett – a természet szépségét, a Sajó völgyének hangulatát és azt a különleges látásmódot, amely miatt sokan egyszerűen csak így emlegették: „ő volt az a barcikai, aki a vizet úgy festette meg, hogy az víz volt.”
