A Fő téri bányász-szobornál tartott megemlékezést a kazincbarcikai önkormányzat és a Borsodi Bányászok Területi Tagozata szeptember 6-án. A 76. alkalommal megrendezett ünnepségen felidézték Kazincbarcika bányászmúltját és megemlékeztek azokról, akik életüket a magyar bányászat szolgálatában töltötték. 

Emlékezés az áldozatokra

A bányásznapot 1951 óta szeptember első vasárnapján tartják hazánkban, az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozataira emlékezve. 

Kazincbarcika Város Önkormányzata és a Borsodi Bányászok Területi Tagozata 76. alkalommal tartott bányásznapi megemlékezést szeptember 6-án, vasárnap a Fő téren található bányász emlékműnél. Az ünnepség, amelyen idén is szép számmal vettek részt még ma is élő egykori bányászok, hozzátartozók és városi szervezetek képviselői, a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekarának műsorával kezdődött. 

Tisztelgés a bányászmúlt előtt 

Klimon István alpolgármester köszöntőjében a város múltja előtti tisztelgés fontosságát hangsúlyozta. 

„Bár évről évre egyre kevesebbszer hangzik el egymás között a jó szerencsét, egyre többen jönnek el a bányászünnepségre tisztelegni a múlt előtt. Ez a tisztelgés az, ami a jövő záloga” – jelentette ki a városvezető. 

 Mint Klimon István fogalmazott, a bányásznap több mint egy megemlékezés. 

„A bányásznap nem más, mint egy közösség összekovácsoló és építő ereje, alappillére. Sokan vannak olyanok, akik maguk nem is voltak bányászok, esetleg a felmenőik között voltak olyanok, akik dolgoztak mélyművelési bányában, mégis fontosnak tartják, hogy eljöjjenek és megemlékezzenek" – hangsúlyozta Klimon István. 

Az összetartozás ünnepe 

Pásztor László, a Borsodi Bányászok Területi Tagozat Kazincbarcikai Alapszervezetének elnöke ünnepi köszöntőjében kiemelte a bányászközösség összetartó erejét. 

„A bányásznap egy olyan napja az évnek, amely összehozza a közösség  tagjait egy kis nosztalgiázásra és kapcsolatápolásra. Most is van közöttünk több 90 évet betöltött bányász, akik idős koruk ellenére kötelességüknek érzik, hogy a mai ünnepségünkön együtt ünnepeljenek velünk” – mondta Pásztor László. 

Mint fogalmazott, a bányászok közössége nem hagyja kialudni az emlékezés lángját. 

„A bányászok munkája nehéz, veszélyes és sokszor emberpróbáló volt. A föld mélyén a sötétségben dolgozva, nap mint nap bizonyították bátorságukat, szakmai tudásukat egymás iránti felelősségérzetüket” – hangsúlyozta. 

Az ünnepség zárásaként az emlékezők koszorúkat helyeztek el a bányász szobornál leróva kegyeletüket mindazok előtte, akik életüket a magyar bányászat szolgálatában töltötték.