Igazi családi program lett Kazincbarcika idei, népes Szüreti Vigalma

Kicsit farsangi, a bemelegítéstől kicsit sportos, a felvonulástól kicsit majálisi és a sok városi hagyománytól nagyon barcikai volt a szeptember 9-én újrázó Szüreti Vigalom. A sokakat vonzó program városi menetet, jelmezversenyt, népi játszóteret, zenés-táncos mulatságot, gólyalábas show-t, valamint kézműves, népművészeti és termelői vásárt egyszerre tartogatott. Sok must fakadt és fogyott, még több mosoly követte, kiemelten a Kazincbarcikai Összevont Óvodák Nefelejcs Tagóvodájának legszínesebbnek és legkreatívabbaknak kikiáltott felvonulói között.

Volt még egy rendezője Kazincbarcika Város Önkormányzata és a Barcika Art Nonprofit Kft. 2026-os szüreti vigalmi felvonulásának: a kotnyeles időjárás. A délutáni órákra még rövidnadrágos vigalmat komponált Kolorcity népének, de az áprilist kihívóan szeszélyes október alkonyra már gyorsan hazaparancsolta azokat, akik túl bátran öltöztek fel. Szerencsére volt jó pár jó óra, amikor nem csípett a levegő. Ekkor, aki látta a felvonulás egyik végét, az biztosan nem látta a másikat, olyan hosszú kígyót rajzolt az induláshoz többek között SZÜRETET kiáltó tömeg.

Aki nem lép egyszerre, nem kap mustot estére

Gyerekek, kutyák, lopótök és boros kanna, két lábon járó hordóval sétáló szüreti dallamok képezték a karavánt. Sokak fejére kalap került. Versenydíszbe forgatva sorakoztak fel a különböző szervezetek és intézmények (főleg óvodák) csapatai, egységben, de mégis egymást kihívóan. A Földet is körbeszaladó energiájú gyerekek egy sorban masíroztak a legnagyobb lépéseiket is ráncba szedő, koruknál is hajlottabb, de megtörthetetlen nénikékkel.

A menetet két oldalról tapsoló nézők övezték. Még a kocsmából is utcára csalták a legnagyobb pulttámasztókat is csodáskodni, mert most itt volt a nagy élet. 

Egyes arra sétálók összeénekeltek a felvonulókat. Az Egressy üzletsorának boltosai kiálltak portájuk elé és onnan néztek szerteszét, mosolyogva. A még nagyobb mosoly érdekében, voltak, akiket borral igyekeztek kínálni a kannával vonulók, ahogy az utcapadozat pletykaszünetet tartó nyugdíjas hölgyeit is. Az akció sikere vegyes volt, mint a néhány farzsebben laposüvegben lapuló pálinka. De mit a bor meg a pálinka a délutáni „szürelmes” vigadóknak?! A családi muri vezéritala a must lett (it’s a must). 

Felvonulásból kavalkád

A vonuló nép az Egressy Béni és a Rákóczi tér bejárása után egy nagy családi programba torkollott a Mezey István Művészeti Központ hátsó udvarán. Itt a Barcikai Termelői és Kézműves Vásár és a Sajómenti Népművészeti Egyesület egy talán sosem látott nagy kirakódáson egyesítették erőiket. 

Az eredeti krumplitöltelékes derelyével érkező Csernelyi Derelyések különösen sok elismerést szüreteltek, de kínálták magukat még többek között teák, tészták, torták, sütik, lekvárok, füstölt fürjtojás, sajtok, gyümölcslevek és aszalt gyümölcsök, de azért végül a borok sem maradtak el. A kézzel készített tartós(abb) termékek térfelét ékszerek, vászontáskák, textiltokok, párnák, virágdíszek, fa- vagy horgolt fajátékok, sőt szappanok lepték el.

A Sajó Menti Népművészeti Egyesület mesterei már a helyszínen elkezdtek utánpótlást inspirálni a kézműves szférának, ugyanis csiszolni, lakkozni, gyöngyöt fűzni, fából kalapos ajtódíszt készíteni vagy pohár alátétet nemezelni szólították a legkreatívabb ifjakat. 

Pácz Tímea az éppen nemezkészítő és készíttető szerepben aktív, de önvallomása szerint „átfogó, jolly joker kézműves” nagyon elégedett volt az ügyes és érdeklődő gyerekekkel. 

Az aktívabb mozgásról az egri Betyár Tanya népi játszótere gondoskodott, amelynek alkalmi területén a „célbagólyozástól” a kosaras körhintáig sok mókából választhattak a gyerekek. 

„Ezzel a forgó valamivel akarunk menni” – kapta meg az iránymutatást a lelkes unokától a nagymama a kosaras körhintára vonatkozóan. Ursutzné Blága Krisztina, a Gyermekek háza-Kézművesház vezetője volt a népi játszótér megrendelője. Visszaemlékezett, ahogy egri várjátékok figyeltek fel az esztétikus, fából készült játékaikra és a frankó körhintájukra.

A nem piaci (p)rés

Nagy László, avagy a tetthelyen szerzett, gyorsan közszájon forgó becenevén a „Préselő bácsi” tömegeket vonzott kipróbálható présbemutatójával és nyomában fakadó korondi mustjával, amelyet állítólag sokan kevernek az othelloval.

„Mindenki, aki szereti a bort, itt volt, a gyerekek meg azért, mert szeretik a mustot” – mondta a Préselő bácsi, aki szerényen hallgatott kipróbálható demonstrációjának jelentőségéről, pedig az a show elemi része.

Gólya- és táncos lábakon

Az Alkalmi Csibészek nevű gólyalábas formáció is sok felfelé néző kis tekintetet mozgatott láthatatlan zsinóron. A Számadó Zenekar koncertjére megmozduló forgatag pedig még a közönség szemét is megtáncoltatta: a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola néptáncos növendékei és a bátrabb lelkes amatőrök közös körben vigadtak.

„Ne felejtsük” az idei jelmezgyőztes csoportot sem

A legfeszültebb figyelmet mégis a legkreatívabb, legszínesebb felvonuló közösség kidobolása vonzotta. A díjat háromtagú zsűri – Pácz János, a Sajómenti Népművészeti Egyesület elnöke, Kazincbarcika idei díszpolgára, Untenerné Márton Ágnes, valamint a Kazincbarcika Város Kommunális és Kulturális Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Karikás Lajosné – adta át. A győztes a Kazincbarcikai Összevont Óvodák Nefelejcs Tagóvodája lett.

Ők nyerték az 50.000 Ft-os vásárlási utalványt, amit Ursutzné Blága Krisztina szervező elgondolása szerint játékra és fejlesztési eszközökre költhetnek. Bár a jelmezes felvonuláshoz rendszeresen felnőtt csoportok is csatlakoznak, a rendezők ezen az alkalmon tudatosan gyermekcsoportokat szeretnének jutalmazni.

„Ez mindenkinek az érdeme, mert annyi család eljött és olyan lelkesen készültek erre a napra, hogy büszke vagyok mindenkire” – vallotta Gálik Valentinné, a győztes tagóvoda igazgatója, azt is elárulva, hogy az óvodájuk tündérkertjének lakóit személyesítették meg a növendékeikkel.

Liptákné Gergely Valéria, a Kazincbarcikai Összevont Óvodák intézményvezetője úgy véli, hogy a zsűrinek biztosan nagyon nehéz dolga volt, hiszen mind a hat óvoda nagyon kitett magáért. Az ítészek nehéz perceit azonban a közönség oldaláról sok önfeledt pillanat ellensúlyozta a néphagyomány ápolását és a kikapcsolódást összekötő ősziesen tarka családi programon.