Húsz év a világot jelentő deszkákon

Janza Kata napjaink egyik legkedveltebb, legfoglalkoztatottabb musicalszínésze. A közönség nem csupán tehetsége, hanem közvetlensége miatt is imádja. A művésznő az év elején látogatott el városunkba, melyet azonnal a szívébe zárt. Ittjártakor faggattuk a siker felé vezető útról, a színészi pálya szépségeiről és a magánélettel való összeegyeztethetőségéről.

10 éves korától énekelt a Magyar Állami Operaház gyermekkórusában. Az itt töltött évek mennyire határozták meg későbbi pályafutását?

 Szerintem nagyon meghatározóak a gyermekkori álmok, melyek elindítják az embert egy adott úton. Tisztán emlékszem az óvodás időszakra, amikor ha kellett, ha nem, szerepeltem. Aztán bármilyen lehetőségem adódott a megmérettetésre, legyen az színjátszókör, vagy a gyermekkórus, vállaltam. Tulajdonképpen ez alapozta meg a pályámat. Egy olyan közegben nevelődtem, amely rengeteg mindenre megtanított. Legfőképpen arra, hogyan álljam meg a helyem a világban.

1997-től a Budapesti Operettszínház tagja.  Sok darabban szerepelt, melyik állt a legközelebb a szívéhez?

- A Budapesti Operettszínház tényleg az otthonommá vált. Idén a huszadik éve, hogy felléptem azokra a deszkákra először. Ezt meg is ünnepelte a színház most szilveszterkor. „Jövőre, Veled, Itt!”darabunkat írták át „20 éve együtt - Jövőre, Veled, Itt!” címmel, hiszen Szabó P. Szilveszter partneremmel húsz éve játszunk együtt.  Kerényi Miklós Gábor direktor úr választott ki bennünket az „Elizabeth” musical válogatóján. Azt hiszem, muszáj ezt elsőként említenem, mert ez a darab hozta meg az áttörést, a nagy sikert. Csodálatos dolog, hogy húsz éven át játszottuk és időről-időre újra bemutatjuk. Nem tudom hány generációt „fogyasztottam” már el Ferenc Józsefekből, és kis Rudolfokból, de a meghatározó nagy csapat még mindig együtt van.  Velük hoztuk létre a „Mozart” című musicalt, illetve a „Rómeó és Júliát”, ami nagyon nagy sikert aratott a nézők körében.  Aztán később következett a „Szentivánéji álom” és a „Jekyll és Hyde” című musical, ez utóbbit Szegeden, a Szabadtéri Színpadon is eljátszhattam. Ne felejtsük el azokat a darabokat sem, mint például a „Nők az idegösszeomlás szélén”, amelyekben nem feltétlenül az énektudás a lényeges, hanem a színészi munka és a színészi kvalitás. Egyre inkább ezekhez a darabokhoz vonzódom és örülök a lehetőségnek, hiszen színésznőként egy egész másik oldalamat tudom megmutatni.

Mit tartogat 2017 az Ön számára?

Ez az év is olyan nyüzsgős lesz és olyan tartalmas, mint az eddigi évek.  Dolhai Attilával nagyon sokat lépünk fel együtt, van nagyzenekaros, önálló koncertünk. Azt nagyon szeretem, összeszokott páros vagyunk és igazi kihívás mindig újat mutatni annak a törzsközönségnek, akik időről-időre követnek bennünket. De egyéb zenei csemegék is tarkítják majd az idei naptáramat.  Gájer Bálinttal lesz egy nagyon jó „Szving-estünk” és itt vannak a repertoáron lévő darabok az Operettszínházban. Tábori György „Utazás” című regényéből húsz évvel ezelőtt Kocsák Tibor és Miklós Tibor írtak nagy sikerű, drámai musicalt az Operettszínház most „Lady Budapest” címen mutatja be a darabot, a címszerepét alakítom. Igazi örömjáték.

Hogyan egyeztethető össze a gyermekneveléssel és a magánélettel ez a pörgős szakmai karrier?

Mindig nagyon igyekeztem, hogy elég időm jusson a családomra, imádom a gyerekeimet és szerencsés vagyok, mert két angyalt kaptam. Janka lányom tizennyolc éves, állítólag a megszólalásig hasonlítunk egymásra. Most fog érettségizni, még nem tudom hová, de mindenképpen tovább szeretne tanulni. Imádja az irodalmat, szeret felolvasni, viszont énekelni már nem annyira. Együtt játszunk a „Nők az idegösszeomlás szélén” című darabban.  Samu fiam egy igazi bohóc. Kilenc éves, és gyönyörű hangja van, bármit visszaénekel egy pillanat alatt. Vele most lehet a legjobb társas csatákat vívni, a Gazdálkodj okosan áll az első helyen. Nagyon szeretünk utazni, elmenni oda, ahol csak együtt vagyunk és nagyokat beszélgetünk. Rengeteg segítséget kapok a szüleimtől és az apukáktól is.  Úgyhogy szerencsés embernek mondhatom magam.

Van valamilyen Kazincbarcikához köthető emléke?

Gyermekként jártam itt a családommal és tervezem, hogy a saját gyerekeimmel is visszajövök. Megmutatni nekik a várost, beszippantani az atmoszféráját.

Fotó: rcnews.hu