Ormosbánya múltja és jelene a kulturális élet tükrében
Viszoczky Sándorral ülünk az autóban. Ormosbányára tartunk, a Bányász emlékházba. Kedves unszolásának tettem eleget, mikor javasolta, ha már beszélgetünk, tegyük ezt a számára az egyik legtöbbet jelentő helyen. Hallgatom, ahogy felidézi a múltat. Szeme csillogása elárulja mennyi szépet és jót kapott ettől a településtől. Az emlékházban mintha a múlt puha fátyla szippantana magába. A tárlat megtekintését követően a községháza fehértermében üljük körbe az asztalt Sike Ferencné polgármesterrel és Viszoczky Sándorral, az Ormosbánya Megújhodásáért Közalapítvány elnökével. Feltolulnak a kérdések, kíváncsiskodom. Előbb Viszoczky úrhoz fordulok:
Hogyan került kapcsolatba a bányával és mennyiben határozta meg az életét?
Az egész pályafutásomra rányomta a bélyegét.
Rossz tanuló lévén 1960-ban kezdtem el dolgozni a Borsodi Szénbányák Ormosi Bányaüzeménél, mint külszíni segédmunkás. A kőművesekhez kerültem, ami 15 évesen igencsak megerőltető volt. Fél év elteltével folytattam a középiskolát a Zalka Máté Gépipari Technikumban. Természetes volt, hogy öt évvel később ismét a bányaüzemben találtam magam. Különböző munkaköröket töltöttem be, egyre feljebb haladva a ranglétrán. Közben készültem az egyetemre, de 1968-ban megürült a bányaüzem működtetésében lévő művelődési ház igazgatói pozíciója. Már a kezdet életre szóló kötődést jelentett. A karácsonyi műsorban Koncz Zsuzsa lépett fel más ismert előadókkal, illetve az akkor nagyon népszerű Kékcsillag együttessel. A 460 férőhelyes színházterem zsúfolásig megtelt. Fantasztikus érzés volt látni a közönség elragadtatását. Maradtam. Megszerettem. Húsz évet töltöttem itt.
Ön gyakorlatilag egy új művelődési házban kezdett el dolgozni. Milyen formában változtatta meg ez a „telep” kulturális életét?
Ezerkilencszázhatvanban adták át az új épületet. Azt megelőzően nagyon jó elődeim voltak. Dankó Zsuzsika néni, Horváth Ferenc és Székely László. Néptánccsoport, országos hírű szalontánccsoport, színjátszók és fúvószenekar működött. Igazán szép múlja volt már akkor a település kulturális életének, és ha az ember elvállal valamit nem nagyon szeretne lemaradni az elődei mögött. Mivel bányász szakszervezeti művelődési ház volt, anyagi lehetőséggel viszonylag jól ellátott, meg tudtuk fizetni a különböző műsorokat és ez sokat számított.
Polgármester asszony, Ön hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre?
Szinte gyermekként élnek bennem az akkori emlékek. 1969-ben, 13 évesen voltam először itt szilveszteri bálban a szüleimmel. Rendkívül színes, gazdag, élménydús kulturális élet volt. Hetente többször mozivetítés volt, kabaré, operett, humoristák. Nem volt olyan hónap, hogy valamilyen rendezvény ne lett volna. Addig, amíg a szénbányászat működött. Ez 1987-ben máról – holnapra, mint akit elvágtak, megszűnt. Óriási űrt hagyva maga után. Jött a rendszerváltás, az önkormányzatok büdzséje nem tette lehetővé, hogy nagy összegeket áldozzanak a kultúrára. Hozzá kell tenni, hogy olyan erős érzelmi kötődése volt itt a régi kulturális életnek, hogy a mai napig a 60, 70, 80 éves emberek, - akár külföldről, Kanadából, Ausztráliából, - ha nem is minden évben, de hazajönnek. Mennek az élmények, megosztják a Facebookon, az interneten, mindennapos a kapcsolat.
Ma hogyan látja a falu közművelődési helyzetét?
Egész évre kap az önkormányzat kb. 1 millió forint közművelődési normatívát. Egy ember bérét a járulékokkal nem tudom belőle kigazdálkodni, és akkor még nem beszéltem a többiről. Pedig nagy szükség lenne a kistelepüléseken a kulturális élet támogatására, a régen volt lakossági összefogás felelevenítésére. Folyamatosan csinálunk valamit. Pályázati pénzekből, önerőből, a közmunkaprogram segítségével újítjuk, fejlesztjük a művelődési házat. A jövő évtől szeretnénk elkezdeni, először a kicsikkel, majd a középiskolásokkal, hogy hetente egy-két kulturális programot szervezünk a gyerekeknek.
Viszoczky úr, az Ormosbánya Megújhodásáért Közalapítvány az emlékház gondozásán kívül milyen szerepet tölt be Ormosbánya életében?
A huszonnegyedik éve működő alapítvány 11 éve áll az irányításom alatt. Minden olyan tevékenységet felkarolunk, ami az ormosi kulturális élethez kapcsolódik. Baráti összejöveteleket szervezünk, kétévente szavalóversenyt rendezünk Ormos Gyula, egykori helyi költő tiszteletére. Kérelem alapján támogatjuk a helyi tehetségeket. Négy évvel ezelőtt fölvettük a kapcsolatot a Gödöllői Királyi Kastély Baráti Egyesülettel, bányásztelepülésekre látogatunk el, idén ötödik alkalommal rendezzük meg a Nosztalgia Ormos Show-t, részt veszünk a Falu Karácsonya programban. Az önkormányzattal közösen dolgozunk a község jövőjéért.
