Az erdő lánya
Hihetetlen utazásban volt részem a minap. Nem távoli tájakat kerestem fel, irodám négy fala közt a lélek útvesztőiben időztem el néhány órára. A Kolorhét szerkesztőség vendégeként Radnai „Dingir” Katinkával beszélgettem. A Dubicsányban élő, amatőr grafikus hölggyel nem csupán az alkotás szépségéről cseréltünk eszmét, körbejártunk sok egyéb témát is.
Fotó: Szűcs Mara
Már a bemutatkozása sem hétköznapi. Mit jelent a „Dingir” kifejezés a nevében?
Ez egy sumér szó és tündért jelent. Egyszerűen rajongok a természetért, az erdőért. A fák olyan közel állnak hozzám, megnyugtat a jelenlétük. Éppen ezért rengeteget járom a környéket, a helybeliek legnagyobb csodálkozására, egyedül. Nagyon sok természetfotót készítek, és tulajdonképpen az ismerősök kezdték használni az erdő tündére kifejezést, így lopódzott a nevembe ez a különös csengésű név.
Rajzaiban meg is jeleníti a természetet?
Természetesen. Nem csak növényeket, állatokat szintén szívesen ábrázolok, a vadállatoktól a háziállatokig. Sőt, szimbolikus tartalommal bíró természeti grafikám is van, az úgynevezett életfa. Sosem felejtem el, nem tudtam, hogy mit akarok rajzolni, csak úgy kialakult. A másik kedvencem a csodaszarvas. Nekem ez a kettő összekötődik.
Érdekli a keleti filozófia? Alkotásai között felfedeztem egy jin és jang szimbólummal festett követ.
Igen, érdekel, bár nagyon mélyen nem ástam bele magam a témába. Igaz, akárcsak jin és jang, én is törekszem a napos és árnyékos oldal közötti egyensúly megtartására az életemben.
Úgy látom, szívesen elmélkedik a spiritualitásról. Hisz a reinkarnációban?
Nagyon. Hiszem, hogy bárki korábbi, vagy elkövetkezendő életét a cselekedetei határozzák meg.
Mi lenne, ha újjászületne?
Fa. Nagyon famániás vagyok, állandóan fotózom őket.
Mit gondol, mi volt előző életében?
Azt mondják, boszorkány.
Miért? Lobbanékony természetű?
Most már nem, de az voltam. Sokat dolgozom, hogy kiküszöböljem a hibáimat.
Éppen mivel foglalatoskodik?
Éppen a kövek festése a nagy szerelem. Rúna köveket festek. Én magam nem jósolok belőle, de küldtem egy jósnőnek, azt mondta, jók. Akrillal készülnek, de papírra, fára is használom, illetve grafitportrékat rajzolok fotók alapján. A napokban bukkantam rá egy nagyon régi faládára, azt szeretném népi motívumokkal díszíteni.
Tanult rajzolni, vagy teljesen önszorgalomból sajátította el a különböző technikákat?
Nem igazán, hacsak figyelembe nem veszem, hogy 16 éves koromban egy évig jártam Miskolcra, Máger Ágnes festőművészhez.
Fotó: Gál Gábor
Melyik munkájára a legbüszkébb?
Vörösmarty Imre keresett meg néhány évvel ezelőtt, hogy a készülő Vazul vére című rockoperájának CD szövegkönyvéhez csináljak grafikákat. Egy internetes portálon bukkant rá a munkáimra és nagyon megtetszettek neki. Fél évig éltem egy fedél alatt a szereplőkkel. A Vazul családnak hívtuk magunkat. Nagyon jó csapat volt, csodálatos embereket ismertem meg bennük.
Ha már itt tartunk, muszáj megkérdeznem, foglalkoztatja a történelem?
Érdekes, de nem annyira. Szerintem a történelmet a győztes írja, és ki tudja megmondani, hogy mi történt ezer évvel ezelőtt. A régészetben ugyan leletek állnak rendelkezésre, de mindenki másképp értelmezi, mint például Szent István személyét. A mondavilágot viszont nagyon szeretem.
Merít is belőle?
Nem, de már elgondolkodtam a lehetőségen, milyen nagyszerű lenne megeleveníteni a régi magyar regéket.
Alkotásaival januárban mutatkozott be egy mini kiállítás keretében az Újkazinci Programszigeten. Hol láthatjuk újra?
Lakhelyemen, Dubicsányban lesz egy tárlatom május 20-án.
Ha teljesítené egy dzsinn a kívánságát, mi lenne az?
Fogós kérdés. Sok mindent szeretnék, de nem az anyagi dolgok érdekelnek. Nyugalomra, békére vágyom önmagammal és a környezetemmel.
