Mályitól Phjongcshangig

 Az első téli olimpiát 1924-ben rendezték a franciaországi Chamonix-ban. Az elmúlt 94 esztendőben huszonhárom helyszín adott otthont a világ legjobb téli sportolóinak a megmérettetésre. A legutóbbi olimpiai játékokat idén február 9-e és 25-e között rendezték a dél-koreai Phjongcshangban. Bevallom, izgalommal vártam a viadalt, különösen a téli sportok királyának tartott alpesi síversenyek kötötték le a figyelmemet. Érdeklődésemet kiváltképp felcsigázta, mikor megtudtam, hogy az egyik magyar férfi olimpikon megyénkből származik. Kékesi Márton mindösszesen 22 évesen lett a magyar olimpiai küldöttség tagja. Nagyszerű teljesítményéről, élményeiről, pályafutásáról a hazatérése után beszélgettünk.

Fotók: Szalmás Péter - MOB hivatalos honlapja

 Hogyan vált Önből élsportoló és miért a téli sportra esett a választása?

Azt hiszem, a születésem pillanatában megpecsételődött a sorsom, ugyanis egy sielő családba születtem. Apai nagyapám a Miskolci Honvéd alpesi sí szakosztályának volt lelkes edzője, vezetője, édesapám, (Prof. dr. Kékesi Tamás, a Miskolci Egyetem tudományos és nemzetközi rektorhelyettese – a szerk.) szintén válogatott síversenyző, majd a Honvédnál és később a Bánkút síklub versenyszakosztályánál is edző volt. Ő csatolt lécet először a lábamra óvodás gyermekként, még Japánban, ahová tudományos munkája szólította, s mi követtük. Sendai környéke kiváló feltételeket biztosított sítudásom megalapozására, apukám szakértő instruálása mellett. Aztán egészen az U- 18-as korosztályig ő irányította a fejlődésemet. A Távol- Keletről hazatérve következtek a bánkúti évek, ahol elkezdtük a tudatos edzésmunkát és ahová mindig jó szívvel térek vissza. Bánkúton érzem igazán otthon magam és mindig előjönnek a régi emlékek. Tehát nem osztrák körülmények között váltam síversenyzővé, hanem úgy, ahogy az a saját erőnkből futotta. Amit Bánkúton már nem lehetett elérni, azt Szlovákiában pótoltuk. Már ifjúsági koromban bekerültem a Nemzetközi Sí Szövetség felkészítő és versenyeztetető programjába, majd felnőtt koromban már a Magyar Sí Szövetség által biztosított programban veszek részt. A szövetség nagyon jó feltételeket garantál, s bár a nagy sínemzetek lehetőségeit nem érhetjük el, alig vagyok hátrányban a külföldi versenytársaimmal szemben.

 A versenyszámok közül melyik a kedvence?

 A szlalom, mert a testfelépítésem és az edzésmúltam erre predesztinált, de tulajdonképpen a többi versenyszámban is jó eredményeket nyújtok. Meglepetést tudtam okozni az olimpián az óriás-műlesiklásban, hiszen azon a versenyen a második futamban csak négy másodpercre maradtam le az olimpiai bajnoktól, és a legjobb magyar teljesítményt tudtam hozni.

Ha már az olimpiáról esett szó, térjünk rá. Hogyan került a keretbe?

Óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy a kitartó munkám, eredményeim és a korábbi világversenyeken szerzett tapasztalataim alapján az elnökség engem jelölt ki, hogy képviseljem hazánkat az olimpián. Ugyan A-kvalifikációt szereztem a nemzetközi versenyeken, de a férfi mezőnyben egyetlen kvótáért küzdöttünk. Aztán kiderült, hogy Miklós Edit világkupa pontjainak köszönhetően a csapatversenyben szintén rajthoz állhatunk, így Samsal Dalibor sporttársam is elindulhatott.

Az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkhöz. Mennyiben gátolta mindez és milyen eredményeket ért el?

Valóban zord időjárás fogadott minket az első héten. Több napon át 80-90 km/ órás szelek fújták el a rajtot és a pályát. Ezért a szervezők kénytelenek voltak csúsztatni a lesiklás időpontját. Tudni kell, hogy ezeket a pályákat hóágyúkkal készített mesterséges hóval borították. Ez azt jelenti, hogy a szokottnál is keményebb és jegesebb alapon kellett teljesíteni a versenyszámokat, ami megviselte a síléceket, a durva súrlódás hatására „megégett” a sítalp. Engem általában nem zavar a nehéz körülmények közötti versenyzés, hozzászoktam már. Egyébként én voltam az egyetlen síző, aki mind a hat versenyszámban - lesiklás, szuper G, kombináció, óriás-műlesiklás, műlesiklás, csapatverseny – elindult. A legkiemelkedőbb egyéni eredményem szlalomban született, a 30. helyezést értem el 108 indulóból, óriás-műlesiklásban a 42. lettem a hasonló számú mezőnyben. Az alpesi összetett számban pedig a 35. helyet szereztem meg óriási küzdelmek árán. Természetesen a nagy sebességű és nagy ugrásokkal tarkított lesiklás nem sikerült fényesen, de erre a számra nekem soha sem volt módom igazán edzeni. A csapatversenyben a 9. helyet szereztük meg. Nagy dolog volt, hogy a világ legjobb sportolóival lehettem egy olimpiai faluban, fantasztikus hangulata volt az egésznek.

 Eddigi pályafutásának melyek a legkiemelkedőbb eredményei?

Sokszoros magyar bajnok vagyok, kétszer állhattam az ifjúsági világbajnokságokon az U-18-as kategória dobogójának a tetején. Tavaly St. Moritzban kvalifikáltam a műlesiklás döntőjébe, ahol a 45. helyet szereztem meg, de a lesiklásban és az összetettben is magyartól eddig nem látott eredményt értem el. Eddig két honosított magyar férfi versenyző tudott - 34, illetve 24 évvel korábban- olimpiai műlesiklásban az első harmincba kerülni. Büszkeséggel tölt el, hogy bebizonyíthattam, az alpesi sí legnagyobb versenyeiben is van helye a magyaroknak, igenis be lehet vállalni a gyors számokat is.

Van példaképe a sportban, vagy azon kívül?

Korábbi kedvencem az amerikai Bode Miller volt, illetve az ő stílusát kedveltem és igyekeztem utánozni. A másik példaképem Arnold Schwarzenegger, mert multifunkcionális tud lenni, az élet több területén egyformán sikert könyvelhet el.



Kékesi Márton 1995-ben született Miskolcon. A Mályiban élő fiatalember középiskolai tanulmányait a Diósgyőri Gimnáziumban végezte. Az élsport mellett tanári szakos nappali hallgató a Testnevelési Egyetemen. Az interjút követően kaptuk a hírt, hogy a napokban a St. Lambrechtben megrendezett Országos Felnőtt Alpesi Síbajnokságon immár tizenötszörös magyar bajnok, miután minden számot megnyert.