Nem mind aranyeső ami annak látszik!
Három aranysárga növénnyel is találkozhatunk a természetben, de tudjuk melyik micsoda?
Az aranyeső
Ki ne ismerné a most virágzó, élénksárga színű növényt az aranyesőt?
Magyar nevét aranysárga, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta. A pillangósvirágúak családjába tartozó felálló ágú bokor vagy kis fa, 5–7 méter magasa is megnő.
Az aranysárga virágú növény a tavasz egyik jelképe. Amikor sárgába borul a kertek alja, akkor mindannyian tudjuk, hogy itt a jó idő, valóban megérkezett a tavasz.
A napos helyeket és a száraz, meszes, tápanyagban gazdag vályog- és törmeléktalajokat kedveli. Ha ültetni szeretnénk, a télen szárazon tárolt magját májusban forrázás után vethetjük szabad földbe, két hét alatt kikel a magok többsége és legfeljebb néhány mag lesz olyan amelyik átfekszik, és a következő évben fog kikelni.
Amit leginkább tudni érdemes az aranyesőről, hogy minden része mérgező, különösen a termése, így nem célszerű olyan helyre ültetni, ahol kisgyermekek vannak! Különösen óvodák, iskolák udvarára nem való! Mivel az aranyesőt sárga akácnak is nevezik és az akác virágját szokták csipegetni, így a két növény összekeverése nagyon veszélyes!
Az aranyfa
Az olajfélék családjába tartozik. Felálló vagy lehajló ágú cserjék, melynek levelei keresztben átellenesek. Szeretik a félárnyékos helyeket, fás-, esetleg zölddugványozással szaporíthatók. Nagy előnyük, hogy fagytűrőek, télállóak. Ez a 2,5-3 méterre is megnövő lombhullató cserje az évek folyamán dús bokorrá fejlődik.
Kínai neve csin-csung, azaz aranycsengő mivel a növény Kínából származik, de évszázadok óta Európában is termesztik.
A napos fekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél.
Kis mennyiségben ősszel, lombhullás után bujtással szaporítható, a kifejlődött új növények a következő ősszel leválaszthatók az anyanövényről.
Szaporításhoz válasszunk ki tehát néhány erős hosszú vesszőt, a bokor tövében ássunk egy kis árkot, és abba halítsuk le a vesszőket. Fából készült kis kampóval rögzítsük a talajhoz. Ezt követően az árkot temessük be úgy, hogy a vessző hegye és azon 3-4 rügy a talaj felszíne fölött legyen. Az árok földjét kicsit tapossuk meg, és száraz idő esetén a földet locsoljuk meg. A lebujtott vessző a következő év őszéig gyökereket fejleszt, új hajtásokat nevel, így az anyanövényről leválasztva a kívánt helyre ültethető.
Ha nagyobb mennyiséget szeretnénk, válasszuk a dugványozást.
A vesszőket, melyeket 30 cm-re vágtunk egymástól, 4-5 cm távolságra ültessük el jó minőségű talajba. Figyeljünk rá, hogy az első rügyük a talaj felszíne fölött legyen. A dugványokból így egy év alatt lesznek alkalmas növények a kiültetésre.
Ehhez a megfelelő időpont a június - július, fásdugványozáshoz a kora tavasz.
Ahhoz, hogy jövőre is bőven virágozzon növényünk, rendszeresen kell metszeni. A gyenge sűrítő hajtásokat szükséges eltávolítani, ugyanezzel a lendülettel az összes megmaradó hajtás egyharmadát is le kell nyisszantani.
Az elvirágzás után azonnal le kell vágni az elöregedett ágakat azért, hogy új virágzó hajtásokat hozzon a növény. A bokor belsejéből jutó fény segíti az új, jövőre dúsan virágzó hajtások növekedését.
Aranyvessző
A néphagyomány aranyos istápfűnek, forrasztófűnek, versgyűrűfűnek vagy erősrojtnak de Szent Péter botjának is nevezi.
Az őszirózsák családjába tartozó évelő növény. A növény 60–100 cm -re is megnő, szára felálló és nem elágazó.
A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. „Társainak” a vadon termő kanadai aranyvesszőnek és magas aranyvesszőnek virágos hajtásait fitoterápiai célokra júliustól októberig gyűjtik.
Ezek a növények nagy mennyiségben falvionokat és illóolajokat tartalmaznak.
A belőle készült forrázatot külsőleg toroköblítésre, teaként fogyasztva pedig magas vérnyomásra, különféle epe-, vese-, hólyag- és májproblémák ellen, nehéz havivérzés, szamárhurut, reumás és ízületi fájdalmak esetén használják, továbbá izzasztás és vizelethajtás céljából.
Forrás: blintgazda.hu. egeszsegeletmod.hu
