Mire figyeljünk a szőlő metszésekor?

Metszés nélkül a szőlő nyílegyenesen elkezdene fölfelé kúszni, egészen addig, amíg van az útjában akadály. A természetben legalábbis így viselkedik a szőlő, immáron 80 millió éve. Metszéssel épp ezt a tulajdonságát befolyásolhatjuk.

A metszést akkor lehet elkezdeni, amikor nagyobb fagyoktól már nem kell tartanunk. Figyeljünk azonban arra, hogy ne halasszuk ezt a munkát addig amíg a szőlő „könnyezni kezd”, vagyis a nedvkeringés megindul.

Metszés előtt végezzünk rügyvizsgálatot, ehhez a termőrügyet éles késsel vagy zsilettpengével a hosszanti tengelye mentén vágjuk ketté. A rügy épségét onnan látjuk, hogy a metszési felület halványzöld, így egészséges hajtás fejlődhet.

Ha a metszési felület csúcsi része elbarnult, akkor megállapíthatjuk, hogy a rügy károsodott. Kedvező körülmények között azonban még hajtást, és azon fürtöt is fejleszthet. Ha a teljes metszési felület elbarnult, a rügy nem fog kihajtani. A metszés mértékét mindig a rügyek épsége alapján kell eldönteni.

Ha a kétéves csapon két vesszőt meghagyunk és a többit levágjuk. A megmaradó két vessző közül a felső állású lesz a termőcsap, amelyen – a fajtától függően – 4-10 rügyet hagyjunk. Az alsó állású vesszőt két rügyre metsszük vissza, ez lesz az ugarcsap. A következő évben, ami vessző termést hozott azt levágjuk, az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül pedig a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző. Ezt váltómetszésnek nevezzük.

Először az elszáradt, letermett csonkokat, idősebb fás részeket kell eltávolítani és ezután kerül sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid csapon termő fajták, mások csak hosszú csapon vagy szálvesszőn hoznak fürttermést. Általános szabály az, hogy a termőterület minden négyzetméterén 20 - 30 ép, egészséges rügy maradjon meg. Ez éppen elég ahhoz, hogy jó termést takaríthassunk be. A túlterhelés kockázatos, mert a mennyiség, a minőség rovására írható.