In memoriam Balla Árpád
Valaki ismét elment közölünk. Valaki megint hiányozni fog az életünkben.
Valaki nagyívű pályát futott be, és nincs már közöttünk. Valaki, akire mindig emlékezni fogunk.
Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy Balla Árpád, a pedagógus, az oktatási szakértő és tankönyvíró 2018. július 31-én, hosszan tartó betegség után elhunyt.
Balla Árpád 1944. május 19-én született Hajdúnánáson. Nyíregyházán Tanárképző Főiskolán, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett általános, illetve középiskolai tanári diplomát magyar-történelem szakon.
A Berentei Általános Iskola és Gimnáziumban kezdett tanítani, 1966-ban került a Pollack Mihály Úti Általános Iskolába. 1973-1980 között a Városi Tanács tanfelügyelője. Országos Pedagógiai Tanácskozások fő szervezője, a szaktantermi oktatási rendszer kiépítésének egyik fő támogatója.
1980-ban alapító igazgatója lett a Kertvárosi I. Sz. Általános Iskolának, 1982-től a Városi Tanács Művelődési Osztályának vezetője. 1991-től 2005-ig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese volt. Számtalan fejlesztési program kidolgozásában és tankönyvek összeállításában vett részt. Történelem tankönyv-, olvasókönyv- és feladatlap-sorozata jelent meg. Számos elismerés mellett 1989-ben Apáczai Csere János-díjas, 2005-ben Németh László-díj elismerésben részesült. 2011-ben a Pro Urbe Kazincbarcika díjjal ismerték el munkásságát. Nagyívű pályát mondhat magáénak.
Balla Árpád igazi és hiteles pedagógus volt. Vallotta a gyereknevelés művészet, ugyanúgy, mint egy kőből kibontani a benne lévő szobrot, vagy a hegedűből előcsalni a muzsikát. Igazi hivatás, a jövőbe vetett hit legnemesebb formája. Mert a pedagógia, az oktatás mindennapi erőfeszítés, kudarc és siker. A legnagyobb feladat a szeretettel, szeretve nevelés, a tudás átadása, a tudásvágy felébresztése, a saját életpéldáján keresztül követése, méltó pozitívumok nyújtása.
Egy jókor megfogalmazott mondat, cselekedet, egy mosoly, őszinte érdeklődés, meghallgatás a gyerekekre életre szóló hatást gyakorolhat.
Pedagóguspályájára elmondható: „Keress olyan mestert, akinek szeme világos, tudása nagy és szíve jó!”
Minden bölcs és alkotó ember – így Balla Árpád is –, kinek gondolatait megismerni sikerült, arra tanított, hogy élni és alkotni úgy kell, mintha minden leírott mondat és alkotás után a halál tenne pontot. Végzetesen kell élni és alkotni, tehát nagyon nyugodtan és figyelmesen. Egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás. Többet senki nem kívánhat tőlünk.
Volt egy ember, akire életünkben mindig számíthattunk, és kitüntetetten akkor, ha minőséget kellett megvédeni, ha fejleszteni lehetett szakmai és emberi viszonyokban egyaránt. És nem egyszerűen csak támaszkodhattunk a barátságára, hanem megerősítést kaphattunk Tőle törekvéseinkben éppúgy, mint kétségeinkben. Szövetségest találtunk benne mindig, ha össze kellett fogni a jóra.
Kortársaid, barátaid, kollégáid nevében üzenünk. Köszönjük, hogy elhitetted velünk, hogy bármit csinálunk, azt jól csináljuk. Köszönjük, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. Köszönjük, hogy sokszor átsegítettél az élet nehéz időszakában. Köszönjük, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. Köszönjük, hogy mindig felismerted azt a pillanatot, amikor kézen kellett fognod. Köszönjük, hogy sohasem hagytál egyedül.
Balla Árpád gazdag és nehéz örökséget hagyott ránk. Kötelességünk, hogy jól sáfárkodjunk vele. Kivételes gondossága és igényessége , a tökéletességre való törekvése nehéz feladat elé állítja azokat, akik kortársának, kollégájának, barátjának tekintik. A tisztelet azt követeli, hogy mindennap lássuk arcát a lélek visszfénye nélkül, halljuk hangját a szellem érce nélkül. Hiszen ez olyan fájdalom, melyet enyhíthet az idő, mert mindennap megújul, mégsem alakulhat át csak emlékké, mert ez folyvást tartó veszteség.
Tisztelt Balla Árpád!
Emlékedet megőrizzük, nyugodj békében!
Volt kollégáid nevében: Hazag Mihály
