„Azt csinálhattam, amit szeretek”
Nemzeti ünnepünk alkalmából augusztus 20-án szervezett ünnepi képviselő-testületi ülésen Dr. Illés Pál nyugalmazott jegyző Kazincbarcika Város Díszpolgára kitüntető díjban részesült. Ennek apropóján készítettünk interjút.
– Milyen érzéseket váltott ki önből az a pillanat, amikor átvette a díszpolgári kitüntető díjat?
– Természetesen jó érzéssel vettem tudomásul a díszpolgári díj átvételét. Néhány pillanat alatt felvillantak a közigazgatásban töltött idők nagyszerű, olykor nehéz időszakai. Megtiszteltetés volt számomra a díj átvétele. Nagyra értékelem az önkormányzati képviselő-testület döntését. Köszönöm, hogy a díszpolgári díj adományozásával ismerte el a testület a közigazgatásban, különösen Kazincbarcikán, a munka világában töltött időszakomat.
– Tizennyolc éves korában milyen tervekkel érkezett Kazincbarcikára a nyírgelsei születésű fiatalember?
– Általános iskolai tanulmányaim elvégzését követően Mátészalkán, a Baross László Mezőgazdasági Technikumban technikusi képesítő vizsgát tettem, majd 1968-ban kerültem Kazincbarcikára, ahol szerves vegyipari vegyész szakmát tanultam. S mi hozott ebbe a városba? Úgy gondolom, az életutam során talán ebben az ügyben hoztam a legfontosabb döntést. A mezőgazdaság világa után vonzott a modern technológia és technika világa és a fejlett iparvidékben rejlő lehetőség.
– A vegyész szakképesítés megszerzése után hol kezdett el dolgozni?
– Az első munkahelyem a Borsodi Vegyi Kombinát volt, ahol sok ismeretet, gyakorlatot, tapasztalatot szereztem. Nagyszerű munkatársakkal dolgoztam, ma is tisztelettel gondolok vissza ezekre az emberekre! Később különböző társadalmi szervezetekben dolgoztam. Közben figyelmet fordítottam arra, hogy feladataim ellátásához szükséges ismereteimet bővítsem. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karán 1980-ban diplomáztam, majd a Politikai Főiskolán szereztem meg a második diplomámat államvezetés szakon. Érdeklődésem ettől kezdve egyre inkább a közigazgatás felé fordult, végre azt csinálhattam, amit szeretek, ugyanis alapvetően humán érdeklődésű voltam mindig.
– Mikor döntött úgy, hogy a közigazgatásban fog dolgozni?
– Közszolgálatot 1989-ben vállaltam a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V.B. Személyzeti Osztályán, ahol a szakterületem a munkajog volt. A rendszerváltás időszakában és azt követően a megyei önkormányzat hivatalában dolgoztam. Voltam törvényességi ügyintéző, osztályvezetőhelyettes, irodavezető, főosztályvezető, majd megyei főjegyző, végül Kazincbarcika város jegyzője. Több mint 20 évet töltöttem el a közigazgatásban. Foglalkoztam a testületi döntések szakmai és törvényességi előkészítésével, a döntések végrehajtásának megszervezésével. Ezen felül a főjegyző és a jegyző feladat – és hatáskörébe tartozó államigazgatási és hatósági ügyeket intéztem, valamint elláttam a választási igazgatás munkakörömbe tartozó feladatait. 1993-2007-ig a megyei önkormányzat jogtanácsosa voltam.
– Mit tartott legfontosabbnak munkavégzése során?
– A különböző munkakörökbe és beosztásokba mindig arra törekedtem, hogy saját munkámban és a vezetésemre bízott szervezetben a szakszerűség és a törvényesség követelményei érvényesüljenek. Ugyanakkor mindig azt vallottam, hogy a köztisztviselőknek mindenkor alkalmazkodni kell munkavégzésük során a kor követelményeihez és szükségleteihez. Megtisztelőnek tartom, hogy több mint két évtizedet dolgozhattam a közigazgatásban és részese lehettem annak gyakorlati alakításában.
– Hogyan látja most a várost?
– Sok szállal kötődöm Kazincbarcikához. Több mint 50 éve élek itt. 1974-ben kötöttem házasságot Szipszer Szilviával, aki óvodapedagógus és 28 évet dolgozott óvodavezetőként. Jól ismerem a város történetét, építését, fejlődésének, működésének szakaszait. Az itt élő emberek sok értéket alkottak, amelyre büszkék lehetünk. Természetesen a városnak mindig is voltak gondjai is, melyeket a városvezetés és a képviselő-testület igyekszik megoldani. Nekem az a véleményem, hogy a város eredményeivel és gondjaival együtt egy szerethető, élhető település. Úgy látom, Kazincbarcika most is a jövőre készül. Arra törekszik, hogy biztosítsa a közfeladatok egyre színvonalasabb ellátását, új, szellemi és anyagi erőforrások koncentrálódásával, pályázatok útján, kedvezőbb feltételeket teremtve a város jövőbeni fejlődésére és működésére.
– Nyugdíjas napjait mivel tölti, jut-e idő kedvenc hobbijára?
– Természetesen a szakmától nem tudtam teljesen elszakadni, igyekszem lépést tartani a jogszabályi változásokkal. Szükség esetén, illetve kérésre rendszeresen konzultálok szakmai kérdésekről. Meglehetősen nagy baráti körünk van, akikkel szívesen találkozunk, beszélgetünk, véleményt cserélünk. Nyugdíjasként nem zárkózunk be, részt veszünk városi rendezvényeken, kulturális eseményeken. Rokonainkkal is tartjuk a kapcsolatot, gyakran jönnek Kazincbarcikára, ők is szeretik a várost. A sors nagy ajándékának tartom, hogy 96 éves édesanyámat meglátogathatom Fehérgyarmaton, ugyanis ott él a nővéremmel. Szívesen olvasok, s természetesen időt szakítok kedvenc hobbimra, a horgászatra is.
