Tabuk nélkül – 5+1 kérdés dr. Hevesi Krisztinához
Az ismert pszichológus több könyvet írt, melyben elsősorban a párkapcsolati kérdéseket boncolgatja.
Nem véletlen, hiszen szakterülete a szexuálpszichológia. Országszerte számos előadást tart a témában, rávilágítva a férfi és női attitűdök, anatómiai felépítés, illetve a társadalmi nevelés -és szerepvállalás különbözőségeire. Kazincbarcikán a KolorAkadémia október 18-i előadásán találkozhattak vele az érdeklődők.
Fotók: Zele Tímea
A pszichológusi végzettsége mellett közgazdász és újságíró. Végül miért a pszichológia mellett kötelezte el magát?
Igazából ez egy nagyon régi szerelem, bár nem erre lettem predesztinálva. Hosszú útkeresés előzte meg a döntésemet. Gimnazistaként még a számok bűvöletében éltem, ennek megfelelően először közgazdász diplomát szereztem. Aztán rájöttem, hogy azt az egzakt világot nem nekem találták ki, valami kreatívabbra, bohémabbra vágytam, így lett meg a posztgraduális képzés keretében az újságírói szakmám. Igen ám, de még mindig nem éreztem úgy, hogy a helyemen lennék. Mi lehet velem?- tettem fel sokszor az önmarcangoló kérdést. Az élet válaszolt: előbb a sportpszichológia, majd a szexuálpszhológia szakirányt végeztem el, melyben kiteljesedni látom az életem.
Mai világunkban rengeteg stresszes, túlhajszolt emberrel találkozunk. A szakpszichológus szemével hogyan látja, mik lehetnek a stressz kiváltó okai?
Egy amerikai sorozatban volt erre egy nagyon jó példa, amikor a főnök felháborodva kérdezi a beosztottját: hogyan lehet a maga vérnyomása csak 160? Ez messze alacsonyabb, mint a társaságé, úgyhogy kap még egy kis plusz munkát! Komolyra fordítva a szót, tény, hogy ismerősi körben manapság szinte kötelező a túlterheltségre hivatkozni. A szokásos, „hogy vagy?” kérdésre a válasz: „ah, ne is mondd!”. Ez ma egy elvárt, bevett mondat. Egyik oldalról azt mondjuk, hogy a munka az, ami egyfajta plusz stresszforrást jelent, de valójában egy rossz szomszéd, vagy egy aktuális kerékbilincs ugyanúgy tud kellemetlenséget okozni. A stresszforrásoknak nagyon különböző mértéke lehet, adódhat egy pillanatnyi bosszúságból, mint például a busz lekésése. Sajnos vannak a komolyabbak, elhúzódó állapotot előidéző helyzetek, melyeket akár a szeretett hozzátartozó betegsége, munkahelyváltás, vagy költözés válthat ki.
Lehet általánosítani, vagy minden eset egyedi?
Pontosan ez a lényeg. Az a stressz, amit a személy annak észlel. A pozitív és a modern pszichológia azt mondja, hogy a szubjektív élmény számít. Ugyanazt a dolgot tekintheti valaki stressznek, más pedig kihívásnak. Igaz ez egy sportversenyre, vagy akár egy gimnáziumi feleletre.
Szexuálpszichológusként miként ítéli meg, kik boldogabbak, a párkapcsolatban élők, vagy a szinglik?
Nehéz ezt meghatározni, több aspektusból tevődik össze. Borzasztóan egyén függő, pszichológiai értelmezésben az a legfontosabb, hogy mióta van valaki egyedül, mennyire törekszik egy párkapcsolatra, illetve jó az adott kapcsolata, vagy rossz. Fontos kérdés továbbá, hogy önként vállalt magányról van-e szó és annak milyen okai vannak. Viszont általánosságban elmondható, hogy az ember társas lény, és ha az illető nem önszántából éli a szinglik életét, kevésbé okoz boldogságot.
Egy párkapcsolatot meg tud keseríteni, ha nem működik a kémia?
Természetesen. Tulajdonképpen ez az egyik fő sláger a rendelőmben. Amennyiben nincs meg a kellő vágy, vagy csak az egyik fél részéről tapasztalható, az az együttlét gyakoriságát is befolyásolja. Sok esetben hangzik el az, hogy hiányzik a szenvedély, nincsenek összhangban az intimitás terén, ami rengeteg konfliktus okozója.
Világviszonylatban mi magyarok hol helyezkedünk el a szexuális kultúra területén?
Nagyon eltérők a kutatások, nekem az egyik kedvenc eredményem, ahol az jött ki, hogy a világranglistán a negyedikek vagyunk a szexuális élet gyakoriságában. A japánok lettek a sereghajtók, a franciák hozták a formájukat, az első helyen végeztek. Mondhatni épp, hogy csak leszorultunk a dobogóról. Ehhez képest nemrégiben épp arról kérdeztek egy felmérésben, hogy az Európai Uniós átlagon belül miért mi gondolunk a szexre a legritkábban. Ennek sok oka lehet: egyrészt, mi nem gondolkodunk rajta, hanem cselekedjük. Ugyanakkor az is tény, hogy az erotikus fantázia első lépés a szex felé.
