https://kolorline.hu/Veres István kapta a „Kazincbarcika Város Sportjáért” kitüntető díjat  – „Nem a pacsirta fontos, csak a dal”

Veres István kapta a „Kazincbarcika Város Sportjáért” kitüntető díjat – „Nem a pacsirta fontos, csak a dal”

Szerző:

Kolorline szerkesztőség

Publikálva:

Utolsó frissítés:

Kategória:

Életmód

Száznegyvenöt éve, május 6-án rendezte a Magyar Athletikai Club a kontinens első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére a kormány 2000-ben hozott határozata alapján ezen a napon ünnepeljük a Magyar Sport Napját. Ez alkalomból idén a „Kazincbarcika Város Sportjáért” kitüntető díjat Veres István, a Vegyész Röplabda Club Kazincbarcika egykori játékosa kapta.

Élete szorosan összefonódott a sportággal, hiszen edzőként, vezetőedzőként szívvel-lélekkel a fiatalok pályáját egyengette. A városban nincs olyan röplabdás, akinek ne lett volna az edzője. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint azok a sportolók, akik válogatottként, vagy külföldi ösztöndíjasként folytathatták pályafutásukat. Kimagasló érdeme, hogy a kazincbarcikai röplabda az NB II-ből az NB I-es osztályba került. Veres István ma is fáradhatatlanul, a jövőért, az utánpótlás neveléséért dolgozik.

Ön nem tősgyökeres kazincbarcikai. Hogyan került a városba?

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem, de édesapám vasutas volt, így az állomáshelyeire követve őt, gyakran költöztünk. A gimnáziumot Karcagon végeztem, s az érettségi után éppen Kecskeméten kosárlabdáztam, mikor édesapám felfedezett egy újsághirdetést, mely szerint a Borsodi Vegyi Kombinát érettségizettek számára biztosított továbbképzési lehetőséget a technikumban. 1968-ban érkeztem a városba.

Hogyan ismerkedett meg a röplabdasporttal?

1953-ban láttam először röplabdát, méghozzá Ricsén. A községi tanács dolgozói ebédszünetben röplabdáztak, és nekem, mint kisgyereknek nagyon megtetszett. Ezt az emléket sokáig hordoztam magamban, míg Karcagon, a középiskolában a testnevelő tanár röplabdát szervezett. Akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a sportággal, de amikor Kazincbarcikára jöttem, itt még nem volt röplabda. Néhány BVK-ás fiatalember röplabdázgatott szabadidejében, illetve a 105. számú Ipari Szakközépiskolában Lőrinc Béla testnevelő tanár foglalkozott röplabdával. A két társulat kapcsolatából alakult meg a KVSE röplabdaszakosztálya 1969-ben, Szoboszlai Árpád a Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület akkori elnöke, Fábián Sándor a Szakszervezeti Bizottság sportfelelőse, Mislei Tibor a Hőerőmű munkaügyi osztályvezetője, Lőrinc Béla és jómagam bábáskodása mellett. Játékosként még az edzői pályám kezdetén, 1974-ben is játszottam. 

Milyen emlékei vannak az aktív játékos éveiről?

Össze sem lehet hasonlítani azokat a „daliás” időket a mai rohanó világgal. Annak idején általában vonattal, később a BVK által biztosított kisbusszal mentünk a környékbeli településekre, s igen mostoha körülmények között játszottunk. Volt olyan mérkőzés, mikor a játékvezetőnek fel kellett függesztenie a mérkőzést, mert mise után ott jöttek keresztül a hívek. Szabadtéri sportág volt, ha esett, ha fújt, játszani kellett, s ha szerencsénk volt, egy lavórt bocsátottak a rendelkezésünkre, amiben meg is tudtunk mosdani. Ma már nevetségesen hangzik talán, nem is hiszik el a mostani fiatalok, akiknek minden kényelem adott.

Milyen poszton játszott?

Ütőjátékos és feladójátékos is voltam. Ez utóbbit jobban szerettem, mert ez az a poszt, ahonnan az egész játék szerkezetét át lehet látni. Tulajdonképpen az mozgatja az egész csapatot, nem véletlen, hogy a világban működő edzők java része korábban feladó poszton játszott.

A kezdeti időkben hogyan toborozták a gyerekeket?

A kezdő alakulat már az első két szezonban megnyerte a megyei felnőttbajnokságot, 1971-ben pedig, sikerrel véve az osztályozót is, az NB II-be került. Engem 1972 februárjában kértek fel, hogy vegyem át az együttes irányítását. Ezzel egy időben kezdtem meg tanulmányaimat a Testnevelési Főiskola edző szakán, és találkoztam Hennig Ernővel, a Magyar Röplabda Szövetség akkori főtitkárával, aki felhívta a figyelmemet az utánpótlás-nevelés fontosságára. Ezekben az években kezdtem becsempészni a röplabdasportot az iskolákba. A berentei Általános Iskola, a Központi Általános Iskola, a Dimitrov, a Kun Béla Általános Iskola és a Ságvári Gimnázium hajlandó volt arra, hogy röplabdával foglalkozzanak. Azokat a játékosokat, akik gyakorlottabbak lettek az idők során, kértem fel, hogy szabadidejükben az utánpótlással foglalkozzanak. Én magam a felnőtt csapat mellett mindig figyelmet fordítottam a fiatalabb – főleg általános iskoláskorú – társaságra. Sokat köszönhetek Fodor Sándor, Szabó Károly, Mihaleczku József, dr. Kovács István kollégáimnak, valamint Ducsai Géza és Tóth József testnevelő tanároknak a mindinkább bővülő bázis kialakításában tett erőfeszítéseikért.

Hogyan sikerült ezt a sportágat ilyen színvonalra fejleszteni Kazincbarcikán, ahol most tart?

Annak idején, amikor hozzákezdtem az edzősködéshez, és nem azonnal jöttek a sikerek, s nagyon sok munkát kellett befektetni ahhoz, hogy valamennyi örömünk legyen ebben a dologban, jóapám mondta nekem, hogy eredményt csak az tud elérni, akinek szenvedélyévé válik mindaz, amit csinál. Ezzel a tudattal kelek minden nap. Úgy gondolom, hogy ezt nem is lehet másként csinálni. A többieket is arra kértem, akikkel megosztoztam ezen az úton, hogy igyekezzenek minél több szakmai tudást felhalmozni. Mindenképpen próbáltam a szülőkkel felvenni a kapcsolatot, mert anélkül se utánpótlás, se csapat nem lehet. Ahogy haladt az idő és egyre otthonosabban mozogtunk ebben a sportágban, különböző kiválasztási metódusok alapján sikerült rátalálni azokra a gyerekekre, akik olyan szintre emelték a röplabdát Barcikán, hogy az ország legmagasabb osztályáig jutottak. Nem egyszerű dolog ez. Annak idején úgy gondoltam – talán fogadtam is valakivel, -  hogy kemény munkával, szisztematikusan,  7- 8 év alatt lehet egy első osztályú csapatot csinálni. Amikor már komolyan ment az utánpótlás - nevelés, be is bizonyítottuk, hogy lehetséges.

Mennyire könnyű most Kazincbarcikán és a környékén utánpótlást verbuválni?

Mindig vannak tehetséges gyerekek, akikben van kitartás, és ha megízlelik azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy az ember ebben a sportban vigye valamire, megmaradnak a röplabdánál. A Kazinczy Ferenc Tagiskolában és az Ádám Jenő Tagiskolákban olyan munka folyik, ami eleve vonzza a gyerekeket. Mindazonáltal az utánpótlás - nevelést ki kell terjeszteni, mivel már körzeti utánpótlás - nevelési centrum lett a VRCK. Éppen ezért alakítja meg az RRK Regionális Röplabda Központot, aminek a sportcsarnoka a Pollack Mihály Általános Iskola udvarán épül. Ez nagy lökést ad majd az utánpótlás - nevelésnek, mert terem gondokkal küzdünk, hiszen egyre több a csapat, melyeknek biztosítani kell a felkészülését.

Hogyan értékeli a VRCK csapatainak eredményét?

A profi klubot természetesen el kell választani a többi korosztálytól. Eltérő körülmények között és más finanszírozási rendszerben dolgoznak. A férfi csapat megítélésében én tulajdonképpen kívülálló vagyok, mert ugyan figyelemmel kísérem az edzéseket, de elsősorban az utánpótlással foglalkozom. Jelen pillanatban az U19-es, illetve az U21-es férfi utánpótlás csapat a legsikeresebb, de egyre jobb eredményeket érnek el azok a gyerekek is, akik általános iskolásként kezdték el a röplabdát, és az U13-as, illetve az U15-ös korcsoportokban versenyeznek. A lányokról még korai véleményt alkotni, mert ők csupán az idei szezonban versenyeznek a VRCK színeiben, mindössze három korcsoportban. Az U13-as, az U15-ös korosztályt képviselik, valamint évekkel ezelőtt volt Kazincbarcikán női csapat, mely az NRCK névre hallgatott, ezekből a lányokból toboroztuk össze az U21-es bajnokságban indulókat. Nyilvánvaló, hogy az ő eredményeik szerényebbek, de elsőévesként nem is lehetett várni tőlük kirobbanó nagy diadalt. Hosszú pályafutásom során mindig azt vallottam, hogy „nem a pacsirta fontos, csak a dal”.

 

Fotó: Kovács Loretta

 

 

További híreink

Helyreállt a melegvíz szolgáltatás a városban

Dátum: 2020. jún 03. 15:45

Minden távfűtéses lakásban és a Napsugár Tagóvodában is van melegvíz. Az elmúlt napokban több csőtörés is érintette a távfűtéses lakások jelentős részét Kazincbarcikán, ezáltal nem tudott eljutni a melegvízhez szükséges hőenergia az érintett épületekbe.

Megtartják a ballagásokat

Dátum: 2020. jún 03. 15:35

Június 15-éig tart az általános iskolai tanév, de van lehetőség gyermekfelügyeletre és szülői hozzájárulással felzárkóztatásra is a kazincbarcikai iskolákban. A Pollack Mihály Általános Iskolában és tagiskoláiban június 2-ától a tanév végéig szülői kérésre összesen 120 gyermek, pedagógusi behívásra csaknem 200 diák tért vissza az iskolapadba.

Útjavítás-és útfejlesztés Kazincbarcikán

Dátum: 2020. jún 03. 13:39

A veszélyhelyzet és az önkormányzati források jelentős elvonása ellenére zajlanak a tervezett útjavítások és útfejlesztések Kazincbarcikán.

Dolgoznak a hiba elhárításán

Dátum: 2020. jún 02. 16:48

A kazincbarcikai távhős lakások jelentős részét érinti az Irinyi János Református Oktatási Központ és az Egressy út 8. szám között, az Egressy út alatt húzódó 200 milliméter átmérőjű csővezeték lyukadása.

KolorTV élőben

Programajánló

Kolorfutás 2020

Kazincbarcika

ÚJ TERVEZETT IDŐPONT – Hadart Színház: Oscar

Egressy Béni Művelődési Központ - Kazincbarcika

ÚJ, TERVEZETT IDŐPONT - Hadart Színház: Oscar - 2. előadás

Egressy Béni Művelődési Központ - Kazincbarcika

ÚJ TERVEZETT IDŐPONT – Légy jó mindhalálig

Egressy Béni Művelődési Központ - Kazincbarcika

ÚJ TERVEZETT IDŐPONT – Légy jó mindhalálig - 2. előadás

Egressy Béni Művelődési Központ - Kazincbarcika

Legfrissebb galéria

Legfrissebb videók

Facebook

Szurkoljunk