Korona krónikák

Mit tegyek? Mi lesz most velem és a családommal? Mikor jön már az eredmény? A kérdések, amik először felmerülnek az emberekben, ha jelentkeznek a koronavírus-fertőzés első jelei. Hogyan vészelték át a betegséget és a karantént az érintettek? A koronakrónikákat saját élményeik alapján osztották meg velünk a betegségben érintett emberek. Ha Ön is szeretné megosztani gondolatait, akkor küldje el saját történetét a kolorhet@gmail.com e-mail-címre!

Béla (44)

Esetem a Covid-19-cel

A történetet nem is magammal kezdem, hanem a barátnőmmel, hiszen nála jelentkeztek az első tünetek.  A napokat időrendben, írom ahogy az események történtek:

Október 17. szombat A barátnőm éjszaka arra ébredt, hogy nagyon magas a láza (39), lázcsillapítót vett be. Ekkor más sejtettük, hogy gond lesz, hisz a kollégái egész nap jelezték a különböző tünetek. Én tünetmentes voltam.

Október 18. vasárnap A láz maradt, jelentkezett a levertség és az izomfájdalom. Valamint egy afta szerű seb jelent meg belül a szájában. Ekkor már biztosra vettük, hogy megfertőződött mert az egyik kollégája tesztje pozitív lett. Ezen a napon se vettem észre semmit magamon.

Október 19. hétfő Minimális változás az állapotában, láz még van, de már jobban érzi magát. Felhívta a háziorvosát. Tesztet nem kértek neki, pedig jelezte, hogy igazoltan pozitív kontakja van és tünetei.  Én továbbra se tapasztalok magamon semmit.

Október 20. kedd A barátnőm sokkal jobban van. Láza elmúlt és vele együtt az afta is visszahúzódott. Este hét óra körül éreztem először, hogy valami nem stimmel. Nagyon erős fejfájás tört rám és éreztem, hogy megy fel a lázam 39. Lázcsillapítót vettem be, így 38,5 -re le tudtam szorítani.

Október 21. szerda Már csak én vagyok beteg. Párom teljesen jól érzi magát, láza nincs. Nálam a láz megmaradt, lényegében 4 óránként egy -egy lázcsillapítóval 38,5 -en tudom tartani. Egyeztettem a háziorvossal: - kikérdezett, de mivel nem fulladtam és nem köhögtem, azt tanácsolta várjunk egy hetet és hétfőn hívjam újra. Nekem is afta jelentkezett a számban. Ezen a napon kezdődtek az éjszakai tünetek. Hajnal fél kettőkor arra ébredtem, hogy vizesre izzadtam az trikómat, a takarót az ágyat és nagyon fázok.

Okróber 22. – október 29. Ebben az 7 napban szinte az összes ismert tünetet produkáltam. Folyamatos láz 39-38,5. Két napig nagyon furcsa szag az orromban és íz a számban, de a szaglásom nem vesztettem el. Egyik nap hasmenésre utaló jelek, de nem vészes, másnap minden rendben ezen a téren, majd harmadnap újra. Furcsa fájdalom jelentkezett a lábujjaimban. A zsibbadás és a görcs egy fura keveréke, ami a mai napig megmaradt. Minden éjszaka fél 2 és 2 között kezdődött az izzadás  reggel 6-ig 4-5 alkalommal kellett átöltözni. A fejfájást szemfájdalom egészítette ki.

Október 26-án felhívtam a háziorvost. Megkérte a tesztet. 27-én jelezte a mentőszolgálat, hogy 29-én jönnek tesztelni kb. 13.00-kor, de lehet picit csúsznak. Október 29-e volt a legrosszabb nap!  A reggel ugyanúgy kezdődött mint a többi nap, egy picit lejjebb ment a láz (38), megreggeliztem és vártam a mentőt, hiszen előtte 3-4 órával már se inni se enni. És vártam. Eljött a 13 óra. Tudtam, hogy nem lesznek pontosak. Viszont eltelt az egész délután és nem érkezett a mentő. Ekkor már nagyon rosszul voltam. Lázam 39 és a szokásos fejfájás, nem ettem nem ittam délelőtt 10 órától. Remegtem. Fél kilenckor megcsörrent a telefon. Itt áll a mentő a ház előtt. A mintavétel gyorsan lezajlott. Egy picivel tovább tekergették a pálcát az orromban és a torkomban, mint ami még kellemes, de ki lehetett bírni. Mikor végzett a mentős megkérdezte, hogy nekem mikorra jelezték, hogy érkeznek. Mondtam hogy 13 óra. A válasz meglepő volt:-akkor lehet felcserélték a sorrendet, mert nekik mára már csak 2 címük van és végeztek….

Október 30. péntek Már csak 37,5! Végre az afta is enyhült! Sokkal jobban érzem magam, viszont a mellkasomban valami furcsa. Kapar a torkom és mintha ülne rajtam valaki. Ez már a nehézlégzés? Nem tudtam eldönteni. A véroxigén szintem 93 és 97 % között mozog. Nem jó, de nem is tragikus.

November 2. Ezen a napon kaptam meg az eredményt. Pozitív! Köhögésre váltott a torokkaparás. Ha nagyobb levegőt vettem, köhögési roham kapott el. Próbáltam normálisan lélegezni. A kávé szagát - amit az előző napokban sem kívántam (előtte pedig napi 3-4-et fogyasztottam)- taszítónak kellemetlennek éreztem.

Innentől a napok ugyanúgy teltek, legtöbbet ültem és rövid sétákat tettem a lakásban. Nagyon legyengültem. A köhögés 3 napig egyre gyakoribb lett, majd fokozatosan csökkent, de a mai napig megmaradt, ahogy az esti görcs a lábújjakban.

Kissné Lipusz Ágnes

– Feri, a férjem kórházban volt itt Barcikán. Az osztályon sok covidos volt, ezért kérte, hogy  csináljanak tesztet, de a főorvosnő azt mondta, nincs rá kapacitás. A mellette fekvő beteg covidos volt, akit közben elvittek más osztályra és másnap meghalt. Többen kérték, hogy hazajöhessenek. Így október 22-én délután hazaengedték. Október 25-én már rosszul voltam, nagyon gyenge lettem, szédültem, fájt minden csontom, a hús a lábamon. Másnap még próbáltam dolgozni, de nem ment. Szerdán hívtam a háziorvost, ő mondta hívja a Covid-mentőt tesztet csináltatni. Csütörtökön este 6-kor hívtak, hogy pénteken 9-től nem ehetünk, ihatunk; fogmosás, dohányzás, ilyesmi kerülendő (bár nem cigizünk, de nem is lehet). Azt mondták, fél 12 és 12 között jönnek, bár kis csúszás lehet. Így tettünk, Feri a déli gyógyszert nem tudta bevenni, és mivel cukros, leesett a cukra és nem tudtuk, mit tehetnénk. Este 6-kor jöttek, kérték menjünk le, de Feri nem tudott, így feljöttek szkafanderben. Nagyon udvarias, kedves volt a mentős, aki Aggtelekről jött. Az orrból nekem sokkal elviselhetőbb volt a mintavétel, a garatnál öklendeztem, de nem vészes. Az eredmény kedden jött meg, pozitív lett mind a kettőnknek. Az orvos jelentette a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Edelényi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztály közegészségügyi felügyelőjének. Onnan felhivtak, kikérdeztek és e-mailben kiküldték: enyhe tüneteim vannak. Nem kívánom nekik EZT az ENYHE tünetet! Amint írtam, az első, második nap gyengeség, fáradékonyság, szédülés, émelygés, majd nagyon fájt a hátam. Ezt én tüdőgyulladásnak gondoltam, nem tudtam feküdni, nagyon fulladtam, nem jött át a levegő a mellkasomnál. Elkezdtem nagyon köhögni. Lázam másfél hétig volt, nem tudtuk lehúzni. Szaglásom nem volt, először minden nagyon sós volt, majd semmi ízt nem éreztem, csak keserűséget a torkomban. Ülve aludtam vagy másfél hétig. Mikor pozitív lett a teszt, akkor küldött a felhőbe a háziorvos tüdőgyulladásra 6 szemes antibiotikumot – ami 3 napra elég –, és fulladásra, köhögésre gyógyszert. Amíg az antibiotikum tartott, jobban éreztem magam. Közben mindent kihánytam és a hasam is ment. Volt olyan, hogy nem tudtam eldönteni hirtelen, hogyan használjam a wc-t.

A háziorvos – nem tudom mikor – kért egy második tesztet. Csak vasárnap este 8-kor hívtak, hogy hétfőn lesz a teszt. Azt nem mondtak hánykor, csak majd hívnak. Vártuk hétfőn, de nem telefonáltak. Majd este 6-kor hívott a mentős, hogy már itt van a ház előtt. Épp jókor, akkor ebédeltünk – vagyis már vacsoraztunk volna –, az asztalnál ültünk. Ez volt hétfőn és még pénteken nem volt eredmény, hétfőre érkezett meg. Ez a mintavétel is ugyanolyan érzés volt, mint az előző. Ez a mentős is nagyon rendes, kedves volt. Közben kaptam másik antibiotikumot és kanalas köhögéscsillapítót. Amint bevettem, kis idő múlva éreztem, könnyebb a tüdőm. Örültem! Este nagyon fájt a fejem, DE nem volt lázam, de már ennek is örültem. Éjszaka ismét nagyon hánytam. Visszajött a szédülés, émelygés, gyengeség. Két napig szedtem a gyógyszert, hánytam, majd abbahagytam, mert ez a tünet mindkét orvosság mellékhatása, így már hétvégén hújra hőemelkedésem volt. Közben a hatóság – mi alapján nem tudom, de feloldotta a karantént – , majd másnap a rendőrség is jelezte, hogy applikációs, telefonos ellenőrzésemet is leállítják. Ferit sehogy sem ellenőrizték. Ő ápolt, holott ő is rosszul volt, nagyon gyenge, az ízületei nagyon fájnak. Két vevőnktől kaptunk sok segítséget, akik gyógyszertárba, boltból vásároltak nekünk, de sok egyéb segítő ajánlat is érkezett. Hihetetlenérzés volt, hogy még főztek volna is nekünk! Ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget, és mindenki vigyázzon magára, és vigyázzunk egymásra!

Már covid negatív gyors teszttel is rendelkezem ez a jó hír! DE sajnos ennyi a jó hír! Továbbra sem vagyok jól. Elkezdődtek a vizsgálatok, amik szövődményeket mutatnak. Vírusos zölddió nagyságú tüdőgyulladást mutat még mindíg.

Rózsa (54)

– Nem csináltattam tesztet, féltve a környezetem a karanténtól, de az orvos szerint is COVID-19 fertőzött voltam. Fulladtam, ebből adódóan köhögtem, hányásig. Nagyon gyenge voltam kb. 5 napig. A fulladás, köhögés 2 hétig tartott. Diafilint, antibiotikumot és persze köhögéscsillapítót szedtem 5 napig. Három hétig voltam itthon. Nem féltem, de először kezdtem utána olvasni a vírusnak. Féltettem a lányomat és az unokámat nagyon, de szerencsére pár nap köhögéssel megúszta az kicsi.

Scserbin János

Túléltem…

Az ember megérzi, mikor NAGY BAJ VAN….

Enyhén, néha köhögtem…. máskor is előfordult, sőt, viszonylag gyakori nálam.

Érzékeny a torkom, csaphideg vizet nem tudok inni, mert garantált a torokgyulladás az eredménye. Szóval néha, beszéd közben köhintettem. Egy-egy megfázás, torokgyulladás után előfordul, hogy hetekig vagy akár hónapokig ez marad vissza nálam. Nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.

Aztán azon a bizonyos vasárnapi napon este (okt. 18.), hirtelen jött minden. Készülődtem lepihenni és hirtelen, követhetően fentről mellkastól lefelé elindult egy irtózatosan erős hőhullám végig a testemen. Mint mikor felkapcsolod a villanykapcsolót, vagy bekapcsol benned egy erős hősugárzó. Pár percig forróság, majd szinte egyik pillanatról a másikra erős hidegrázás lett rajtam úrrá. Éreztem, hogy BAJ VAN. Ilyet eddig még sosem tapasztaltam. Alapvetően ritkán kapok el influenzát, téli, tavaszi járványokat. Arra pedig szó szerint nem emlékszem, mikor volt utoljára lázam vagy hőemelkedésem. Nagyon ritka. Ha hőemelkedésem van, az már nálam komolyabb gondot jelez.

Most volt, 37,8 fok. „Valamit elkaptam… remélem nem AZ….” – gondoltam magamban. Elkezdett az összes izületem fájni. Ittam a sok folyadékot, bebugyoláltam magam, hátha kiizzadom. „… csak influenza legyen!”. Aztán minden tünet 2-3 óra leforgása alatt elmúlt. „Hurrá!”

Másnap estig semmi jele nem volt, hogy beteg lennék. Az eddig „megszokott” enyhe, néha előforduló köhintés kivételével. Estére ismét hőemelkedésem lett, valamint gyakrabb lett a köhögési inger.

Harmadnap már kora délután jött a hőemelkedés, aztán minden nap kicsivel korábban. Egyeztettem a körzeti orvosommal, azt javasolta, várjunk még kb. 3 napot és akkorra valószínűleg kiderül, hogy mi a probléma. „Jó, de utána október 23 -a péntek jön, ünnepnap. Utána senkit nem fogok elérni, ha gond van.” – töprengtem el.

Negyedik napon jelentkezett a tipikus tünet: a szaglás és az ízlelés elvesztése.

Ötödik napon (okt. 22, csütörtök) hívtam az orvost. Elsoroltam, mik a tünetek. Furcsa, de kínzó köhögésem még nem volt, kivéve éjszaka, hanyatt fekve. Akkor viszont sűrűn. Doki mondta, hogy jó, akkor megkéri nekem a Covid-tesztet, majd várjam a mentőt, azok fognak kijönni levenni a mintát.

Pénteken este meg is érkeztek. Lementem, beültem, levették a mintát. A hőemelkedés minden nappal egyre korábban jelentkezett. Lázcsillapító, sok folyadék, vitaminok, gyümölcsök – igyekeztem odafigyelni, próbáltam menteni a menthetőt. „Ha AZ is, még tűrhető.” – gondoltam.

Szombaton, majd vasárnap egyre rosszabb lett a közérzetem. Vasárnap már leginkább csak feküdtem és pihentem. Születésnapom volt. Pokolba kívántam. Semminek nem éreztem az ízét, gyenge voltam, szagokat sem éreztem. Nővérem pedig igazán kitett magáért, finomakat főzött, sütött nekem. Nekem pedig étvágyam sem volt.

Hétfő, 9. nap. Reggel megjött az eredmény az ügyfélkapumra. POZITÍV. „Jajj,  atyám!”
Később kimentem a konyhába és ha nem kapaszkodok meg, összerogyok mint egy rongy. Szédülés, remegés, mérhetetlen gyengeség és légszomj. Mint mikor hanyatt fekszel és rád ül 3-4 ember. Feszített a mellkasom és nehezen vettem a levegőt. Szóltam nővéremnek, hogy nagy a baj, nagyon rosszul vagyok. Szólok az orvosnak, hogy kérje meg a mentőt.

Azt éreztem, hogy ezt már lehet, hogy nem élem túl. Nagyon rosszul voltam. Amilyen gyorsan tudtuk, összepakoltuk a szükséges dolgokat, elmagyaráztam a nővéremnek mindent – gyakorlatilag elbúcsúztam tőle – és hívtam a dokit.

Délután 3 óra körül megérkezett a mentő, már nagyon gyenge voltam lemenni is a negyedik emeletről. A mentőben 92% szaturációt (vér-oxigén szint) mértek, rögtön kaptam egy maszkot és oxigént. Megkönnyebbültem. Végre jó kezekben vagyok. Kaptam levegőt végre.

Kollégáim nagyon kitettek magukért, 20 perc leforgása alatt bekapcsoltatták a céges telefonomra a mobilnetet. Anélkül nem is tudom, mi lett volna, amíg a kórházban vagyok.

Miskolc, Semmelweis kórház, tüdőgyógyászat – ott volt a fogadó állomás, minden mentő oda futott be. SOK mentő…. , előttünk legalább 5 mentő várt a saját beszállított betegével és csak jöttek… jöttek…. 1 óra várakozás után végre bekerültem, megvizsgáltak, tüzetesen kikérdeztek. Vérvételek, tüdőröntgen, sőt, már gyógyszereket is kaptam.
Aztán kezembe nyomták a leleteket és közölték, hogy átkerülök az Infektológiára további kezelésre. Ez volt fél 5 -kor. Utána kint ültem a folyosón 4 órán át és semmi. Megkérdeztem, hogy átkerülök-e, mert már régen itt ülök kint?  – Sajnos, nincs gépkocsi, ami átszállítaná, még várni kell.

Este 10 óra körül aztán megjelent egy beteghordó úriember, kerekesszéket tolva maga előtt, hogy ő fog átvinni, mert nincs betegszállító autó. 200-250 méter, végig körbe az infektológia épületszárnyait körbevevő teraszon – mert csak ott lehet megközelíteni a betegszobákat. Nem irigyeltem az úriembert, az biztos. Mire megérkeztünk, jobban kapkodott levegő után, mint én. Végre lepihenhettem. C1 -es szoba. Egyedül voltam, amit furcsálltam is. Mindenhol azt olvasta, hallotta az ember, hogy a Covid-kórházak kezdenek betelni.
Egyedüli negatívum az egész kórházi tartózkodásom alatt ez a nap volt, és az a tény, hogy körülbelül éjjel fél 1 lehetett, mire tudtak nekem végre keríteni egy párnát, mert azt nem kaptam.

Az első két teljes nap volt a legrosszabb. A szaturációm folyamatosan esett le, felülni, mosdóba kimenni is nagyon megerőltető volt, annyira le voltam gyengülve. Pedig a mosdó is a szobában volt. A betegágy kritikán aluli volt, dehát nem ötcsillagos szállodába jöttem. Étvágyam nem volt, csak tologattam ide-oda az ételt. A folyadékot viszont ittam, arra figyeltem nagyon és szorgalmasan szedtem a vitaminjaimat. Rengeteg folyadékot ittam. Egy hét alatt megittam két göngyöleg 2 literes ásványvizet. Az napi átlagban több, mint 3 liiter folyadék.
Szerdára leesett a szaturációm 81 %-ra. Épphogy elkerültem, hogy az intenzívre átvigyenek, ezt mondta is a kezelőorvos.
Szerencsére a vénásan folyamatosan, naponta kétszer adott antibiotikumos, szteroidos turmix, a gyógyszerek, a Favipiravir és a folyamatosan kapott oxigén megmentett és lassan, de biztosan megindult a felépülésem. A fertőzés a tüdőm legalább 50% -át érintette, ez kiderült az időközben elvégzett CT-vizsgálat eredményéből.
Kedden kaptam két szobatársat. Egy mentős úriembert, valamit egy autószerelő, 34 éves fiatalembert (egy napon engedtek haza mindkettőnket). Mindketten elmondták, hogy életükben még nem voltak olyan rosszul, mint mikor bekerültek és nem is gondolták volna, hogy ez a vírus ennyire durva tüneteket okoz.

A mentős úriembert pár nap múlva hazaengedték, gyengén, de tünetmentesen. Pozitív tesztje volt elbocsájtáskor, de egyedül élt, otthon tudott lábadozni. Még aznap hoztak a helyére egy 67 éves férfit, Károly bácsit. Kőműves, erős ember, elmondása szerint behozatala előtti napon még homlokzatot vakolt. Sajnos, Károly bátyánk állapota 2 nap alatt sokat romlott, a szaturációja leesett 75% -ra, ezért átvitték az intenzív osztályra. Remélem, azóta felépült, és már Ő is otthon van szerettei és unokái körében.

Lassan, de stabilan javult a szaturációm, 8 nap eltelte után már 97..98% -os értékeket mértek. Egyre kevesebb oxigén kellett, az is már inkább csak éjszakánként. Egy hét után elkezdtem újra érezni az ízeket és az illatokat, szinte egy csapásra. Az éjszakák voltak a legrosszabbak. Feszítő mellkas, fájdalom, halálfélelem. Kevés alvással is ki lehet bírni, tanúsíthatom. De hálát adok Istennek, amiért elkerültem a legrosszabb forgatókönyvet.

Az első tünetek (okt. 18) jelentkezése után három héttel, két hét kórházi kezelés után végre november 9 -én hazajöhettem. Pozitív teszttel, gyógyultan távozhattam. Doki elmondása alapján 3 hét után pozitív teszt esetén sem fertőz a covidos beteg. Ezt megerősítette a hazaérkezésem után felhívott körzeti orvosom és az ANTSZ is. Karanténra nincs szükség. A biztonság kedvéért marad a Home Office (szerencsére a munkámhoz gyakorlatilag csak egy számítógépre és egy internethozzáférésre van szükségem), és a sok ki nem vett szabadságom. Lassú felépülés vár rám. Nagyon legyengültem ez alatt a három hét alatt. Erősebb terhelésre légszomj, gyengeség a válasz. De napról napra kicsit könnyebb. Folytatni kell, az élet nem áll meg. A rossznak van egy jó hozadéka, bár nem ilyen áron szerettem volna, ha bekövetkezik. Derékszíj és nadrág méretet saccolva, nagyjából 10 kg többletsúlytól szabadultam meg ez alatt a közel két hét kórházi tartózkodás alatt. Volt miből.  Most ennyivel könnyebb szerencsére.

Nagyon sokat jelentett a barátok, családtagok, ismerősök érdeklődése, aggódása, bíztatása, segítőkészsége és segítsége, ezt nem tudom eleget hangsúlyozni és megköszönni.
Nem szeretem az üzenetküldő alkalmazásokat, de most nagyon jó szolgálatot tettek – és velük együtt természetesen az „okos” telefonom.

Az ápolók lelkiismeretesek, igyekeznek mindent megtenni, ami tőlük telik. Tényleg minden elismerés az övék. A frontvonalban harcolnak nap, mint nap. Tisztelet, becsület illeti őket.
12 órás, több napos műszakok, majd pihenő – mindezt szkafanderben, maszkban. Emberfeletti erőfeszítések nap, mint nap. Átvezényelt, folyton cserélődő segítőkkel kiegészítve minden nap igyekeznek a maximumot kihozni magukból, életeket menteni. Hozzánk szerettek bejönni. Nem nyavalyogtunk, nem panaszkodtunk. Csak akkor hívtuk őket, ha tényleg probléma volt. Nálunk még humorra is volt kedvük, idejük. Emberek, akik minden nap az életüket, egészségüket kockáztatják másokért, mások életben maradásáért.
Az orvosok korrektek, lelkiismeretesek voltak. Azt nem tudjuk, hogy milyen okból, de a kórházban eltöltött két hét alatt 4 orvos kezelt minket. Sorra cserélődtek. Az első hölgy pár nap után kezdett köhécselni, valószínűleg Ő is elkapta a vírust. Utána még jött 3 másik orvos. Mindegyikük lelkiismeretes, korrekt orvosnak tűnt számunkra, nem panaszkodhattunk. Naprakészen ismerték az állapotunkat, szóval ismét csak azt kell mondanom, szerencsére jó kezekbe kerültünk.

Sajnos, sokan vannak, akik könnyelműen veszik a szabályokat, vírustagadók. Annyit üzenek számukra, hogy nem tudhatják, mennyire készíti ki őket a vírus, ha esetleg elkapják. Senki nem tudhatja előre. Van, aki szinte tünetmentes, van, aki 1-2 óra alatt intenzívre kerül, pedig saját lábán megy be a kórházba.

Vigyázzunk magunkra és egymásra! Ez a minimum, emberi kötelességünk. Nem csak magunkért tartozunk felelősséggel, hanem embertársainkért, családtagjainkért is! Mindenki mérlegelje ezt, amikor csak az állára húzza a maszkot, vagy pl. az orrát kihagyja és csak a száját takarja el vele.

István (58 éves)

– A BorsodChemben dolgozok 4/4-es műszakban. Október 27-én éjszakás műszak volt, nem éreztem semmi tünetet magamon, pedig volt már igazolt beteg a műszakomban. Hétfőn kettő, szerdán egy kolléga maradt otthon, mert nem érezték jól magukat, tőlem még hétfőn a munkahelyen vettek mintát, ami negatív lett. Szerdán, amikor kezdődött a szabadnap, elöntött a forróság, így megmértem a lázam. Harmincnyolc fok felett volt és csak lázcsillapítóval ment lejjebb, ezért másnap hívtam a háziorvosomat. A lázon kívül nem volt semmi komolyabb bajom, izomfájdalmat nem éreztem, a szaglásom és az ízérzékelésem is megmaradt. A háziorvosom megkérte számomra a tesztet. November 3-án reggel nyolc körül csörgött a telefonom, hogy jönnek, ne egyek és igyak semmit, mert 10-11 óra körül érkeznek tesztelni. Háromnegyed egykor szintén csörgött a telefon, hogy fáradjak ki a kapunkon kívülre. Ott vettek mintát a garatomból és mindkét orrüregemből. Nem tartott sokáig a mintavétel, kb. 5 percig. A garatból vett mintavétel tűrhető volt, de az orrból nagyon kellemetlen érzés, csorgott is a könnyem. Azt mondta a szakember, hogy figyeljem az ügyfélkapunk keresztül az eredményt, talán már holnap fent is lesz. Nem volt fent másnap, sőt azon a héten sem, csak november 9-én, hétfőn reggelre derült ki, hogy pozitív lett. A házorvos által javasolt tíznapos karanténom le is járt, ezért másnap azt mondta a doktor, hogy a lakásból már kimehetek. Kedden hívtak az ÁNTSZ-től, hogy jönni fognak ellenőrizni, hogy betartom-e a karantént. A feleségem, akin nem végeztek tesztet, péntekig maradt velem otthon, hétfőn mindketten mehetünk a munkahelyünkre. Nekem ott majd, ha leadtam a táppénzes papírokat, megmondják mi a teendőm. Első körben nagyon megijedtünk, hiszen eddig az idősebbekről hallottuk, hogy milyen súlyosan érintheti őket a vírus, de egyre több fiatalabb beteg kerül kórházba, lélegeztetőgépre vagy hal meg. Szerencsés vagyok, hogy nálunk ilyen enyhe formában zajlott le az egész.