Kazincbarcikai ultrafutó a 48 órás magyar bajnokságon
Idén először vett részt a Balatonfüredi Atlétika Club szervezésében zajlott Ultrafutó Magyar Bajnokságon a kazincbarcikai Gyöngyösi Róbert. A versenyt a Balatonfüredi Ultrafutó Fesztivál keretén belül rendezték meg októberben.
– Mit érdemes tudni a balatonfüredi ultrafutó versenyről?
– Itt minden futó kedvére választhatott a lefutni kívánt távból, én a legnagyobb kihívást a 48 órás versenyben láttam, nem is kellett sokat gondolkoztam rajta ott leszek-e, természetes ötletnek tűnt. Látván a rajtlistát, nagyon erős mezőnynek ígérkezett, egy ilyen versenyen részt venni már önmagában is büszkeség! Örömmel tölt el, hogy a Magyar Futósport Egyesület (MFSE) színeiben indulhattam, valamint hogy egyre több barátom van az ultrafutók táborában! A versenyre 12 országból érkeztek nevezők. A pálya egy 2348 méteres hitelesített terület volt, nagyrészt aszfalt, kevés térkővel. Egyáltalán nem szoktam ilyen rövid körpályán futni, itt szembesültem először ennek nehézségeivel hosszú távon.
– Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?
– A verseny első 80 kilométere pénteken könnyen indult, de a kanyarok és az aszfalt hamarabb megviselte a lábaim, mint számítottam volna rá, viszont mivel folyamatosan találkoztam futókkal és szurkolókkal a frissítőponton, minden nehézséget elfeledtetett. Az éjszaka viszonylag hideg és szeles volt, nehéz volt megtalálni az ideális öltözetet, mivel a túl meleg sem volt jó a futáshoz. Napközben teljesen ideális futó idő volt számomra, napsütéssel. A második napra a terv szerint a kísérőm Vonyigás Rita is megérkezett, akinek fontos szerepe volt a frissítésben a versenyközpontban, őt bíztam meg, rugdosson ki a sátorból, ha túlságosan elhagynám magam! Az energiám kisebb pihenőkkel próbáltam beosztani, de a második éjszakára éreztem már, hogy túlságosan fájnak a lábaim ahhoz, hogy normális tempót futhassak, már nekiindulni is nehézkes volt, így beiktattam egy hosszabb pihenőt. Vasárnap reggelre, mintha teljesen regenerálódtam volna, viszonylag könnyedén futottam le az utolsó 50 kilométerem.
– Milyen gondolatok születnek a futó fejében egy ilyen hosszú versenyen?
– A monoton körözés ellenére sem tűnt unalmasnak a futás, végig jókedvű voltam, de már az elején elgondolkoztam, hogyan keveredtem már megint ilyen őrült futók közé. Csodálva tűnődtem azon, mennyi akarat van bennük, és azon gondolkoztam, honnan lehet ennyi energiájuk.
– Milyen tapasztalatokkal tért haza a bajnokságról?
– A szervezés és a frissítés nagyszerű, mindenre kiterjedő volt, hálás köszönetem Baranyai Máténak és csapatának a Balatonfüredi Atlétikai Clubnak a lelkes és kitartó munkájukért, újra rengeteg élménnyel gazdagodtam. A verseny végére 220,7 km-et gyűjtöttem, így a férfiak közötti 6. helyezést értem el. Mivel számomra a verseny eltért az eddig megszokottaktól, új tapasztalatokat és stratégiát gyűjtöttem a következő hasonló jellegű eseményre. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki szurkolt értem és bármilyen formában segítette a versenyem, nagyon hálás vagyok érte, hogy ennyi bíztatást kaptam! Szívből gratulálok minden versenyzőnek az elért eredményéhez!
– Mik az újabb kihívások?
– Az emberben egy ilyen megterhelés folyamán felmerül a gondolat, soha többé nem akar már futni, egy nap múlva pedig már türelmetlenül várja a következőt. Pár nap pihenés után elkezdek majd készülni a novemberi versenyre, a Fifty Church Ultra 166 km-es távjára, melyet szintén Balatonfüreden rendeznek meg.