Backyard hétvége Gyepükajánban
Gyöngyösi Róbert kazincbarcikai ultrafutó a hétvégén részt vett a Gyepükajánban megrendezett Backyard Ultra futóversenyen, melyen 32 óra futás után, 214 km-el a második helyezést érte el. Ezzel megerősítette a korábbi két versenyen elért kvalifikációs eredményét, az októberi csapat világbajnokságon.
A Backyard Ultra kategória azt jelenti, hogy a résztvevőknek 6,7 kilométert kell futnia óránként. Az nyer, aki a legtovább bírja. A tempó nem számít, az a lényeg, hogy a táv meglegyen legfeljebb egy óra alatt. Egy futó addig marad versenyben, amíg ezt teljesíti és rajthoz áll a következő, minden órában rajtoló futamban. Korábban Tihanyban voltak ilyen jellegű versenyek, melyen tavaly és idén is részt vett, szép eredménnyel. A magyar válogatott futói a három verseny legjobb eredményt elérői közül kerültek ki az októberi megmérettetésre.
– Róbert, hogyan értékeled a hétvégi versenyt?
– Életem egyik legszebb és egyben legnehezebb versenyének tekintem. A helyszín a festői szépségű Gyepükaján volt, Sümeg közelében. A fogadtatás a helyi lakosok és a polgármester asszony - Trejer Gabriella,aki szintén futó- részéről óriási élmény volt, mindent megtettek a verseny lebonyolítása érdekében, és az egész település szurkolt! A verseny július 29-én pénteken 18 órakor indult. Tudtam, hogy sok, tapasztalt ultrafutó indul, akikre én is csodálattal tekintek, nem lesz könnyű dolgom. Az első éjszaka kellemesen telt el, baráti beszélgetésekkel futás közben is. Szombat reggelre, több órás viharos eső érkezett, ami jelentősen megnehezítette a tovább haladást, szinte az összes ruhám elázott, a murvás talajon a pocsolyákat kerülgetve rendíthetetlenül mentünk tovább. Főként arra összpontosítottam, hogy az átázott cipőm ne okozzon sérülést. A körök idejére gondosan figyeltem, és már a beérkezések előtt megterveztem magamban, mivel kell töltenem az újabb indulásig rendelkezésre álló néhány perc pihenőm,mely egy gyors átöltözésre, evésre-ivásra volt elég. Délutánra újra forró napsütés érkezett, megszáradtak elázott ruháim, melyet kiteregettem a versenyközpontban, az ott felállított sátram mellett. A következő éjszakát így viszonylag jó körülmények között folytattam. A tervem a kvalifikációs eredmény volt, melyet a verseny előtt 40 órára becsültem,dobogós helyezésre nem vágytam. Az idő múlásával lassan fogytak a pályán maradó emberek, én csak ámultam a versenyzők kitartásán. Amikor már csak négyen maradtunk a pályán, még mindig az az érzés volt bennem, hogy ennek másnap sem lesz vége, töretlenül küzdöttek. Eljött az idő hogy ketten maradtunk Keller Sándorral a pályán. Szerintem mindketten bírtunk volna még 10 órát futni, hisz 15 perces körelőnyökkel, viccelődve érkeztünk be, de úgy éreztem, elértem a célom, a 32. kör után odamentem és gratuláltam neki: ,,Isten hozott a Backyard magyar csapatában!" Sándor még kiment a 33. körére, én megvártam, és ünnepélyesen átvettük a díjakat. Nehéz volt feldolgozni, hogy idáig eljutottam, óriási eredmény ez nekem! Mindvégig egy futóban sem láttam ellenfelet, egymást segítettünk, bíztattuk, szurkoltunk egymásnak, szívből gratulálok minden résztvevőnek az eredményéhez, hatalmas küzdelem volt! Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik a helyszínen vagy otthonról szurkoltak, valamint segítettek a verseny lebonyolításában, valamint Hornyánszki Christiane-nak, aki kitartóan végig segített a frissítésben!
– Hogy áll ez a verseny kategória nemzetközi szinten?
– A Backyard Ultra kategória nagyon szuperül fejlődik, a magyarok az élvonalban vannak, így az első 5 esélyes csapat között vagyunk! A versenyhez nem csak futással, hanem szponzorok felkeresésével is szeretném magam hozzá tenni, a magyar csapat számára az októberi megmérettetésre. Még egy nap sem telt el, de már folytattam az edzést, nem tartom jónak a hirtelen pihenőt, fokozatot tartok, mint a hosszú távú felkészülésben is.
– Mik a terveid a következő időszakban?
– Egyelőre egy nagy versenyre összpontosítok, de több versenyen részt fogok venni, főként baráti meghívásokra. A hazai Backyard Ultra válogatott vezetőjével Baranyai Mátéval beszélgetve felmerült ötletként, hogy Kazincbarcikára is el lehetne hozni egy ilyen különleges, egyedi megmérettetést, melyet megemlítettem Kazincbarcika polgármesterének Szitka Péternek, az ötletet örömmel fogadta és nyitottak rá, a részleteket még leegyeztetjük. Biztos vagyok benne, hogy Kazincbarcika futóközössége is büszke lenne egy ilyen eseményre!
