Évtizedeken át a generációk szolgálatában

Kazincbarcika első védőnője, aki városunk anyáiért, csecsemőiért, gyermekeiért, a családok egészségéért dolgozott szüntelen – idén februárban, 92 évesen hajtotta örök nyugalomra fejét.

Minden bizonnyal sok édesanya és mára felnőtt gyermek emlékszik még most is szeretettel és tisztelettel Kazincbarcika legelső védőnőjére, Oláh Józsefné Erzsike nénire. Szavajárására, mosolyára, értékteremtő munkájára.
Mindenki Erzsike nénijéhez azonban már nem fordulhatunk tanácsért, megnyugtató, kedves szavakért… 92 évesen, néhány hónapja hagyott itt bennünket. Idézzük most fel életét, hivatását, tetteit – ezzel is tisztelegve áldozatos munkája és méltán tisztelt személye előtt.
Oláh Józsefné – mindenki Erzsike nénije – a Védőnőképző Iskola elvégzése után 1950-ben, még a városépítés előtt kérte Kazincbarcikára helyezését. Nagy lelkesedéssel fogott hivatása gyakorlásához. Ő alakította ki és rendezte be az első Tanácsadót. Házról-házra járt, így tudta feltérképezni a kismamák, csecsemők és gyermekek számát. Nem volt ez könnyű feladat ebben az időszakban. Az 50-es évek politikai hangulatából eredően, az emberek bizalmatlanok voltak. Nem szerették volna felfedni nevüket, hiszen féltek a kitelepítéstől, a börtönbüntetéstől…
Az akkor kb. 5000 főt számláló, szétszórt településen igazi kihívást jelentett a családok elérése. Erzsike néni kerékpárral, lóvasúttal, gyalog ment családlátogatásra. Útját szántóföldek, kukoricatáblák, mocsár, patak szegélyezték. Amikor 1954-ben Sajókazinc és Felsőbarcika várossá emelkedett Kazincbarcika néven, megkezdődött a lakóházak, közintézmények és a gyár építése. Egyre több védőnő érkezett a városba, a megkezdett munka segítésére, kiszélesítésére. Oláh Józsefné ekkor már vezető védőnőként folytatta feladatait. Céltudatos és empatikus volt, remek érzékkel teremtett kapcsolatot a társadalmi-, és civil szervezetekkel is - mindig a Védőnői Szolgálat és a gondozottak érdekeit szem előtt tartva. 1969-ben az Új Kórház átadása után a „régi” kórház földszintjén alakította ki és rendezte be - kollégái segítségével - a Terhes Tanácsadót és a védőnői irodákat.
Kiegyensúlyozott, mosolygós, következetes vezető volt. Az egészségügyben felnéztek rá; a gyermekorvosok, nőgyógyászok becsülték munkáját. A város tisztelte.
Példás családi életet élt, középiskolai tanár férjével és két fiával. 1982-ben - a családok és a város szolgálatában töltött annyi év után – Erzsike néni nyugdíjba vonult és később Szentendrére költözött, azonban mindig is vissza vágyott Kazincbarcikára. Férjét elveszítve sokáig ismét városunkban kereste új otthonát, a költözés azonban elmaradt.
Februárban ért végleg véget a szolgálat… Mindenki Erzsike nénije immár örök álmát alussza.
Kazincbarcika első védőnője kazincbarcikai földben nyugszik. Visszatért szeretett városába. Fejünket meghajtva tisztelettel, szeretettel búcsúzunk: valamennyi védőnő nevében, aki ezt a nehézségekkel teli, mégis gyönyörű hivatást választotta; az édesanyák, a gyermekek, a családok, a város nevében.

(Konyha Sándorné, nyugdíjas védőnő búcsúsorai alapján)