Kassától Borsiig – felvidéki élménybeszámoló a Pollack diákjaitól
A Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola 7. évfolyamos tanulói hetedik alkalommal vettek részt az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő segítségével megvalósuló Határtalanul! programban.
Május 9. és 12. között 45 tanuló és 4 tanár utazott a Felvidékre, hogy végigjárja a Rákóczi-túra útvonalát.
Az első napot Kassán kezdtük, ahol tisztelettel adóztunk Rákóczi Ferenc és bujdosótársai emléke előtt a Szent Erzsébet Székesegyház Rákóczi –kriptájában. Elsétáltunk a Rodostó-házhoz, ahol a kiállítás és az azt vezető magyar hölgy mindenkit lenyűgözött. Innen Tőketerebesre buszoztunk. Az Andrássy-kastély, a park és a park végében lévő mauzóleum mindenki tetszését elnyerte. A nap végén foglaltuk el szállásunkat Deregnyőn. A helyi lelkészházaspár volt a vendéglátónk. Minden reggel innen indultunk és ide értünk vissza vacsorára. Vacsora után felidéztük az aznap látottakat és elvégeztük a kapcsolódó feladatokat. A következő napot Homonnán kezdtük a kastélyban, ami Drugeth Zsigmond halála után Thököly Imre birtokába került. Útban Királyhelmec felé megálltunk a leleszi hídnál, amely egy gótikus kőhíd és műemlék.Királyhelmecen az első utunk a gimnáziumba vezetett. Ebben az intézményben nyolcosztályos képzésben vesznek részt magyar és szlovák gyerekek egyaránt. A minket kísérő magyar tanulók és tanárnőjük bemutatták az éppen folyó ballagási előkészületeket, az informatika szaktantermet a 3D-s nyomtatóval, a robotikához szükséges felszereléssel. Beszéltek az ott végzettek elhelyezkedési lehetőségeiről és az éppen folyó pályázatokról. Remekül éreztük magunkat. A Mailáth Múzeumban megcsodálhattuk Sissi királyné ruháit, amelyeket az eredeti alapján alkottak újra. Ezután a bélyi Sennyey - kastélyba látogattunk, ahol többek között a Petőfi Intézet kutatásairól is láthattunk kiállítást. A harmadik napot a Kövesdi várnál kezdtük. Ezután Zemplénbe utaztunk, ahol megtudhattuk, hogy régen mezőváros, Zemplén vármegye székhelye. Ma már egy kis falu, aminek a református templománál időztünk egy keveset. Dobóruszka katolikus templomában megkoszorúztuk Dobó István sírját. A szarkofág oldalai eredetiek, a teteje nem, hiszen az eredeti Eger várában található. Dobó István hamvait viszont a dobóruszkai szarkofágban helyezték el. Kirándulásunk legszívszorítóbb része következett. Ellátogattunk Nagyszelmencre, a kettészakított faluba. 40 évvel ezelőtt egy éjszaka felhúzták a falu közepére az ukrán határt és az ezzel elválasztott családok tagjai csak 20 évvel később találkozhattak újra. Elérkezett az utolsó nap. A Nagyráskán lévő állatsimogató, illetve a régi autók és motorok kiállítása és kipróbálása mindenkinek nagyon tetszett. Utazásunk végső állomása Borsi, ahol megtekintettük a Rákóczi várkastélyt, II. Rákóczi Ferenc születésének helyét, és élvezetes előadást hallgathattunk a családról. Itt köszöntünk el Lívia nénitől, aki a három és fél nap alatt nagy lelkesedéssel mutatta be az érdekességeket, mindig hangot adva annak, hogy a határ mindkét oldalán, néhány percre egymástól lakunk, és összeköt minket, hogy magyarok vagyunk.
A 7. a és a 7.b osztály diákjai, osztályfőnökei és kísérő tanárai
