Várjuk-e Őt, mint a Messiást?

Az igazi Legfelsőbb Bíróság elfogadta fellebbezésünket: jogorvoslást és egy amnesztiát hirdetett. A Messiás a Kegyelem hordozója.

Ő tényleg azért jött, hogy örömhírt hozzon a szegényeknek, s szabadulást hozott a raboknak: meghirdette az igazi kegyelem évét. Azzal, hogy maga elítéltként végezte, megszabadított bennünket a halálbüntetéstől. Sőt, ezt a kegyelmet megadva értelmet adott a szabadságunknak is. Mert a rabságból szabaduló ember rendszerint nem tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadságával. Az előtte álló sok-sok út közül szinte törvényszerűen a legrosszabbat választja. De a Messiás sokkal csodálatosabb, szabadságot is hoz nekünk. Szabaddá tett a szeretetre, hogy sérelmeinket elfeledve merjünk megbocsátani mi is adósainknak...
Ezt várjuk tehát, a Messiást, az igazi szeretetet. Így teljesül a szeretet ünnepe a krisztusi közösség ünneplésében. A bizánci szentek élményszerűen írnak arról, hogy „Krisztus mindenkor és mindenhol működésbe akarja hozni megtestesülése titkát”. Ahogyan az Istenszülő vajúdik a karácsonyt megelőző napokban, úgy kellene a mi közösségeinknek is vajúdnia, hogy most is e világra hozhassa az annyira várt Megváltót.
Mit tehetünk mi ennek érdekében?
Mindenekelőtt azon kell fáradoznunk, hogy legalább ebben a saját kis fészkünkben komolyan várjunk az Isten eljövetelére. Hogyha nekünk elsődleges fontosságú lesz a Messiás, akkor talán majd a közösség is jobban észreveszi ezt. A várakozás pedig legalább olyan intenzív munka, mint az aktív cselekvés. „Ahogy az őr várja a hajnalt, úgy várja Izrael az Urat” — hangzik vecsernyei zsoltárunkban. A strázsálónak a figyelmét a legkisebb nesz sem kerülheti el. Teste-lelke benső feszültségét csak a pirkadat, a hajnalhasadás oldhatja fel. Nekünk is akkor pirkad, akkor lesz igazi hajnalhasadás, hogyha életünkben már felragyog a kegyelem napja. Amikor majd Urunk felragyog előttünk, akkor már nem kábíthat tovább sziporkázó csillag vagy a sápadt holdfény. Ahogyan a napkelte után elfeledkezünk a többi világító égitestről, úgy életünkben is: Isten megjelenése után minden átértékelődhet. Ha Ő elsődlegesen fontos számunkra, utána minden másodlagos értéket háttérbe szorít a Nap megjelenése.

Fotó:Bartók Bence

Dr. Janka Gábor
görögkatolikus parókus