Jegyzet – Nem csak hétköznapi hősök – Kazincbarcikán is szól a taps

„Az igazi hős nem Superman vagy Batman a csoda ott él benned és bennem” – ismerős dallamok szűrődnek be az autóm résnyire lehúzott ablakán, miközben a heti egy bevásárlásom helyszínére igyekszem. Kedd este pontban 20:00 óra van, a Kazinczy tér irányába kanyarodom, sokfelé cikáznak a gondolataim:

Bevásárlás, következő napi home office teendők, cikkek-témák, újabb megbetegedések, ismét nőtt az elhunytak száma, hogy fog alakulni a következő néhány hét?

Visszatolatok a tér közepe felé, teljesen lehúzom az autóm ablakát, majd azonnal összeáll bennem a kép: Kazincbarcikán is szól a taps azokért, akik a frontvonalban küzdenek a járvány ellen. Orvosok, nővérek, a szociális és idősellátásban dolgozók, patikusok, vagy a postás hölgy. aki tegnap értesített küldeményt hozott, vagy a futár, akitől csomagot vettem át – maszkokat hozott éppen –, de ide tartoznak a buszsofőrök, a kereskedők, boltosok vagy a gyári munkás, aki nem teheti meg hogy otthon maradjon.

Európában, azon belül Olaszországban, Franciaországban és már Magyarországon is létezik egy mozgalom, ami a koronavírus-járvány megjelenésével, majd terjedésével indult útjára. A mottó: „Minél többen tapsolunk este 8 órakor, annál nagyobb az esély, hogy meghallják a köszönetünket azok, akiket illet!”
A kezdeményezésről már elég sokat hallottam és olvastam a közösségi oldalakon, ahol a terek, lépcsőházak, városrészek lakói arra buzdítják egymást, hogy tapssal köszönjék meg a különböző ágazatban dolgozóknak az erőfeszítéseiket. Több olyan posztot is felfedeztem az elmúlt napokban, ahol mindezt nagyon komolyan veszik és szervezik is.
A Kazinczy tér egyik lakója Oláh Enci posztjában vastapsra buzdítja az ott élőket és nem is gondoltam volna, hogy hirtelen én is részese leszek ennek az eseménynek.

„Egy anyuka a kezében szatyrokat cipel, mert 8 óra munka után hazamegy és vacsorát főz így nagy meccsen győz bár érmet nem kap, de ő is egy hős”

Deniz, a kazincbarcikai születésű rapper dala szól az említett tér közepéről, és az ablakokból, erkélyekből folyamatos ütemes taps hallatszik. Bevallom, az elmúlt napokban este 8-kor többször is kimentem az erkélyemre, gyermeki kíváncsisággal várva a tapsot, de a lakókörnyezetemben élők nem ennyire aktívak, így nem tudtam átélni mindezt, aminek a részese lettem.

Felismerem a téren Oláh Encit, akinek a posztjairól már tettem említést és szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy ezen a városrészen szinte mindig ilyen aktívak a lakók és mindenkit jó érzéssel tölt el a kezdeményezés. Az elmúlt időszakban több bejegyzésben is olvastam, hogy például a Babits út, a Nagy Lajos út, a Mikszáth út, vagy a Csokonai út lakói is minden este kiállnak az erkélyre, vagy az ablakokba és különböző zenei aláfestés mellett tapsolnak a hétköznapi hősöknek és hősökért.

„Csoda, hogy a mentős, tűzoltó, rendőr életeket ment és lemond a pénzről”

Az elmúlt időszakban különféle rendezvényeken – mint például a Kolorfesztivál, vagy a 65 éves Kazincbarcika szülinapi bulija, vagy éppen a Kennedy Shriver Emléknap – volt szerencsém többször is találkozni Denizzel, aki mindig készségesen állt a helyi tv kamerái, vagy a helyi újság mikrofonja elé, így arra gondoltam megírom neki, hogy éppen az egyik közkedvelt dala szólt a taps alatt.

Viccesen így kezdtem az üzenetemet:

• Tudtad, hogy Neked tapsoltak barcikán este? Majd komolyabbra fordítottam a szót és összefoglaltam röviden a lényeget. Kíváncsi voltam arra, hogyan érinti mindez az ismert rappert. Pár perc telt el és jött az üzenet.

• Több helyről hallottam már, hogy újra elővették ezt a dalt, hiszen a hétköznapi hősökről szól, akik a veszélyhelyzet miatt most jobban előtérbe kerültek a társadalmunkban, és rájövünk milyen fontos szerepük van. Gondolok itt nem csak az orvosokra, nővérekre, hanem a kamionsofőrökre vagy akár pénztárosokra is, akik a frontvonalban dolgoznak amíg mi otthon ülünk. A hétköznapokban focistákat, színészeket, zenészeket csodálunk, egy ilyen helyzet azonban rávilágít arra, hogy minden foglalkozás ugyanolyan értékes, fontos és csodálatra méltó tud lenni! – reflektál a történetre Deniz.

„Csoda, hogy egy orvos életeket ment meg”

Olaszország már hetek óta karanténban van, az ott élők, csak nagyon indokolt esetben hagyhatják el otthonaikat. A lakásaikba beszorult olaszoknál szinte mindennapos dolog, hogy erkélykoncertet tartanak, vagy zászlót lengetnek és közben tapsolnak. Hazánkban jelenleg vészhelyzet van, ezzel kapcsolatosan helyben is nagyon sok intézkedés tapasztalható. Az egyik legfontosabb, hogy a lehető legkevesebbet tartózkodjunk az utcákon, és ne érintkezzünk egymással. A Maradj Otthon!-akciónak köszönhetően, egyre többen tartják be a szabályokat, miközben a kórházakban a betegekért dolgoznak az orvosok, nővérek és mentősök, a boltok gyorsan megüresedő polcait fáradhatatlanul töltik fel a kereskedők, a buszsofőrök időben szállítják a gyári munkásokat és még sorolhatnám nagyon sokáig. Értük szólt a taps Kazincbarcikán, aminek, ha véletlenül is, de én is részese lehettem.

Szerző: Bodó József