A Csónakázó-tó krónikája

Nemcsak virágok nyílnak Kolorcityben, amikor eljön a tavasz. Kinyílik a városlakók kedve is a szabadba járni, és ilyenkor telik meg igazán a Csónakázó-tó világa. Körülnéztünk közkedvelt városi tavunk vize táján…

A kazincbarcikai Csónakázó-tó — becenevén Csó-tó — sokak kedvence a városban. Egy ilyen igazán kövér, csillogó tóvíz nélkül túl száraz egy település, pláne egy ennyire zöld példány, mint Kazincbarcika.

A kazincbarcikai Csó-tó nem ott fogad, ahol a csónakázó-tavak általában

A messziről jött emberek gyakori rácsodálkozási alapja a tóra arról szól, hogy mennyire közel esik a belvároshoz. Sokfelé várják csodaszép tavak a kirándulókat a várostáblákon túl, a településhatárban, vagy külvárosban/külfaluban, nálunk viszont csak egy laza pár perces, belvárosi séta köti össze a főutcával. 

A kazincbarcikai Csónakázó-tó eredettörténete

A Csónakázó-tó szellemi bölcsője egy 60-as évek végi ötlet volt, amely pihenőterületet álmodott a Tardona patak és a Várdomb környékére. Egy 1971-es tervben már konkrétan szerepelt egy csónakázó-tó kialakítása is. Első lépésként 1976-ra társadalmi munkában elkészült a Jubileumi “Jubi” park egy régi kukoricás helyén. A tényleges tavasítás 1977-ben kezdődött és 1981. május 31-én fejeződött be. A tavat eszményi gyermeknapi ajándékként adták egy szomszédos rönkvárral együtt.

A kazincbarcikai Csónakázó-tó példás városi összefogás eredménye, hiszen többek között gyárak vagy üzemek dolgozói, iskolák tanulói és tanárai közös munkájának köszönhető. Ezzel együtt ellenzői is voltak az új jövevénynek, mondván, hogy “minek a városba egy szúnyogszaporító”. Ebből is látszik, hogy a negatív hangok nemcsak ma, hanem talán mindig is velünk voltak.

A mai Csónakázó-tó szerepe a városban

Kazincbarcika mai lakóinak a Csó-tó léte már nem kérdés, hanem szeretett valóság: egy hely, ahova bármikor ki lehet menni sétálni, üldögélni, gondolkodni vagy lecsendesedni. Itt a tó felszínén kacsák, alatta halak élnek. Ide horgászok járnak, néha versenyeznek. Az is többször megesett, hogy pedagógusok gyerekcsoportokat vezettek a tópartra festeni vagy rajzolni. 

A tónak és környékének a legmeghatározóbb és leglátványosabb eleme a domború fémhíd, amely a városi szerelemlakat-lerakat is egyben. Megértjük!

A Csónakázó-tavunknak sem csak több évtizedes, hanem kortárs történetei is vannak. Korábbi Kolorfesztiválok résztvevői emlékezhetnek arra, hogy pár évig a Csónakázó-tó félszigete, ahova a híd vezet, szintén programhelyszínként szerepelt. A tó melletti Jubileumi park pedig ma is elválaszthatatlan színtere a Kolorfesztivál legnagyobb koncertjeinek.

Francia importművészet a tóban: a „Magyar kereszt”

A tóból kiemelkedő piros-fehér-zöld vasból készült kettőskereszt Gérard Chamayou neves francia művész alkotása, aki személyesen vett részt szobraival egy kazincbarcikai nemzetközi képzőművészeti szimpóziumon, és maga is hódolója lett a városnak. 

„A magyarok tiszteletére adta át a Magyar keresztet – tudtuk meg Somodi-Hornyák Szilárd (Távolodó) művésztől és művésztanártól, aki személyesen is jó viszonyt ápolt az azóta elhunyt alkotóval. – Azt pedig, hogy művét a Csónakázó-tó vizében állítsák fel, nemcsak jóváhagyta, hanem külön tetszett is neki.”

A kazincbarcikai Csónakázó-tó körül új időszámítás kezdődik

A tókörnyéki fejlesztések napjainkban sem álltak le. Az egykori rönkvár (favár) helyén többfunkciós, modern játszóterek várják a gyerekeket és mozgékony polgárainkat. Legújabb elkészült vívmány pedig a tavat megkerülő rekortán borítású futópálya, amely az egyéni testedzési lehetőségek mellett tömegsport-rendezvényekre és testnevelésórák tartására is alkalmas. A következő nagy környezetfejlesztési ugrás pedig a Csónakázó-tó határban épülő, az uszoda-, strand és wellnessfunkciókat egyesítő Vízi komplexum felépülése lesz majd.

Cikkünk megírásához a Barcikai Históriás forrásait is felhasználtuk.