Nemzetközi festőművész kiállítása nyílt meg Kazincbarcikán

Új tűzkeresztségen esett át október 9-én az „Emberben a művész, művészben az ember” kiállítássorozat a Mezey István Művészeti Központban. Gaffer Mehdi Hassan – vagyis epikusan magyar eredetű becenevén „MUHI” – iraki származású, Magyarországon tanult, Hollandiában élő festőművész hozta közénk hipnotikus képeit. Közben a művészeti projekthez hűen önmagát is kínálta megismerésre, beszélgetésre a megjelent közönségnek, fenomenálisan jól használt magyar nyelven. A megnyitó nemzetközi mivoltát erősítette a tárlatot játékával is avató világhírű iraki-magyar lantművész, Omar Bashir. A megnyitón jelentették be a szervezők, hogy támogatóként csatlakozott a programhoz a BorsodChem Zrt., a kultúra mecénásaként.

Mozgalmas nap volt a Mezeyben október 9. Grecsó Krisztián, József Attila-díjas író előadása után sokadalom gyűlt össze a lenti kiállítótérben, hogy egy Hollandiából érkező, több szempontból is rendkívüli iraki művészt és festményeit üdvözölje. Ilyen felütéssel kevesen számítanának arra, hogy a vendégalkotó magyar nyelven szólaljon meg és választékos kifejezésekkel magyarul is folytatassa beszédét. Muhi azonban a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult, sőt a bece- és művésznevét is Magyarországtól kapta. 

Szintén magyarul nyitotta meg a kiállítást a világszerte ismert lantművész, az iraki-magyar Omar Bashir, mielőtt szavaival átadták a porondot a közönség szavait elállító lantzenének. Már édesapja, Munir Bashir is lantművész volt, aki az idős Kodály Zoltántól is tanult, sőt akinek a nevéhez külön hangszer, a Bashir-lant kötődik. Fia is ezzel az eszközzel játszott Muhi kiállításának megnyitóján. 

Magyarországi iraki találkozó évtizedek elteltével

Regényes újratalálkozásnak lehettek tanúi a kiállításra korán érkezők. Bandzsók István, az „Emberben a művész, művészben az ember” programgazdája rákérdezett, hogy Omar Bashir emlékszik-e arra, hogy zsenge ifjúként Muhi egyetemista kori kiállításán is zenélt édesapjának kíséretében. „Én emlékszem” – vágta rá oldalról a lantművész édesanyja. Omar Bashir és Gaffer Mehdi Hassan évtizedek elteltével Kazincbarcikán találkozhatott újra, de az aktuális koreográfia nem változott, most újra kiállító és kiállítászenész lehettek ők egy teremben.

„Szerintem az ő képei passzolnak azokhoz a zenékhez, amelyeket ma itt játszom. Egy szál lanttal jöttem 500 és 1000 éves iraki dalokat látszani, amelyekben a hallgató a lelkét érezheti meg — osztotta meg Omar Bashir. — Nagyon büszke vagyok Muhira is, hogy ilyen kiállítást csinálnak neki Kazincbarcikán. Először vagyok itt és nagyon tetszik a hely, jó az energia itt.”

Egyik legmagasabb festőművésznek hívva honfitársát a lantművéz a „mennyországi hangszerrel”, más megközelítéssel a „szultán hangszerével” adta át a kiállítást a népes közönségnek. Egyedülálló különlegességként a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt kötötte össze egy iraki zenével.

Köztünk a művész aki, mikor fest nem tud beszélni, se hallgatni

„Itt van Muhi. Ő Hollandiából biciklizett ide. Ez egy nagyon nagy dolog — vette át a szót viccelődve Bandzsók István projektgazda, aki annak idején közös műtermen osztozott a kiállító festővel. — 32 év után felhívtam és megkértem, hogy vegyen részt ebben a sorozatban, azonnal igent mondott. Bár Muhi még 1993-ban került el Magyarországról, mégis fantasztikusan választékosan beszél magyarul.”

Érdemes egyedül visszatérni és elidőzni a festmények előtt

Bandzsók István azt javasolta a közönségnek, hogy térjenek vissza az egy hónapig látogatható kiállításra egyedül és éljék át úgy is, álljanak meg minden kép előtt és időzzenek el, mert érdemes. A kiállítássorozat felelőse is úgy gondolja, hogy az elhangzott lantzenék nagyon illenek Muhihoz, aki szintén meditatívan fest. A beszédek után – már hagyományosan – az aktuális művészről készített lélekportréját adta át át Bandzsók István régi műteremtársának.

„A magyar festészet nem hasonlító máshoz. Családias az egész”

Az est nem ért véget a megnyitóval és a nézelődéssel. Az „Emberben a művész, művészben az ember” saját hagyományaihoz hűen úgynevezett művészsimogatót kínált az egybegyűlteknek, hogy jobban megismerhessék a sorozat történetében most először külföldről érkezett alkotót, aki a házigazda szerint még a honfitársainknál is jobban felfogja, hogy hogyan festenek a magyarok.

„Én itthon voltam itt. Mindenki hozzám tartozik. Ez volt az a melegség, amit kaptam Magyarországon, ahol őszintén beszélnek az emberek” – nyilatkozta a kiállítás végén Gaffer Mehdi Hassan „Muhi”, aki abban hisz, hogy a vallásoknak párhuzamosan kell menniük egymással és nem ütközniük. Az ő vallása pedig az az intim kapcsolat, ami a hívő és a hite között van, és ez tükröződik a festészetében is.

Aki lemaradt a személyes találkozás lehetőségről Muhival, egy vele készült kisfilmből többet megtudhat róla.