Az ’56-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgett Kazincbarcika

Kazincbarcika városa ismét megújulva, a jól ismert keretet sajátos stílusú egyedi előadásdarabokkal megtöltve tisztelgett valóban mélyről és alkotóan az ’56-os forradalom és szabadságharc emléke és szellemisége előtt október 23-án. A bizalmat szavazó közönségsorok igazi remekművekkel találkozhattak az Egressy Béni Művelődési Központ klubtermében. A vérpezsdítő műsorkonstelláció azonban hagyományokat is tisztelően most is az ’56-os emlékmű koszorúzásával ért véget.

Október 23. az összesített magyar eszményi emlékezet közös kincse. Az 1956-os forradalom és szabadságharc örök példája és az 1989-es tényleges rendszerváltás által fényes keretbe helyezett mozgóképet sokféleképpen lehet látni, láttatni. Kazincbarcika városa 2025-ben egy programon belül is tető alá hozta ezt a sokféleséget.

Utazás ‘56 fiataljainak szívébe

A műsor rögtön hatásos nyitányaként a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola művésztanárai és növendékei, Sosztakovics 2. keringőjének segítségével idézték meg 1956 hangulatát. Petri Nóra, a KolorTV vezető szerkesztője pedig sokak által ismert ikonikusan búgó hangján mesélte el, hogy mi játszódott le akkor a lelkekben. 

„A fegyveres küzdelmek oroszlánrészét 10-20 év közötti kamaszok, fiatal felnőttek, diákok és munkások vívták: harcoltak a szabadságukért, a szerelmükért és valami újért.
Sokan voltak, akik szinte csak belesodródtak az eseményekbe; sokakban csak valami homályos hajlam élt arra, hogy most kellene valami nagyot tenni. Megint másoknak határozott elképzelésük volt arról, hogy vissza kellene állítani a „régi rendet”, de meglehet, ezt még nem akarták kimondani. A társadalom jelentős része pedig zavarban volt…
Nem ördögök és angyalok vették birtokba az utcákat, hanem olyan lányok és fiúk, nők és férfiak, akik áhították a forradalmat és a szabadságot.
Addig mindennap úgy feküdtek le, hogy tudták, mit hoz a holnap. Meg kellett szokni, hogy vannak szabályok, amelyeket nem ők alkotnak, de érvényesek. Ezek szerint kell felkelniük és lefeküdniük, dolgozniuk és szórakozniuk, barátkozniuk és szeretniük, az utcán járniuk és a szobákba húzódniuk, másokkal együtt élniük és elkülönülniük” – ütötték fel Harnócz Zsuzsának, a Barcika Art Kft. kulturális tanácsadójának sorait takaró gondolatok az emlékeket csoportosan megszemélyesítő, emberközelivé hozó beszédben.

A mozgáskísérettől csak még elevenebb szívvel színezett krónika pedig még 2025-ben is megfagyasztotta a nézőteret. „Egész nap el tudtam volna hallgatni” – hallatszott valahonnan a csendből.

Az érintettség egy tisztes örökösének szavai

A nagy kezdet után a közvetve személyesen is érintett ifj. Bolacsek László, a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium történelemtanára töltötte be szavaival egy személyként is a színpadot. 

„1956. október 23-án egyetlen eszme, a szabadság eszménye kovácsolta össze a magyarokat, az elégedetlen, jobbítani vágyó emberek sokaságát. Elegük lett az önkényből, a hazugságokból, a félelemkeltésből, az igazságtalanságból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, visszaszerezni az ország függetlenségét, megállítani a borzalmas kísérletet a magyar emberek kommunista emberré alakítására. Nem akartak közösség, gyökerek és hit nélküli országgá válni. Hozzánk hasonló egyszerű emberek voltak, akik néhány nap alatt hőssé értek. Ma rájuk emlékezünk!” – mondta ifj. Bolacsek László velős szónoklatának elején, de ő maga mégis többet tett, mint emlékezett. Jó tanárhoz méltón gondolkodott és gondolkodtatott, kivetített a jelenre, és fordulatos, mélyreható ábrázolással, valamint okfejtésekkel hidat épített a múlttal. Időközben megidézte a korabeli kazincbarcikai történéseket is. 

„Az 1950-es évek elején a kazincbarcikai építkezéseken nemcsak az ország szegényebb vidékeiről érkező munkások, hanem hadifoglyok, politikai foglyok is dolgoztak. A táborban szolgálatot teljesítő államvédelmisek a kemény fizikai munkát végző foglyokat testileg és lelkileg is megkínozták. A mondvacsinált fegyelemsértést kihallgatás, pincebörtön, álló és vizes cella, koplaltatás követte. A recski tapasztalatokkal is felvértezett őrök nem kímélték őket, melynek később legalább 8, más források szerint akár 25 halálos áldozata is volt” — így idézte vissza az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek kazincbarcikai előzményeit ifj. Bolacsek László ünnepi beszédében. 

A felszólaló megérintett kapcsolódása nem véletlen.

„Személyes érintettségem közvetett módon édesapámmal van összefüggésben, hiszen ő ’56-ban szülőfalujában részt vett az eseményekben, és ennek egészen a rendszerváltásig viselni kellett a következményeit — tárta fel a történelemtanár. — Ezért vagyok ebben a kérdésben én jobban motivált, mint pusztán csak egy ember, aki kommunikációval foglalkozik, tanít, előad. Sokkal többet jelent nekem ez az eseménysorozat.”

A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium történelemtanára hozzátette azt is, hogy a forradalom és szabadságharc nem kizárólag Budapest utcáin zajlott, mert Kazincbarcikán is megtörtént a kommunista szimbólumok minél több helyről való eltávolítása. Október 26. és november 22. között folyamatosan működtek a helyi munkástanácsok, de szerencsére kisebb zavargásoktól, helyi konfliktusoktól eltekintve véres esemény itt, helyben nem történt.

Az előadó szerint nem szabad előítéletesen gondolkodni a mai fiatalokról, mondván, hogy ők már mindent csak tankönyvből tanulnak, és egy szükséges hivatalos procedúraként gondolnak az ilyen ünnepségekre vagy csak örülnek, hogy nem kell iskolába menni. Ifj. Bolacsek László személyesen velük beszélgetve tapasztalja, hogy nekik is vannak idősebb rokonaik, akiktől ténylegesen hallják, hogy mit éltek át ’56-ban, ami őket is megérinti.

Erőteljes musicaldarabok a színpadon

A programsor egyik csúcspontját Borbély Richárd musicalszínész előadása jelentette, aki megborzongtató két új produkcióval lépett a közönség elé, amelyeket tudatosan fiatalos, kortárs stíluselemekkel dobott fel, hogy a frissebb korosztályokat is jobban megtalálhassa vele. A Petőfi Sándor: Édes hazám című versének feldolgozása és a Kazinczy dala kétségtelenül elsöprően hatott a jelenlévőkre.

Ezt a műsort zárta a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola és a Magyar Honvédség Vitéz Vattay Antal II. Területvédelmi Ezred Majtényi Károly X. Területvédelmi Zászlóalj. 

A műsort követően Kazincbarcika Város Önkormányzata, pártok, intézmények, cégek, civil szervezetek és egyesületek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit az Egressy Béni Művelődési Központ melletti ’56-os emlékműnél.