Mihály-napi hagyományőrzés
Bánhorvátiban évente hagyományosan megemlékeznek Szent Mihály napjáról.
S ki volt ő valójában? Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak, a mennyei hadak nagy vezére és hős harcosa. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Az idők folyamán misztériuma tovább gyarapodott. Az ősi hitvilág alapján a keresztény katonák patrónusa, egyben a túlvilágra költöző lelkek kísérője. Ezzel függ össze a „Szent Mihály lova” elnevezés. Ebből adódik a magyar néphagyományban a Szent Mihály szekere, ami tulajdonképpen a Göncölszekér másik neve. Sőt a középkorban még a Tejút is Mihály nevét viselte. Ekkor kezdődött el hazai kultusza. Árpád-házi Szent László királyunk 11. századi rendeletével kötelezővé tette napjának megünneplését, mely a 18. századig hatályban maradt. Tisztelete oly mértékű volt, hogy a Szent Korona ún. görög korona (Corona Graeca) részén látható Gábriel arkangyallal három ágban végződő hírnöki pálcával a kezükben, hiszen a bizánci egyházi szokás értelmében ők közvetítik a koronát Krisztustól az uralkodó számára. A folklór egyebek mellett napjához köti a „kisfarsang” kezdetét, ami a lakodalmazások őszi időszaka volt, és Katalin napjáig tartott. Szent Mihály napja, a gazdasági év fordulója, a Szent György napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt. Az állatok viselkedéséből pedig megjövendölték a várható időjárást: ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, kemény telet reméltek, ellenkező esetben enyhét. A szeptember 29-én megtartott rendezvénynek a Falumúzeum adott otthont. Az érdeklődők hagyományőrző programokon vehettek részt, számtalan módon kézműveskedhettek, kipróbálhatták magukat íjászatban és akár szőlőt is préselhettek, illetve minden látogató kemencében sült finomságokat kóstolhatott.
Fotók: Kecső Lajos
Forrás: turul.info, Wikipédia
