Mozart bohém világa
Rákász Gergely 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként adta első hangversenyét és azóta világszerte ismerik a nevét. Az orgonaművész április 28-án, Kazincbarcikán, a Szent Család templomban lép közönség elé. A hangversenyen megelevenedik az idén 260 éve született Mozart vidám, szertelen, és zseniális világa, de a műsorban más zeneszerzők műveit is megszólaltatja az előadó. A győri születésű, eddig hét szólóalbummal rendelkező művésszel a koncert előtti héten beszélgettünk.
Hogyan kezdett el zenével foglalkozni, miért az orgonára esett a választása?
„Elrontott gyerek” vagyok, ugyanis előbb találkoztam klasszikus zenével, mint popslágerekkel. Álltam a „margón” az iskolai bulikban, mert nem tudtam, ki Madonna, azt azonban igen, ki Mozart. A legelső találkozás még a járókában volt, mikor megettem a Händel: Vízizene bakelitlemez borítóját, meg a szobai fikuszt. Biológus nem lettem, de zenész igen. Komolyra fordítva, polgári családban nőttem fel, melyben fontos szerepet kapott a művészet és kultúra. Emellett mindkét szülőm amatőr zenész, édesanyám énekelt és hegedült, édesapám zongorázott, orgonált, énekelt, kórust vezetett. Szerencsés együttállások sora kísért. Kezdetben zongoráztam. Imádtam. Majd tízéves korom környékén a családdal Esztergomba kirándultunk. A bazilikában egyszerre csak megszólalt az orgona. Rögtön lenyűgözött. Szüleim kijárták, hogy felmehessek, és kipróbálhassam. Baróti István volt az orgonista, aki később a tanárom lett. Hazafelé pedig közöltem a szüleimmel, hogy én bizony orgonista leszek.
Nagyon fiatalon jöttek az első sikerek. Hogyan élte meg a kamasz Rákász Gergely mindezeket?
Olyan korszak volt az, amikor a zenei teljesítménnyel éppúgy lehetett „menő” valaki, mint a sporttal. Emlékszem, amikor megnyertem egy városi zongoraversenyt akkor az utcai gyerekek megálltak az ablak alatt, és felkiabáltak, hogy játsszak nekik. Aztán mentünk együtt rúgni a port. Így könnyű volt. Nem az a siker rontja el az embert, amiért megdolgozik, akármikor is jön, hanem az, ami az ölébe pottyan. A valódi teljesítményhez kell a munka, nem lehet megspórolni.
Elsősorban Mozart zenéjére alapozza a kazincbarcikai koncertet. Mennyire érzi közel magához a „mozarti” kifejezésmódot, a zeneszerző személyét?
Örülnék, ha egy napon lehetne emlegetni az én tehetségemet Mozartéval. De könnyebben barátkoztam Bach-hal. Ő is sarkos, jól szervezett, strukturált gondolkodású. A műveit is egyszerűen játszom, mert ez mindig egyfajta összeköltözés. Ha elkezdek tanulni valamit, heteket, hónapokat töltök együtt egy zeneszerzővel, aki a lelkét hagyta itt a műalkotásokban. A koncerten ez kiszabadul, és ha kellően jól végzem a dolgomat, és háttérbe szorítom magam, akkor megnyílik a csatorna, és a hallgató Bach-hal kerül kapcsolatba. Halálosan megszenvedtem azonban Mozarttal, aki egyik pillanatban felrobban, és vihog, a másikban összeesik, és sír. Újra és újra. Ha együtt éltünk volna, biztosan megfojtottam volna. Ő az, aki széthagyja a zokniját, odaégeti a rántottát, aztán otthagy az egésszel, miközben fényképet készít rólam, és röhögve felteszi az internetre. Sokat segített a kisfiam, hogy el tudjam fogadni ezt a szertelenséget. Vele ugyanis hiába tervezem el, milyen lesz egy nap, biztosan nem úgy lesz. Fontosak a Mozart-féle, nehéz barátságok is, mert sokat épültem tőle, és a harcaink után jobban játszom.
Nagyon imponáló és újszerű, ahogyan Mozartról „vélekedik”. Ez a vidám, a mai kor vívmányaira támaszkodó, közvetlen bemutató a fiatal korosztálynak szól? Mennyire „csábíthatók” el a fiatalok a könnyűzenétől, vagy pontosabban, mennyire nyerhetők meg a klasszikus zenének?
Nem kell őket elcsábítani, elég az alternatíva. A klasszikus értékek olyanok, amikhez meg kell érni. Egyszerűen olyan lehetőség, amely nélkül szegényebbek, vele gazdagabbak vagyunk. Az internet korában pedig olyan könnyű gazdagnak lenni! A főurak komplett zenekarokat tartottak fenn, hogy azt kapják amit ma bárki két kattintással élvezhet. Klasszikus zenét hallgatni, játszani nem jobb, vagy rosszabb, mint egy jól eltöltött este a barátokkal, megnézni egy meccset, vagy kirándulni.
Meséljen egy picit jövőbeni terveiről!
Hamarosan stúdióba vonulok, új lemezt rögzítünk 300 év Karácsony címmel, ami idén decemberben jelenik meg. A Reformáció 500 látványkoncertemmel Erdélybe, és rengeteg magyar templomba jutunk el idén. Emellett készülök a nyári fesztiválos koncertjeimre, amelyekből idén akad bőven, Budapest Szabadtér, Művészetek völgye, hogy csak a legismertebbeket említsem, de Tállyán, a Kerekdomb fesztiválon is játszom júniusban.
