Precízió és luxus
A Svájci-Magyar Együttműködési program SH1/1 kódszámú „Kazincbarcika és vonzáskörzete munkahelyteremtő fejlesztése” projekt zárórendezvényének sajókazai állomásán a felújított Radvánszky-kastélyban nyílt órakiállítás, „Precízió és luxus” címmel. A mintegy 300 évet felölelő kollekciót a Nagytétényi Kastélymúzeum kamarakiállítása vonultatja fel. A lenyűgöző órák a Svájcból hazatelepült Radvánszky Ferenc órarestaurátor, óramérnök magángyűjteményének darabjai, melynek néhány különlegességét tekinthetik meg a településen. A műgyűjtővel a kastély impozáns miliőjében beszélgettünk a magányos ifjú útkereséséről, szakmája nagyszerűségéről és természetesen az órákról.
–Hogyan került Svájcba és mi indította el a kinti pályafutását?
– Nagyon fiatal voltam, amikor kikerültem, mindössze 20 éves. Idehaza egyetemi hallgatóként belekeveredtem az 1956-os eseményekbe. Családomat hátrahagyva, szó szerint menekülnöm kellett, hiszen már megérkezett a letartóztatási parancs. Kiérve aztán ott álltam egy szál egyedül. Nem tudtam, hogyan tovább, míg néhány hónap elteltével találkoztam egy neves óra-ékszer-üzlet tulajdonosával, Oskar Stahellel, aki a szárnyai alá vett. Az ő mondata: „seid öppe, oder bloss nur Lohnempfänger”, vagyis, „vagy leszel valaki, vagy csupán fizetésfogadó” határozta meg az életcélomat. Kitanulom a szakmát és saját üzletet nyitok. A festői szépségű Horgen városában telepedtem le és antik órákat restauráltam.
– Milyen óra volt az első komoly restaurációs munkája?
– Egy Párizsban vásárolt óra volt, amely 1850-es évekbeli szerkezet, a historizmus korából. A mai napig az otthonom dísze.
– Mikor kezdődött a gyűjtőszenvedélye?
– Több mint harminc évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni az antik kar-, zseb-, álló, és faliórákat a 17., 18., valamint a 19. századból. Jellemzőjük, hogy pótlások nélkül az eredeti állapotukat állítottam helyre, megtartva a szerkezet, számlap, tok hiteles egységét. Mindegyik mestermű működik, bármilyen enteriőr csodálatos dísze lehet, hiszen ezekben a művészettörténeti remekekben összpontosul a mérnöki zsenialitás és a nagyszerű kézműves munka.
– Milyen értéke van egy-egy darabnak?
– Ez mindig vitatott kérdés. Tudniillik van egy biztosítási érték, van egy beszerzési ár és van egy eladási ár. Ezekhez társul a fanatikum. Példának okáért adott egy sorozat, aminek egy darabja hiányzik. A gyűjtő Dárius kincsét odaadja, hogy tökéletes legyen a kollekció és még nem beszéltünk az aukciós házak tevékenységéről. Teljesen más az óra értéke a londoni, mint a New York-i Sotheby-nél, vagy teszem fel, Kambodzsában. Ezek annyira relatív összegek, azért beszélek én mindig egy antikvárius értékről.
– Sajókazán a gyűjtemény mely gyöngyszemeit láthatja a közönség?
– Többek között van egy Breguet típusú zsebóra, ami ütőszerkezettel van ellátva. Ezt 1827-ben készítették, rettenetesen bonyolult szerkezet. Érdekessége, hogy egy gomb megnyomásával percre pontosan elüti az időt. Látható a tárlaton egy harangjátékos óra, mely két különböző melódiát játszik. A csengők ezüstből készültek, mert az szólal meg a legszebben. A legrégebbi, amit sikerült megszereznem, a Claudius-óra. Ez is remek állapotban van most már.
