Unikornis törte át a falat
Remko van Schaik (50) alkotásait böngészve (www.remkovanschaik.com) két dolog egyből lejön a hétköznapi szemlélőnek: Remko egyszerre nagyon kozmopolita és nagyon holland.
Képei - megrendeléstől függően - viccesek, rémísztőek vagy társadalomkritikusak. Kazincbarcikára eredetileg egy T-Rexet álmodott, amiből végül egy falat áttörő fém unikornis lett. A közel 45 négyzetméteres háromdimenziós grafikát a Fő tér 19. sz. lépcsőház melletti, Mátyás király útra néző homlokzatra festette fel alig egy hét alatt.
- Mielőtt megkaptam volna a kazincbarcikai felkérést, bevallom, semmit sem tudtam Magyarországról. Soha nem jártam itt, ezért őszintén rácsodálkoztam Budapestről ideutazva a tájra, a dombokra, a sok zöldre - árulta el Remko, aki a grafikája tervezési időszakában azért alaposan utánanézett mit érdemes tudni Kazincbarcikáról és közvetlen környezetéről.
- Tudtam, hogy egy ipari övezetbe jövök és azt is, hogy a város egyik szimbóluma az unikornis. Végül innen adódott az ötlet, hogy mit és milyen stílusban fessek. Kazincbarcikán egyébként kivételesen kedves és segítőkész emberek fogadtak - mondta Remko.
Az emelőkosaras járműről dolgozó street art művészt folyamatosan figyelték és kérdezték a helyiek.
- Érdekes, de mindenki azt feltételezte, hogy magyar vagyok. Mindenki magyarul próbált velem és az engem elkísérő párommal beszélni még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a „köszönöm”-ön kívül egy szót sem tudunk magyarul - fogalmazott a művész, akit a nyelvi akadályok leküzdésében világszerte gyűjtött tapasztalata könnyen átsegítette.
Remko mióta az eszét tudja rajzol, fest, szobrászkodik. Ebből áll az élete, ehhez ért, ebbe teszi bele nap nap után szívét-lelkét. Egy időben műanyag szobrokat készített, belső és külső tereket dekorált, falakat festett, majd beleszeretett a háromdimenziós aszfaltgrafikákba. Ez a műfaj az utóbbi években lett igazán keresett.
- Az aszfaltgrafikák azért annyira népszerűek, mert interaktívak. Azt szoktam mondani, hogy én csak kilencven százalékban készítem el a grafikát, a befejezéshez a maradék tíz százalékot a néző adja, aki belehelyezi magát a képbe - hangsúlyozta Remko, akit Kazincbarcika után az Egyesült Államokba várnak, Seattle-be, azután pedig Franciaországba és Belgiumba megy festeni.
Kazincbarcikáról, Magyarországról jó benyomásokkal tér haza. Az itt eltöltött egy hétbe a munkán kívül belefért egy miskolci barlangfürdő-látogatás, a Kolorfesztivál programjai közül a graffiti jam és a helyi ízekkel való ismerkedés.
- A magyar konyha fantasztikus, a holland gyomor befogadóképességéhez képest hihetetlen, hogy mekkora adagokat adnak! - lelkendezett Remko, aki az augusztus eleji trópusi hőséggel és az időnként eleredő esővel sem volt elégedetlen.
- Az időjárás ennek a műfajnak, amit én művelek, az egyik meghatározó eleme, de szerencsére a kánikula még éppen elviselhető volt. Remek élményekkel, remélem, egy sikeres festményt hátrahagyva utazok vissza Hollandiába, és tiszta szívből kívánom, hogy legyen még rá alkalmam, hogy visszatérjek! – mondta búcsúzóul múlt pénteken.
