Az akarat ereje

Jónás Béla, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium tanára negyvenegy éve él Kazincbarcikán. Csaknem húsz esztendeje oktat-nevel, gyerekeket, felnőtteket az életre, a szakmára és önmaguk megbecsülésére. Teszi hittel, alázattal, nem tagadva meg roma származását. Beszélgetésünk vezérfonala a pedagógusi munka mentén haladt, de szintúgy boldogan csillant fel a szeme, mikor hobbijáról, a színesfémekből készült fáiról kérdeztük.

- Miért a tanári pálya vonzotta?

Egyáltalán nem vonzott. Mindig hegesztő-mérnök szerettem volna lenni, csak az élet másként rendelte. Minden alkalommal, amikor elindultam volna ezen az úton nem jött össze annyi hallgató, hogy beindítsanak egy osztályt. Vártam két évet, aztán azt mondtam, hogy most már lépni kell, mert nem lesz belőlem semmi.

-  Mégis hogyan lett Önből pedagógus?

Nagyon szegény családból származom. Egy szalmatetős, egyszobás kis lakásban laktunk a nyolc testvéremmel és a szüleimmel. Édesapám cigányprímás volt, aki nem sok sikerrel tudta eltartani a családját. Muszáj volt teheneket őriznem, hogy megéljünk. Amikor hazahajtottam este a teheneket a tulajdonosokhoz, adtak lisztet, kenyeret, zsírt, kolbászt, mákos kalácsot és egyebet. Így éltünk. Ráadásul nagyon rossz tanuló voltam az általános iskolában. A szegénység kényszerített rá, hogy olyan szakmát válasszak, amellyel a szüleimnek minél előbb pénzt kereshetek. így kerültem be 1968-tól a győri 400. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, hegesztő ipari tanulónak. Itt kezdődött a felnőtt életem, majd 1976-ban Kazincbarcikára nősültem. Hosszú ideig itt is hegesztőként dolgoztam. A munka mellett tettem le az érettségit, a szakérettségit, aztán a Miskolci Egyetemen műszaki szakoktatói diplomát szereztem. Később elvégeztem a technika-földrajztanári szakot, a földrajz – romológia, valamint a filozófia szakot.

- Most mit tanít?

Hegesztőknek műszaki ismereteket, és cigány népismeretet.

- Jól érzi magát tanárként?

Igen, mert úgy érzem, hogy mindenhol tisztelnek, megbecsülnek, előre köszönnek, nem éreztetik velem a származásomat.

- Visszagondolva eddigi oktatói pályafutására, mi a legkellemesebb emléke?

Talán a hegesztő-szakoktató időszakomhoz köthető a legszebb emlék. Az egy békés, nyugodt, kiegyensúlyozott, értéket termelő-teremtő átadás volt a diákok felé. Nagyon sokan visszajönnek az akkori tanítványok közül és elmondják, milyen hálásak, hogy szakmára tanítottam őket. Most minősített hegesztőként Norvégiában, Svédországban, Spanyolországban, Kínában megállják a helyüket. Ez óriási sikerélmény a számomra.

- Kedvenc hobbija a fémből készült fák hegesztése. Miért a fák tetszenek?

A fák sok mindent szimbolizálnak, de nem az én ötletem volt ez. Ipari tanuló koromban én voltam az osztály legjobb hegesztője és az oktatóm, Kéri András maga mellé vett. Ő csinált pici fákat, de vasból. Megtanított engem, hogy cseppenként, lánggal hogyan kell összehegeszteni. Amint megtanultam a színes fémek hegesztését, továbbfejlesztettem magam. Sárga-és vörösrézből próbáltam meg fákat készíteni. Ez kiforrta magát, egészen művészi színvonalra fejlődtem.  

- Mióta foglalkozik ezzel?

1970-től. Sok szobrot csináltam, de szétosztottam őket a barátaimnak, főnökeimnek. Nekem összesen négy fám maradt, az is a gyerekeimnél van. Csupán egy díszíti a lakásomat.

- Sosem próbált emberalakokat csinálni?

Dehogynem. Van. Egy íjász a fa alatt áll, a nyíl ér hátra, mert a sas ott van fenn, sőt még egy gyönyörű bikát is hegesztettem sárgarézből.

- A kompozíció kitalálásánál teljesen a fantáziájára hagyatkozik?

Teljes mértékben. Aztán nézem a fákat, s amelyik megtetszik, lefényképezem, illetve van egy ügyes kezű fiam, aki lerajzolja.

- Mennyi ideig tart egy mű kivitelezése?

Az attól függ. Egy 20 centis fa elkészítése két nap. De akkor 6-7 órát keményen kell dolgoznom. Egy nagyobb, kidolgozottabb szobor hegesztése egy egész hónapot vesz igénybe. Óriási gyakorlat, és különböző technika kell ahhoz, hogy a levegőben csepegtetett fém ne a földre hulljon.

- Hol van alkalma dolgozni?

Tavalyelőtt megengedték az iskolában, hogy csináljak egyet, de nem állandó jelleggel tehetem, mert az iskolának az pénz. Rengeteg gázfogyasztás, az anyag, nem kis összeg. Egy ilyen fának az elkészítése a munkával együtt körülbelül félmillió forint. Bárhol jártam az országban, vagy Európában, ilyet még nem láttam.

Fotó: Szűcs Mara