"Lelkem visszhangjait gyűjtöm egybe"
Az Újkazinci Programszigeten találkoztunk először. Mesélte, kiállításra készül. A megnyitón a magabiztos, a vendégekkel kedvesen csevegő, életvidám egyénisége lebilincselt. Beszélgetésünket néhány nappal később folytattuk. A Kazincbarcikán élő és alkotó költő-festőművész szívesen osztotta meg legbensőbb gondolatait.
Fotó: Zele Tímea
Megható, milyen szeretettel beszél a városról. Itt született?
Nem, Miskolcon születtem, egy éves voltam, amikor a szüleimmel a Szuha-völgyi kis faluba, Kurityánba költöztünk. Meghatározóak voltak az ott töltött évek, szeretettel emlékszem vissza, de a felnőtté válás már Kazincbarcikán ért. A férjemmel a városban alapítottunk családot, itt éltük és éljük a mindennapjainkat.
Önt Kazincbarcikán nem csupán a festészettel azonosítják, számtalan vers szerzője is. Munka és család mellett nyilván nem volt könnyű. Mióta alkot?
Óh, az érdeklődés már gyermekkoromban megvolt, az alkotás szele nagyjából 9-10 éves koromban érintett meg. Felsős tanulóként különböző pályázatokon, képzőművészeti délutánokon vettem részt és sokáig úgy véltem, a művészet lesz az én utam. Aztán a sors másként írta az életem. A család és a hétköznapok rutinja mellett bizony háttérbe szorult ez a pálya. Olykor-olykor megfogott egy gondolat, azt papírra vetettem, de csak az íróasztalfióknak. A szép iránti igényemet horgolással, kis terítők hímzésével, tányérfestéssel elégítettem ki. Sokáig otthon dolgoztam, saját tervezésű ruhákat varrtam. Volt olyan periódusa az életemnek, mikor kihalt belőlem minden gyermeki játékosság. De egyvalamit mégis köszönhetek ennek az időszaknak, mégpedig önmagam újjászületését.
Mikor vett újra ecsetet, illetve tollat a kezébe?
2008 karácsonyán valami felszakadt bennem. Addig kerestem a kisebbik fiam holmijai közt, míg találtam vízfestéket és ecsetet. Egy bonbonos doboz tetejére festettem az első képem. Mai napig megvan, sosem viszem kiállításra, ez az én lelkem felszabadításáról szól. Aztán 2009-ben azt a megtisztelő felkérést kaptam Devecsery László költőtől, hogy az éppen akkor megjelenésre váró, Időmalom című jubileumi kötetét illusztráljam. 60 vers illusztrációját, valamint a borító mandaláját készítettem el. Ami a költészetet illeti, 2011-ben éreztem, hogy ki kell írnom magamból azt a sok mondanivalót, ami túlcsordul bennem.
Milyen verseket ír?
Főként a gyerekversek dominálnak, de vannak hazafias jellegű verseim és szerelmes költeményeim is. A legtöbb versben benne van a saját személyiségem. A szerelmes versek egy része is rólam szól, bár a többségük egy nagyon bátor, erős lelkű asszony története rímekbe szedve. Prózából szintén vannak kész könyveim, csak még egy kiadó nem kopogott be hozzám, de van egy vígjáték, amit nagyon szeretnék kiadni.
Színpadra lehetne vinni?
Inkább filmre, mert sok állat van benne. Mindenkinek nagyon tetszett, aki olvasta, már csak azért is, mert egy-két szereplőre ráismertek. Most egy könyvön dolgozom, még nincs kész, az viszont kifejezetten romantikus lesz.
Hatással vannak Önre az emberek?
Természetesen. A durvaság és a finomság is. Bele bírok betegedni, ha olyan ember társaságában vagyok, akit csak az anyagi dolgok érdekelnek, a lélek nem.
Milyen stílust képvisel a festészetben?
Nagyon sajátos elképzeléseim vannak. Leginkább érzeteket, érzelmeket festek, nagyon ritkán képiesítek le úgy, hogy fényképszerű ábrázolás legyen. Példának okáért a meztelen testen nem ábrázolom a nemet, mert a kiszolgáltatottságot nem lehet nemi jelleghez kötni, az egyedi emóció.
A kép a művész kiállításának megnyitóján készült a Gimi Galériában (A fotóra kattintva megnyílik a galéria)
Művészként miként volt alkalma bemutatkozni?
Verseim 2012-től jelentek meg az Irodalmi Rádió antológiában, a Montázsmagazin antológiában, a MAIT antológiában, a Gold Pen antológiában, az Ajándék Kazincbarcikának városi antológiában, és a Kláris Irodalmi-kulturális folyóiratban, valamint a Montázs magazinban és antológiában. Kazincbarcikán többször volt kiállításom az Egressy Béni Művelődési Központban és a Gyermekek Háza - Kézművesházban, majd 2015-ben az egykori iskolámban, Kurityánban mutatkozhattam be írásaimmal és számos festményemmel. 2014 decemberében jelent meg az első önálló verses kötetem, a Béka lesz az ebihalból címen, ami főleg gyermekverseket tartalmaz, saját festményeim mellett diákok is illusztrálták kedves grafikákkal. 2015 decemberére elkészült következő könyvem, a Láng fellobban címmel. Ez komolyabb válogatás, amelyben gyermekkori versikéimtől kezdve, egészen napjaink rímekbe kívánkozó, lelkem visszhangjait gyűjtöttem egybe.
A művész ars poeticája: A beszéd képiesítése elsősorban a betű, ám ha a betűk következtében megnyílik a lélek és képzelet, amitől színek szöknek a vászonra az, az érzelmek magasabb szintre emelését segíti elő.
