Divat és történelem

Korának egyik legszebb asszonyaként tartották számon. Követendő példa és divatikon volt. A magyar történelem egyik jelentős alakja, aki komoly szerepet vállalt a kiegyezésben. Ő Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, aki Ferenc József császárral kötött házassága révén osztrák császárné és magyar királyné lett.

Személyét mai napig legendák övezik, még a beceneve is mítoszból származik. A Sisi név minden bizonnyal félreolvasásból ered, hiszen Erzsébet a családi leveleket Lisi aláírással látta el. Nyilván valaki a cirkalmas L betűt vélte S-nek, így terjedt el a máig használt bizalmas elnevezés. A Hofburg falai között éretlen kamaszból gyönyörű, szabadságához mindenáron ragaszkodó felnőtt nővé váló császárné nagy rajongója Czédly Mónika, a D’Elia Szalon tulajdonosa. A főként menyasszonyi ruhákat készítő hölgy a 19. század második felének divattörténetét tanulmányozva Sisi öltözékének a kutatására helyezte a hangsúlyt. Az általa újraálmodott ruhák szeptember 17-ig láthatók Bánhorvátiban, a Platthy - kastélyban. Ennek apropóján munkája szépségeiről, nehézségeiről, szakmai kulisszatitkokról beszélgettünk.

Önnek jól menő szalonja van, mégis mi inspirálta Erzsébet királyné ruhakollekciójának szinte tudományos igényű vizsgálatára?

A történet kisgyerekkoromba nyúlik vissza. A Budai vár aljában nőttem fel, keresztanyámék a Várnegyedben éltek és nagyon sok időt töltöttem ott. Az utcában lakott Szarka néni, Horthyék egykori cselédlánya, aki a Budavári Palota utolsó szülöttje volt. Ili néni nagyon jó kapcsolatot ápolt a kormányzó feleségével, sok-sok régi emléket osztott meg velem. Itt rengeteg Erzsébet- képpel, ábrázolással találkoztam, melyek mély nyomot hagytak bennem. Ráadásul elég eleven kislány lévén előszeretettel próbálgattam a Szarka néni tulajdonában lévő régi ruhákat, melyek később a Gödöllői Kastély Múzeumának az alapjait képezték. Azonfelül Nie­derhauser Emil, a korszak elismert történésze szintén a szomszédban élt, sokat hallgattam a meséit. Biztos vagyok benne, hogy ezekből az élményekből ered a kötődésem, és ezek az érzelmek járultak hozzá, hogy menyasszonyi ruhákat készítsek. Aztán 2004-ben kezdtem el Sisi toalettjeivel, illetve a 19. század viselettörténetével mélyebben foglalkozni.

Mennyi öltözéket sikerült rekonstruálni, és ebből hány modell készült el?

Jelen pillanatban Erzsébet tizennégy öltözéke van kész, illetve az ezekhez szükséges anyagokat kutattam ki. Amellett több más ruhához is vannak adalékok, de nem érzem úgy, hogy a tökéletes tudás birtokában lennék, és el tudom készíteni. A nagy álom a koronázási ruha rekonstrukciója volt, mely 2017-ben kapott végső formát. A többi viselet ennek a mellékterméke, hiszen, ahogy az ember kutat, mindig talál valamit. Nem biztos, hogy arra a ruhára bukkan, amit éppen keres.

Hogyan zajlott a kutatás folyamata?

Először megvásároltam a könyvesboltokban fellelhető összes szakkönyvet, majd azokat a múzeumokat, levéltárakat, kerestem fel, ahol Erzsébethez köthető eredeti műtárgyak, levelezések vannak. Elsősorban a gödöllői Grassalkovich-kastélyban jártam, mely Sisi egyik kedvenc helyének számított, de ilyen múzeum volt a veszprémi Püspöki Palota, amiről biztosan tudtam, hogy Erzsébet eredeti misegarnitúráját őrzik. Sok esetben a múzeumok is profitálnak abból, amit csinálunk, hiszen a bizonyítási eljárás egyértelműen kimutatta, hogy tényleg ez az eredeti koronázási ruha. Fontos tudni, hogy ebben a korban az volt a szokás, hogy a királyné az értékes öltözeteit, melyek nagyobb alkalomra készültek, mint pédául az esküvői, a koronázási, vagy a millenniumi ünnepségeken viselt ruháját odaajándékozta az adott püspökségnek és abból mise­garnitúra együtteseket készítettek.

Az írott forrásokból mennyi információt lehetett összegyűjteni?

Elég sok információt tudtunk belőlük kiszűrni. Erzsébet magánlevelezésében találtunk olyat, amikor megírta, hogy az adott helyről vásárolt anyagot küldjék el Charles Frederick Worthnek, az akkori világ leghíresebb szabójának, hogy lovaglóruhát csináljon belőle. Olyan információhoz is jutottak, amely megdöntötte számos történész állítását. Nagyon sokan a Mátyás-templomban lévő garnitúrát gondolták az eredeti koronázási ruhának. Ám a Mátyás-templom levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy ez lehetetlen, mert amikor 1898-ban Erzsébet meghalt, Ferenc József írt egy levelet a Mátyás-templomba és megkérte a püspökséget, legyenek szívesek előkészíteni Erzsébet királynénak az esküvői ruhájából készült misegarnitúrát, hogy megtekinthesse. Ezek az adalékok azok, amelyek sokszor alátámasztják a mi gondolatainkat, ugyanis a divat szempontjából a festmények, képek alapján el tudjuk helyezni a ruhát, de ezek a korabeli dokumentumok az igazi bizonyítékok.

Magyarországon kívül külföldön is keresnek lehetséges kosztümöket?

Természetesen. Bécsben, vagy Németország más területein is vannak kortárs darabok. Most Szlovákiában keresünk egy festményt, ami tökéletes bizonyíték lenne Erzsébet koronázási ruhájához. Nagy valószínűséggel arról választotta ki a mintát. Sajnos a címét sem tudjuk még, sőt azt sem, hogy hová kerülhetett, de annyit elárulhatok, hogy egy néhány évszázaddal korábban élt nemes hölgyet ábrázol. Erzsébet valamiért rokonszenvet érzett iránta, talán ez motiválta, hogy az ő viseletéből merítsen ötletet.

Beszéljünk a koronázási ruháról. A hiteles öltözet milyen volt, és hogyan lehetett ezt a mai technikával újra elkészíteni?

Az első ruhát, amit 2007-ben elkészítettünk, vélte mindenki a koronázási ruhának. Valójában azt a díszruhát rendelte meg Erzsébet királyné Párizsban, Worthtől, és már 1866-ban viselte. Tulajdonképpen az előzménye az volt, hogy 1854-ben, amikor Erzsébet hozzá ment Ferenc Józsefhez, Zsófia főherceg asszony készíttetett számára egy díszmagyart, hisz a protokolláris eseményen ahol magyarokat fogadtak, kötelező volt magyar díszruhát viselnie. Igen ám, tíz évig hord egy ruhát, amikor a spanyol etikett kimondja, hogy csak egy-két alkalom erejéig viselhető? 1865-ben már érződik a változás szele, ezért van szüksége Erzsébetnek új toalettre, s ennek a ruhának a felső részét tartotta meg, majd 1867-re Brigitte von Charlotte asszonnyal, akinek csipkegyártó üzeme volt, készíttetett magának új szoknyát, kötényt, és fátylat. Tulajdonképpen a két ruha kombinációjából született a koronázási ruha, melyet 70 cm-es szövőszékeken készítették, hernyóselyem alapból, bordázott mintával. Amikor 2006-ban először láttam a misegarnitúrát, attól lettem rosszul, hogy ilyen anyagot még nem is láttam, hogy fogok én ilyet előállítani. 2013-ra gyártottak le egy mintaanyagot, azt követően 2015-re tudták nagyjából olyanra elkészíteni, mint az eredeti anyag. Ebből a 150 cm-es anyagból 26 m-t szabtunk bele ebbe az egyetlen ruhába.

Milyen nehéz volt elkészíteni ezeket az arany- és ezüstszállal hímzett ruhákat?

Több hímzett ruhát készítettünk. A legnehezebb az ezüstszállal hímzett koronázási díszruha volt, és egy marabutollas, a 25. házassági évfordulóra készített ruha, ami szintén rengeteg hímzést tartalmaz. Ezeket a hímzéseket géppel készítettük, ugyanis próbáltunk kézi hímzést készíttetni ezekre a ruhákra, de sajnos mára ez a tudás már elveszett, valamint a kísérletek is azt mutatták, hogy a kézi hímzés, mivel több kéz munkája nem egyforma.

Hány ember dolgozott egy-egy ruhán, és mennyi ideig?

Az az igazság, hogy nagyon sokan vagyunk. A családom, barátaim, munkatársaim támogatása nélkül nem sikerült volna. A koronázási ruha egy évig készült. Csak maga a gépi hímzés egy hónapon keresztül, napi 8-10 órában ment a szoknyán, és másfél hónap volt a fátyol és a kötény, de ezt megelőzte a számítógépes feldolgozás. A csipkéjét Túrós Istvánné Éva több mint 800 munkaórában verte a Hunnia csipkét utánozva, mert az hasonlít leginkább a brüsszeli csipkéhez. Óriási segítséget jelentett a textilvegyész mérnök húgom szaktudása az anyagok rekonstrukciójában, mivel az akkori anyagok nagy része már nem lelhető fel, azokat mással kell helyettesíteni. Példának okáért nem minden esetben vannak megfelelő hernyóselyem duchesse anyagok, ezeket műszálas duchesse anyagokkal pótoljuk. A szükséges kelméket, taftot, brokátot, bársonyt többek között Londonból, Párizsból, Brüsszelből szerezzük be, a hernyóselyem Indiából jön. A kutatás folyamatában Pálinkás Patrícia Zita, művészettörténésznek köszönhetek sokat, aki 2013-tól kifejezetten a koronázási ruhát tanulmányozza. A lányaim pedig éjt nappallá téve dolgoztak a tökéletes eredmény érdekében.

Hogyan mutatják meg a közönségnek ezeket a csodálatos darabokat?

A kiállítás 2009-től vándorol. Akkor hét-nyolc modell volt, 2017-től tudjuk bemutatni a teljes kollekciót. Bánhorvátiból Sopronba, onnan Szlovákiába megy, jövő nyáron a Budavári Palotában lesz látható. Januártól pedig divatbemutatókat tartunk, előadással egybekötve, angol, francia, német és spanyol nyelven a gödöllői kastélyban.